Harry Potter alias Hangok a fejemben

Tizennyolcadik fejezet

Melyben jó Bursch szokásokról lebben fel a lepel

Harry Potter nem értett semmit. Ugyanis Piton, valamint a férfi mellette és a kislányok magyarul beszéltek egymással. Alkoholos elméje nem tudta feldolgozni a történtek ezen fordulatát, és ahogyan a legjobb barátaira nézett, hát ők sem nagyon. Teljesen megkukulva ültek nem messze tőlük, üveges szemekkel. Bár Harry valamennyire a társalgás része volt Jégkirálynőnek hála, aki rajta keresztül beszélt. Olyan hangok jöttek ki Voldemort legyőzője torkán, amelyeknek eddig a létezéséről se tudott. 

Aztán Piton végre intézett hozzá egy kérdést.
-Potter. Maga teljes utánanézés nélkül végrehajtott egy ismeretlen nyelven íródott ősi bűbájt?
-Hát, igen-mondta feszengve, mire az ismeretlen férfi felnevetett. Piton elég szúrósan nézett rá e miatt, és inkább folytatta a dolgot.
-Ha jól gondolom, néhány része az idézésének nem megfelelően ment végbe. Például maga egyedül hajtotta végre, és három személyt tudott megidézni. És ahogy elnézem nem sikerült testet ölteniük maradéktalanul, csupán a tudatában vannak hiánytalanul jelen. Igazából ez az egész csak önön múlik. Ha azt szeretné, jelenjenek meg mind a hárman megfognak. Ha engedélyt ad nekik a teste feletti uralomra, hát akkor kedvük szerint irányíthatják. Sokkal veszélyesebbek lehetnének magára, mint Voldemort volt. Az egyetlen hatalmas szerencséje maga Merlincsapása, hogy láthatóan nem akarnak semmiképp önnek ártani.

-Még szép, hogy nem akarunk neki ártani! Szegény csak útmutatásra szorul.
-Harry, ha lennél kedves megengednéd nekem is azt, hogy alakot öltsek? Kérlek! -a fekete hajú griffendéles pedig nagy koncentráció közepette megengedte, hogy mindhárom leányzó megjelenhessen. Mire két áttetsző alak körvonalazódott, Miss. Univerzum pedig eltűnt a benti üres képkeretből, hogy szellemként jelenjen meg maga is. A három alak kísértetiesen hasonló öltözéket viselt, valami barna öltönyszerűséget fekete nadrággal és fehér inggel. Az egyetlen különbség az volt, hogy pár folt tarkította mindegyiket, és azok elhelyezkedése igencsak változatos volt a három ruhadarabon. Most, hogy megnézhette őket teljes életnagyságban megállapította, hogy ketten magasabbak nála, a harmadiknak pedig olyan hosszú hajkoronája volt, hogy leért a dereka végéig. Kezeikben valami kupaszerűt tartottak és mikor Jégkirálynő, akit eddig még soha nem látott, észrevette, hogy azt nézi lecsapta az asztal széléhez és azt kiáltotta:

-Vivát Harry Potter! -Aztán szellemitalát egy cseppig lehajtva feje felé emelte a kezét megmutatva kiürült korsóját. Ezen mozdulategyüttest mindenki követte közülük, és Harry legnagyobb megrökönyödésére Piton és a másik férfi is. Még kevésbé értett bármit is, mint annak előtte. Olyan volt, mintha ők öten valami hatalmas és mély titkon osztoznának, mely láthatatlanul is összeköti őket.
-Szóval, innen hogyan tovább? Mostantól az idők végeztéig Harryvel maradunk? Megjelenhetünk bárhol és bármikor? Vagy van ennek valami kerete?

-Ez a varázslat egy olyan szertartásé, amelyet a mi világunkban végeznek az elsőéves Akadémisták. Harry is csak azért tudta elvégezni mivel már életkorban megegyezik, valamint nagy szintű mágiával rendelkezik. Maga a szöveg ismert, mivel a varázslótársadalom egyik legrégebbi hagyományai közé tartozik a Firmaidézés. Keveseknek jut azonban más világokból, és ha ez megtörténik, akkor az illetőt elég nagyra tartja az egész Akadémia. Maga a rituálé az önök világában és itt is ismert a muglik között is. Bár ők mágia nélkül maguk választják a Firma-keresztszüleiket. Ezeket a dolgokat csupán akkor tapasztalhatja meg valaki, ha átmegy bizonyos teszteken előtte, hogy érdemes e rá. Maga a bűbáj is kizárja az érdemteleneket, és azokat, akik soha nem tudnának azonosulni a hagyományrendszerrel.
-Maga is végig ment ezen, ha jól sejtem.
-Igen és én is. Közös keresztgyermekünk volt.- szólalt meg másik férfi felfedve egy szeletet Perselussal közös múltjából.
-Tehát, most itt van, három Firmához kötve, miközben csupán kettő lehet mindenkinek, és még csak nem is jár az Akadémiára. A hagyományok tisztelőjeként eléggé mérges vagyok a meggondolatlansága miatt Potter*. Ahhoz, hogy ne tiporjon jobban sárba egy több száz éves hagyományt megtesszük az előkészületeket, és a Kislányok csupán vészhelyzetben tudnak segíteni magának. Ha festet egy képkeretet akkor valamivel többször jöhetnek.
-Az önének is van?-kérdezte Rémálom.
-Természetesen.
-Mielőtt lekorlátoznak nem találkozhatunk majd vele is? Na meg szeretnénk elköszönni az itteni barátainktól is.
-Bizony, nem csak a Kis Hős miatt vagyunk itt.
-Meg akartam kérdezni, mi miatt jöttek át?
-Tessék?
-Kellett legyen oka, a nélkül soha nem lennének épp maguk itt.
-Ha jól emlékszem épp arról beszélgettünk milyen aliast kapna Harry ha megkeresztelnénk.
-Oh, erre kíváncsi vagyok!
-Csak akkor áruljuk el, ha maguk is bemutatkoznak. De főleg ön... Kíváncsi vagyok az igazi nevére-mondta egyikük újra magyarul, amiből a férfi rögtön tudta, ha nem akarja, nem kell lelepleznie magát a többi diák előtt. Bízott bennük, főleg az Akadémián eltöltött évek miatt.
-Perselus Piton alias Félvér herceg.
-A nevem Vannai Béla alias Sehonnai.
-Jó szerencsét! Tudja innék az egészségére, de a korsóm kifogyott.- mondta az egyik Kislány a saját bemutatkozásuk után. Béla igazán megsajnálta őket, hogy kifogytak a nedűből.
-Ergo Bibamus!- és egy kedveskedő mozdulattal mindenki korsójához érintette a pálcáját. Amik varázslatos módon színültig teltek sörrel.
-Ilyesmire is vannak bűbájok?- képedt el teljesen Ron.
-Évszázados titok, melyet nem oszthatok meg tudatlanokkal*.
-Megkérdezhetem, hogy itt hogyan is alakult ki ez az egész. Mert hát otthon tudom szinte órára pontosan a dolgokat, de itt fogalmam sincs, miként volt.
-Az aranyvérű családok szokása a keresztelkedés. Ez a varázs is tőlük származik főként, az egyik diák, aki látta a muglik hagyományait változtatott a varázslaton, hogy módosítva a szövegen egy mentorszerű korban közelálló keresztszülőt kapjanak az Akadémisták. Az idők során fokozatosan változtak a szabályok, már elég régóta sárvérűeket is megkeresztelnek.
-Köszönjük Ms. Granger* hogy elvégezte a házi feladatot, ez valóban így van.

-Azt hiszem mennünk kéne...
-Óh nekünk még rengeteg kérdésünk van. Nem marad hatnánk beszélgetni?
-Én azt hiszem nem tudok hozzászólni a témához- mondta Ron nagy bölcsen.
-Mi akkor megyünk professzor.
-Valamikor feltétlen keressen meg, minimum egy héten belül Potter*! Nem tűröm sokéig ezt a hagyománytörést.
-Rendben. Mindenképpen.
-Oh, és még valami. 20 pont a Griffendéltől a meggondolatlansága miatt.

Kis kedveskedés azon olvasóknak kik ismernek engem. És feltették azon kérdést magukban, vajon ki lehetett a mi világunkból Perselus Firmája...

-Uh baszki durva PTSD-t kapok attól a festménytől! - szólalt meg Jégkirálynő amint meglátta a szemközti falon lógó jelenleg üres képkeretet. Melynek háttere rózsaszín volt. Ilyet soha nem képzeltek volna el Piton lakosztályának tartozékaként a Kislányok...
-Istenem ez AZ a háttér! És azok a gömbök még mozognak is!
-Ez lehetetlen. Mégis miért van egy ilyen festmény Pitonnál?
-Jó szerencsét kedves Perselus!- sétált be egy szikár alak a keretbe.
-Mi a rák?- akadt ki teljesen Miss. Univerzum.
-Jól látom hogy az ott??!?- hüledezett Rémálom is.
-Ilyen a világon nincs!

-Úgy látom ismerik a Firmámat.
- Azt hiszem ha szellemként el lehet ájulni akkor én már itt fetrengenék a padlón.
-Höhh khöö- köhécselt a festmény- Remélem tetszik az új hátterem balek, igazán bulis nem gondolod? Na mesélj valami jó dolgot, mert velem semmi jó nem történt mostanság...

Megjegyzés: A kép felbontása gáz, de így tökéletes, vér és veríték volt megtalálni az interneten, valamiért nagyon meg akarta tartani magának a teams, de a kedves olvasónak szüksége van rá, hogy eme csodálatos háttéret vizuálisan is megtapasztalja.-Miss Univerzum

*a csillaggal jelölt szavak helyettesíthetők ezzel a szóval: pogány.