Harry Potter alias Hangok a fejemben

Hetedik fejezet

Melyben Jégkirálynőnek meggyűlik a baja a lépcsőkkel

Draco épp sietett. Hogy merre az abban a percben kiröppent a fejéből amikor meglátta a lépcső előtt szobrozó Harryt. Nem nagyon tudta mi volt az amiért megtorpant. De rögtön tudta, hogy valami nem stimmel. Mielőtt jól otthagyhatta volna Pottert a megmagyarázhatatlanul furcsa kisugárzásával ő is észrevette.
-Draco segíts kérlek! - Ez a mondat győzte meg véglegesen a mardekárost, hogy ez bizony teljesen biztosan nem a griffendéles. Valami perverz kíváncsiság vett erőt rajta. Tudni akarta mégis ki vette fel a Kis Hős alakját. De legfőképpen azt, hogy miért.
-Ki a franc vagy te? -kérdezte szokásos gőgös hangsúlyával.
-Ez érdekes. Ennyire jól ismered Harryt, hogy egy mondatából tudod, hogy nem ő vagyok-Húzta fel a szemöldökét az ál-Hős. A hangsúlya viszont eléggé bicskanyitogatóra sikerült. A szőke nem tudta, hogy most tagadja, hogy ennyire ismeri, vagy hagyja inkább itt. De nem volt ideje dönteni, mert újra megszólalt az imposztor.
-Segíts kérlek. Nem akarom összetörni Harry testét. És bár elég sok dolog nincs meg a Roxfort működéséből, de azt tudom, hogy ezek a szarok- és itt a legtöbb Malfoyt megszégyenítő lesújtó pillantással jutalmazta az előtte elterülő lépcsőt, ami Harry arcán teljesen abszurdnak tűnt- MOZOGNAK!
-Te félsz a lépcsőktől? -kérdezte Malfoy örökös meglepetten.
-Minden ép eszű embernek félnie kéne a saját akarattal rendelkező mozgó lépcsőktől! -mondta felsőbbrendűen és a szemét ráemelte a szőkére, aki ettől megdermedt. Mert ezek nem a megszokott smaragdok voltak, de nem ám. Ezek jeges kékek voltak. Valami furcsa fénnyel, amit Draco nem tudott hová tenni. Az arca pedig, nyugodt volt szinte kifejezéstelen, még soha nem látta ilyennek. De ahogy az előbbi szavait latolgatta rájött.
-Te az egyik Kislány vagy!
-Tényleg? Ha nem mondod sose jövök rá. - mondta gunyorosan, ajkain félmosollyal egy olyan szemforgatással, amit soha nem látott még senkitől. Egyszerre volt rosszalló és mutatta, hogy a gazdája jól szórakozik a helyzeten. Draco majdnem tátott szájjal bámulta a mutatványt, hisz ez a stílus bunkó kéne legyen. De valamitől mégsem hatott annak. Vajon, hogy csinálja, hogy ne legyen lekezelő? Tudni akarta!
-Segítek. De tudni akarok valamit.
-Rendben.
-Meg sem kérdezed mit szeretnék?
-Nem. Le kell jutnom, mert valami fontos dolgom van. Amit szeretnél pedig biztos olyan dolog, amiről nekem több tudomásom van. Máskülönben nem kérdeznéd pont tőlem. Amig megyünk lefelé megbeszélhetjük. - ezzel merészen belekarolt a mardekárosba, és megindult a rettentő lépcsők felé. Draco a döbbenetében először nem is akadt fenn a dolgon. Mire feldolgozta, hogy hogyan is festhet kart karba öltve a Fiúval, Aki Jelenleg Egy Kislány, már a lépcső felénél jártak.
-Nem engednél el?
-Bocsi, de tényleg kiver a víz ezektől a lépcsőktől. Nincs kedvem legurulni róluk megint!
-Ennyire béna vagy? - erre a jutalma egy újabb furcsa szemforgatást kapott a válasz mellé.
-Nem csak általában részeg. -a szőke erre érezte, hogy nem tud mit mondani. Újabb lépcsőfokokon haladtak át.
-Szóval mit is akartál megtudni, drága?
-Hogyan csinálod, hogy bár elég lekezelően beszélsz, meg az a szemforgatás sem éppen kedves mégsem tudok megsértődni?
-Ez egy készség. Ezzel születni kell. -mondta. persze a szőke rögtön meg akart sértődni amikor meghallotta a hangot. Egyszerűen végtelenül furcsán kezdte érezni magát attól, hogy azt bámulja a legnagyobb riválisa arcát ahogy kuncog. Önfeledtsége az ő ajkaira is halvány mosolyt varázsolt.
-Na látod, ez így működik. Ha nem gondolod komolyan nem lehet bántó. Ez a stílus csak egy vicc. Amúgy egy földre szállt angyal vagyok. -újabb kuncogás, amitől a fiú megint különös jeleket tapasztalt magán. - Na jó nem mindenki szerint. De általában mindenkivel kedves vagyok, még az ilyen bunkó emberekkel is mint te. -és mondandóját egy kacsintással fűszerezte. - Aztán ezt néhányán félre is értik. Néha azt kívánom, hogy bárcsak bukóbb lennék. Kevesebb gondom lenne.
-Meg kevesebb barátod. -A beszólást az ál-Harry nevetéssel honorálta. A szőke pedig újra csodálkozva nézte azt a nyugalmat az arcon. Szinte soha nem látta ennyire nyugodtnak Harryt, de az ismerősei közül senkit. Mintha nem is lenne semmi gondja az életben.
-Úgy könnyű kedvesnek lenni, hogy semmi gondod a világon! - fakadt ki végül a szőke. már majdnem le is értek, de A fekete hajú hirtelen szembefordult, jeges kék szemeit ráfüggesztette. Mintha a lelkébe látna.
-Nyilván vannak gondjaim. De nem éppen olyanok, mint neked. Ha akarod segítek. -Mondta és a mardekáros eléggé meglepődött. hirtelen jött dühe el is szállt ezekre a szavakra.
-Persze nem ingyen.
-Azt hittem kedves vagy. Meg egy földre szállt angyal. - ironizált a fiú, ezzel is palástolva csalódottságát. megint csak ki akarják használni. Ez a Kislány van olyan számító, mint egy vérbeli pincelakó.
-Hát igen, az vagyok. Szóval rajtad múlik, hogy teljesíted-e a rád eső részt. Nyilván, ha nem akkor nem lesz épp egy fáklyás menet egy szobában aludnod a Kis Túlélővel, Aki Néha Én Vagyok. Ráveszem a mi drága megmentőnket, hogy önmagától álljon ki az érdekedben.
-Nem hiszem el, hogy azt hittem te vagy a kedvesség megtestesítője mikor simán lehetnél te a Mardekár jéghercege helyettem.
-Maradjunk a Jégkirálynőnél, ha lehet. -kacsintott megint, a másik pedig rájött, hogy a csapda már meg van ásva. Az már csak a kérdés, hogy bele megy e. Márpedig bele fog, mert már nem bírja ezt tovább, ha egyedül kell kallania az egész Roxfort dühét. Talán, ha itt lenne Pansy vagy Blaise de egyedül van. Kellett neki a szövetséges ezért elfordult és lelépte a maradék pár lépcsőfokot a Megmentővel a karján. És kimondta a szavakat, amiket valamikor valószínűleg nagyon meg fog bánni.
-Mit kérsz cserébe?

***

A Jégkirálynő áldotta a szerencséjét. Bár nem értette hogy amikor sikerült átjutnia Harry elméjébe, miért csak egyedül volt jelen. Bár ha igazán őszinte akart lenni nem is tűnt fel túl hamar számára hogy a lányok nem válaszolnak. Mi tagadás már egy kicsit beittak mikor előkerült a szülinapi Pálos bor.

 Feles felest követett, majd ürültek és töltődtek a korsók. Aztán hirtelen egy csap előtt találta magát a fekete hajú testében. Illuminált állapota miatt eltartott neki pár percig míg rájött ő bizony nem csak h a testben van, hanem irányítja is azt. És csak egy kicsit volt furcsa. 

Hirtelen egy elég vad gondolat kezdett körvonalazódni az elméjében. Ha neki ez sikerül a többi kislány is itt lehet a Roxfortban? Meg kell találnia őket. A hálóban már senki sem volt. Hatalmas szerencséjére már Harry felöltözött. Így elindul. És itt vétetetté élete egyik legnagyobb hibáját.

 Mert fogalma sem volt hogy merre is kellene mennie. Követhette volna az embereket. De senki sem volt, hiszen a külön szobája kicsit kiesőbb részen volt. Mikor is egy lépcsőhöz ért ami aljában egy vörös üstököt fedezett fel. Bár nem ismerte fel a tulajt, nagy bölcsen úgy határozott biztosan valamely Weasley. Van belőlük pár. Már épp lement volna amikor elkapta a pánik.

 Hiszen ezek tudnak mozogni, nincs az az isten, hogy ő lemenjen rajtuk egyedül. Így is minden alkalommal összetöri magát részegen, nem szeretné még Harryt is. Amikor meglátta Dracot, tudta hogy most hatalmas lehetőséget kapott. És meg is ragadta. Szó szerint. Mire elértek a Nagyterem ajtajáig már egy igazán előnyös üzletet is nyélbe ütöttek. Bár nem volt benne biztos, hogy meg teszi e a szőke, de nagyon remélte. Ha csak ennyi boldogsága lenne az életben akkor boldogan halna meg, abban a pillanatban amikor teljesül a dolog. Ezen magasztos célok között már szinte meg is feledkezett eredeti céljáról. 

Egészen addig amíg meg nem látta az egyik Kislányt kicsit átmetszően egy asztal mellett vedelni.
-Hát itt van a szülinapos! Valaki töltsön nekem is egy korsóval!- kurjantotta az ál-Harry-
-Illy ez Dracooooo! Élőben még dögösebb!
-Huhh hát akkor én megyek is....- mondta Ginny majd nagy lelki erejéről tanúbizonyságot téve feltámolygott az asztaltól szemeit összeszűkítve elindult Harry felé. Legalábbis ő azt hitte hogy Harry felé.
-Na szóval, az van hogy beszélgettünk a azzal a kedves szellemmel és...-itt kicsit elakadt a mondandójában, és az eléggé furcsa arcot vágó Malfoy karjába kapaszkodva folytatta a nagyon fontos mondandóját.- Szakítok veled. Majd nagyon dramatikusan megpróbált volna elmenni, amikor is a Hős bőrbe bújt lány nevetve megszólalt mögötte.
-Hát oké, de megtennéd, hogy ezt azért elmondod Harrynek is.
-Te tessék? Hát neked mondtam!- fakadt ki a vöröske.-Draco halkan elkezdett nevetni. Majd elhatározva magát megszólalt.
-Harry testét épp kicsit kölcsön vette valaki. Nem tűnt fel hogy a pasid szem kék?
-Az ex pasija- javította ki az ál Harry.
-KÉÉÉKKK??? IGEEEEEN. HMMM.-majd gyomra tartalmát kecsesen a világmegmentő cipőire engedte.
-Nem hiszem el, hogy már megint ez van.- kelt ki az imposztor.
-Gyere Ginny, szerintem ideje aludnod egyet...-mondta a szellem és kegyesen támogatva elkezdte fel kísérni a vöröskét. Persze kezei minduntalan átsiklottak a lány hátán de ez egyikőjükét sem igazán zavarta.
-Otthon akkor tali!-kiáltott vidáman az ál Harry. Majd leült az egyik asztalhoz. Draco fintorogva elhagyta a termet. Ennyi műsor elég volt neki mára. Amúgy is ki kellett dolgoznia hogyan ússza meg az üzlet kellemetlenebbik felét. A szellem pedig, pont olyan váratlanul távozott a Világmegmentő testéből ahogyan belekerült.

Visszatértem!!! Innentől valószínűleg csak csak az én agymenésem fog megjelenni a következő fejezetekben, de sose lehet tudni. "Az élet egy kifürkészhetetlen fekete lyuk, ahol az anyós már akkor is bánt ha csak ránézel." 

-Jégkirálynő