Mi van velünk? ||SzJG ff.|| BEFEJEZETT

2.évad 15.rész

Reni szemszöge:

Mikor felkeltem éreztem hogy egy puha ágyban vagyok, de nem otthon biztosan mert mikor kinyitottam a szemem egy ismerős helyen voltam... Corteznél. Hát ez szuper. Mikor felkeltem akkor láttam hogy még alszik a kanapén. Elmosolyodtam de kivertem a fejemből, tegnap elküldött szóval inkább össze szedtem a cuccaim vagyis próbáltam mert egyszer csak leesett a telefonom a földre. Remek felfog kellni gondoltam és már elkezdett ébredezni.
-Már fent vagy? - kérdezte - Jobban vagy már?
-Egy öt perce keltem és gondoltam elmegyek mert hát tegnap is elküldtél, és semmi bajom sincsen. - válaszoltam.
-Erről szeretnék majd beszélni veled vagyis a tegnapról. - vakarta meg a tarkóját.
-Rendben. Baj lenne ha itt maradnék ma? Nem nagyon szeretnék haza menni. - húztam el a szám.
-Nyugodtan. - mosolygott.- Nem vagy éhes? - kérdezte
-Hát ami azt jeleni igen.
-Rendben hozok fel valami kaját. Addig szerintem ezt vedd fel.- adott a kezembe egy pólót ami az övé. - Gondoltam kelleni fog.
-Öhm... Köszi- mosolyodtam el. Mikor Cortez kiment átvettem a pólót és sokkal jobb volt. Igazából sokkal kényelmesebb volt sőt főleg mivel Cortezé.

-Mivel nem tudom hogy mit szeretsz így hoztam  teát és szendvicset. - jött be kicsit bizon,talanul felém nyújtotta.
-Köszi. Jó lesz. - mosolyogtam. Láttam rajta hogy megkönyebbült. És leült mellém.
-Figyelj… tegnap ugye mondani akartam valamire. - kezdte el mire kiváncsian felénéztem. - Be akartam vallani a valamit.. - mondta tovább. - eléggé bizarr lesz de akkor már miértne mondhatnám el így... - folytatta. - Azt hiszem szeretlek… -suttogta. Mire én lesokkoltam.
-Öhmm... Én is azt hiszem vagyis igen... - suttogtam. - mire maga felé fordított és megcsókolt amitől újra elő jöttek a pillangók. Létezik ilyen hogy szeret ez túl szép hogy igaz legyen. Egyszerűen ennyi rossz után túlságosan nagy megnyugvás volt.
-Viszont az most reggeliz meg. - utasított. És elkezdett pakolgatni.
-Megint mész?
-Mint mindig. - hát igen újra elmegy pont Akkor mikor jóra fordul minden.
-De úgyis vissza jösz.- mosolyogtam. Mire abba hagyta  a játékot. Nem volt nyugtató az a tekintet. - vagy? - kérdeztem szomorúan.
-Sajnálom… ezért akadtam ki. Egyszerűen nem volt ehhez erőm. A szüleim mondták és kötelező… nagyon nagyon sajnálom Reni én nem akartam ezt. - és ebben a pillanatban Cortez elkezdett sírni de annyira látszott rajta hogy tartani akarja magát hogy az már nekem fájt. - Hagyjuk a francba! - morogta. És felállt és becsapta az ajtót. Mit mondthattak a szülei, hogy ennyire kiborult. Így még sose láttam. Mit kéne csinálnom? Utána megyek. Mikor lementem a földszintre láttam az ablakon, hogy kint van. Mikor kimentem csendben mellé ültem. Először csak csendben voltunk aztán Cortez megszólalt.
-Felejtsük el így ezt az egészet... Nincs értelme... Úgyis el kell mennem... Vissza kell költöznöm... - mondta az utolsó mondatot suttogva.
-De.. - akartam kérdezni tőle de félbeszakított.
-Nincs de légyszi... Felmegyek pakolni már ma megyek.
-És ezt úgy mikor akartad mondani? - kérdeztem felháborodottan. - Ez nem így működik! Bevallod hogy szeretsz és utána meg mondod hogy már ma elmész örökre! - kiabáltam. És elsétáltam. Nem érdekelt hogy kiabál utánam elmentem. Velem  ne játszon nem vagyok én valami kis játék. Elegem van belőle többet nem érdekel mit akar. Nyugodtan költözzön el. Megvagyok nélküle is... Sőt befejeztem nagyon is. Ezentúl még gondolni se fogok rá. UTÁLOM.

Vége