Harry Potter alias Hangok a fejemben

Negyedik fejezet

Melyben a végtelen magányban egymásba botlik két régiellenség és egy furcsa pipás alak

Draco Malfoy épp bájitaltanon ült. De valahogy egyáltalán nem foglalkozott a Piton helyét bitorló tanárral. Szemei a semmibe tekintettek. Agya teljesen máson járt. Történetesen Harry Potteren. A Kis Bolondon. Nem értette őt. Képtelen volt rájönni mégis mi vihette arra, hogy megidézzen egy teljesen ismeretlen nyelven íródott varázslatot. Ő soha nem lenne ennyire meggondolatlan. Mégis hol van az a minden lében kanál Granger ilyenkor? Bár, ha jobban belegondol mostanság valahogy mintha kevesebbet lenne együtt a griffendél ház büszkesége a másik kettővel. Draco ezt az egyet meg tudta érteni. Miután Pansy összejött Blaisel ő is eléggé elkezdte kerülni a társaságukat. Undorítóan nyálasan tudtak viselkedni, és épp nem ért rá örülni annak, hogy szerelmesek. Halálfaló volt. És képtelen volt szabadulni a helyzettől. Megrázta a fejét. Nem mehet megint végig ezeken a gondolatokon. Semmi értelmi, változtatni úgysem tud a múlton. Amit tudott azt megtette. Amit meg nem tudott megtenni az most meg már rég késő. Lépj tovább-hallotta anyja bizakodó hangját a fejében a mardekáros. Lehunyta a szemeit egy pillanatra. Összegyűjtött valamennyi erőt, és megpróbált figyelni inkább a tanárára. Kevés sikerrel.

***

Harry Potter nem tudott mit kezdeni magával. Hermioneval eltöltött órák után rájött ezt megszüntetni nem éppen egy 5 perces művelet lesz. Biztosan nem. És addig nem tudott nyugodt lenni. Egyáltalán. Mi van, ha épp akkor toppannak be a tudatában mikor épp fürdik? Vagy még rosszabb... Nem ez teljesen szürreális. És még ott van a Malfoy probléma. Megint teljesen megszállottan viselkedik. Folyton a térképet bámulva követi. Az ominózus este óta eltelt 2 napban alig tudott valamit nyugodtan csinálni. Bár a könyvtáros eset után nem jelentek meg újra a fejében, de még mielőtt eltűntek parancsba adták, hogy legközelebbre határozottan kerüljön beszélő viszonyba régi ellenségével. És ezt nem tudta hová tenni. Ron mikor ezt megtudta csak megvonta a vállát és azt mondta, hogy ha nem akar nem kell. Majd hozzá tette az, hogy beszélnek nem jelenti feltétlen azt, hogy kedvesnek kell lenniük egymással. Lehet ám ordítozva is beszélgetni. A frusztrációja ugyan nem múlt el a Kis Hősnek. És ez az egész abba torkollott, hogy a harmadik éjjelt készülte a térképpel a kezében eltölteni, a Draco Malfoy nevű pontot figyelve a tekintetével, pár vajsörös üveg társaságában. Amikor egész érdekes dolog történt. A pont elindult. Kifelé a kastélyból. Hogy merre azt még ennyiből nem tudta a fekete hajú, de rögtön felkapta láthatatlanná tévő köpenyét, na meg a pálcáját és a rosszban sántikáló után eredt.

***

Draco halkan osont, alig csapva zajt. Mióta elkezdődött ez a tanév szinte mestere lett a kastélyban való rejtőzködésnek. Egyetlen embernek sikerült megtalálnia eddig, és az sem igazán rajta múlott. De most nem bukhat le. Nem nagyon lenne szabad éjjel mászkálnia, de el kellett mennie a Rengetegbe. Szüksége volt az évelő holdviolára. Arra az egy darabra, amit a keresztapja feljegyzéseiben szerepel. Elvileg nagyban segíti a mérgek hatástalanítását, és már csak ez hiányzott a főzet hozzávalóiból, amit Piton Naginivel való találkozása után bevett. Draco remélte, hogy jól gondolja, és a férfi csak azért nem ébred még fel mert nem a megfelelő adagot vette magához azon a szörnyű napon. A másik lehetőségre nem is akart gondolni. Inkább csak megacélozta magát ahogy kiért a hűvös levegőre. Hirtelen elfogta a sóvárgás a kviddics után. Évszázadoknak érezte mióta utoljára lehetősége volt játszani. Keserűen megvonta vállait. Ez most lényegtelen. Célirányosan haladt már épp elérte az első fát amikor egyszerre több meglepő dolog is történt a szőke hajúval. Valaki a semmiből egyszerűen csak kilépett a szemben lévő fa mellől. Ugyanakkor egy másik személy, akit nem látott, csupán érzett elkapta a könyökét, és a levegőben egy fénylő végű pálca jelent meg. A szőke pedig ezen váratlan helyzettől csupán egy lányos sikolyt hallatott, és hirtelen nem is tudta ki elől meneküljön hamarabb. A szakállas pipázó férfitól, aki a tiltott rengeteg fái között él, vagy a lebegő kéztől, amely egy pálcát szorít. Nagy ijedtsége hirtelen váltott megrökönyödésbe amikor felismerte a pálcát. A Hatalmas Világmegmentő Pálcája lengedezett a semmiben a mardekáros orrai előtt. Rá is fogta a pipázóra a saját pálcáját, és felcsattant.
-Istenem Potter, mi a jó édes Merlin hagyatékát keresel itt?
-Te mi a fenét csinálsz itt? És ki a fene ez a férfi?
-Mégis honnan kellene tudnom ki ez? - Draco ezen mondatára komótosan feléjük indult az alak. majd dörmögni kezdett.
-Lányok ne veszekedjetek. Nyugalom. Este van már, nem lenne jobb, ha hazamennétek? Hazataláltok?