Karjaidban rég elveszett otthonomban érzem magam újra és újra.
Tested érintése súlyos lázamat rögvest csillapítja.
Érzelmeim áradatát korlátozni lehetetlennek ítélem, hagyom hogy könnyeim elmossák minden gondolatom.
Mint fészek az apró fiókát oly gonddal ölelsz át, ereszteni ha akarnál sem tudnál.
A fájdalom kopogtatás nélkül, ismerősként toppan be újra, sokáig időz el.
Mellkasomra telepedve újra eszembe juttat millió bánatot és derűt.
2021.02.01.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
