Harry Potter alias Hangok a fejemben

Első fejezet

Melyben Harry megidézi a kislányokat

Harry igazán nem tudta miért is lepődött meg mikor meghallotta a hangokat a fejében. Ha igazán őszinte akart volna lenni magához, valahol számított rá, hogy ez nem igazán azt a hatást fogja kiváltani, amiben bízott. Már ott gyanús volt neki mikor a rituáléhoz szükség volt egy korsóra. Na meg jó pár üvegsörre. És a legnagyobb meglepetéséré, bár a pergamen nagy része más nyelveken íródott egy mondat tökéletes angolsággal utasította a végrehajtót, hogy még véletlenül sem használhat kijózanítást magán. Így amikor valaki hangosan megszólalt, a kissé spicces Harry csak kicsit ilyedt meg.

-Mi a halál? Lányok valami volt ebben a pálosban mert azt hiszem hallucinálok! – Harry igen nehezen pattant fel és nézett körbe, de akkor már a balsejtelem kezdett utat törni a tudatába.
-Na ne én is! – kiáltott fel valaki más. És ez volt az a pillanat amikor Harry rájött, hogy valamit nem kicsit elbaszott. Mert egy tanácsadó megidézésé nem jár a visító lány hangokkal a fejében az teljesen biztos.
-Nyugodjunk le, még a Pálos sem lehet olyan ütős, hogy csoportos hallucinációt okozzon. Ez valami más lesz. – Harry ezt a mondatot végképp nem tudta mire vélni. De felocsúdva az első sokkból rájött, hogy ezt most azonnal be kell szüntetnie, ha nem akar vészes időn belül megbolondulni. Így szemeit az előtte heverő a papírokra emelte. És ekkor olyasmi történt amire végképp nem számított.
-Uram isten ez a Tekergők térképe ott jobb szélen?
-Ne bassz fel, hogy ugyanazt hallucináljuk. Ez nagyon para.
-Szóval, mi van, ha az univerzum így akar minket megjutalmazni?
-Mégis honnan tudtok ti a térképről? – erre a kérdésre a hangok a fejében eszeveszett sikításba kezdtek. Volt itt minden, átkoktól kezdve valami édesistenemig. Harry már azt hitte sose hagyjak abba amikor az egyik, akit kicsit később csak Miss. Univerzumnak nevezett el hirtelen felkiáltott:
-Mi van, ha megidéztek minket egy alternatív univerzumból, hogy gyakoroljuk a TITKOS CÉLUNKAT? ¿
-Úr Isten! Akkor mi most a Roxfordban vagyunk?
-Épp a fejemben vagytok! És szeretném, ha kiszállnátok belőle. Szóval mi lenne, ha segítenétek és hamarabb visszatérhetnétek Pálhoz, bárki is legyen az.
-Lol az ki van zárva. Ha ez egy alternatív univerzum akkor látni akarom a shippemet. Nem is, össze KELL hoznom a shippemet! - a másik kettő pedig erre a határozott kijelentésre összevisított.
-Mégis mi a fenéről beszélsz?
-Oh, fogalmad sincs mibe keveredtél-mondta az egyik majd valami furcsa nyekegés szerű hangot adott ki magából. Harry pedig úgy döntött, mivel nincs más lehetőség, és a lánykák úgy latszik elég informáltak, meglengeti az én győztem le Voldit kártyáját.
-Szóval lányok, én tényleg nem vagyon semmi rossznak az elrontója, de mivel én egy tanácsadót akartam csak megidézni, mert most Voldemort. – itt hatásszünetet tartott, és ahogy gondolta elakadta lélegzet a fejében. Így folytatta a meggyőző beszédet. – legyőzése után, hogy már nem én vagyok a Kis Hős nem is tudom mit kezdjek magammal...
-Vesd magad Dracora- szolt az egyik, Harry szerint talán kicsit túl hevesen, de nem foglalkozott az ezután felcsendülő kuncogással inkább folytatta.
-Szóval megtaláltam ezt a régi tekercset, ami azt állítja ezzel megidézhetünk egy bizonyos Bursch tanácsadót, aki segít elengedni magad, és sok remek tanáccsal halmoz el. Mintha a keresztszülei lennének az embernek.
-Szóval ez egy Firmafelkérés?
-Egy micsoda? – kérdezte értetlenül Harry.
- Megkérsz minket, hogy legyünk a Firma keresztszüleid, akik minden bajban segítenek, ha kell itatnak, hanem kell általában akkor is. Az ilyen felkéréshez általában ajándékot szokás adni, hogy elfogadják.
-Itt szó sincs ilyesmiről. Én csak akartam valakit, aki segít betölteni az űrt, amit Sirius hagyott...Aki egy kicsit felráz... De szerintem három lány erre képtelen lenne.
-Most sértegeted az SK-t? Mi az, hogy nem tudnánk betölteni. Remek keresztszülei lennénk bármelyik baleknak.
-Amúgy is ki mondta, hogy elfogadunk?
-Kinek képzeled te magad?
-Én vagyok Harry Potter. – mondta szinte csak magának. Erre persze a lányok csak hangosabban osztották ki.
-Hogy oda ne rohanjak. Tudod mi meg a Soproni Kislányok vagyunk. Több tiszteletet várnék el egy „hőstől" az idősebbek felé. Főleg a nők felé. De meg bocsátjuk. -mondta kegyesen. - Ha...

***

Harry még soha nem átkozta magát ennyire. Mégis, hogy lehetett olyan hülye, hogy a szülei hagyatéka közül előkerült Közép-európai hagyományok című könyvben talált egy félig latinul, felig németül irt pergamen angol széljegyzetei alapján megidézzen magának „keresztszülőket" egy másik világból. Hiányzott neki Sirius. Persze minél többet értett meg annál kevésbé gondolta, hogy kepés lenne megidézni Siriust. Hiszen a tekercs zavaros szövegeiből kihámozta, hogy csupán Burschokat lehetett megidézni vele. És persze volt egy elég hosszú és bonyolult latin szöveg arról, hogy mik is tulajdonképpen a Burschok. Persze hogy nem olvasta el, túlságosan fellelkesült a keresztszülő és az örök barátság szavak láttán. 

Most pedig itt áll a Mardekár pincelejárata előtt, és várja Malfoyt,hogy összebarátkozzon vele. Mert a lányok, csak úgy egyeztek bele abba, hogy elhagyják a gondolatait, ha megtesz nekik pár dolgot. Ő pedig kissé ködös elméjével beleegyezett jobb híján. Pár elég abszurd és furcsa dologba. Mint például, hogy beszélgessen Dracoval ahogy ők hívták „Terápiás céllal". De azért őt sem kellett félteni. Az alatt a kis idő alatt, ami eltelt az idézés óta már rájött, hogy nem halljak a gondolatait. Csupán a kimondott szavait értik, és látnak a szemével. Talán képes lesz úgy megoldani, hogy nem bolondítják meg közben. De valakinek segítenie kell benne. Amint ezzel végzett, és a lányok remélhetőleg lefeküdnek aludni, ő azonnal segítséget kér Hermionetól. És hálát ad az unalmas magányos burschatlan életéért. 

Miközben ezen gondolkodott, talán kicsit megkésve de rájött, hogy hajnali 1-kor valószínűleg nem lesz túl nagy mozgás.
-Lányok szerintem túl késő van összebarátkozni ma Dracoval. - suttogta a sötét folyosónak aztán el is indult vissza a szobájába.
-Nézd meg a térképen. Ha a pincében van akkor elhalasztjuk ezt a kis pásztorórát, de ha nem még most megejtjük, mert ki tudja meddig leszünk a tudatodban.
-Nem akarom.
-Nem érdekel minket, hogy nem akarod. Mi ezt akarjuk szóval tegyél megadnak is szívességet azzal, hogy megteszed. És akkor nem őrjítünk meg nagyon. -a düh hirtelen öntötte el ezekre a szavakra. De nincs mit tenni, ahhoz, hogy meg tudjon szabadulni tőlük szüksége van a józan eszére. Így nagy nehezen elővette a térképet, és elkezdte átnézni a pincét, azon belül is Malfoy szobáját. Nem kicsit lepődött meg mikor nem találta a pöttyét. Se ott sem a mosdóban, de még csak a pincében sem. Mégis miben mesterkedhet? Hiszen nagy nehezen tudta csak elérni, hogy egyáltalán ne zárják az Azkabanba. 

Ahogy egyre jobban felingerelte magát már pontosan tudta, hogy bizony ma találkozni fog vele, de az kicsit sem lesz baráti.
-Ott van abban a bájitaltan teremben!
-Mégis mit keres ott?