Harry Potter alias Hangok a fejemben

Huszonötödik fejezet

Melyben szeretet van*

Egymás szemébe néztek, miközben a másik ajkáról szedték a levegőt. Imádták a pillanatokat amikkel az érzés nőttön nőtt bennük. Aztán egyszer csak túlcsordult. Ott volt minden múló másodpercben a szerelem. Harry volt aki megtörte a patthelyzetet. Lassan, ráérősen szerette ajkaival a szőkét. Draco szemei lecsukódtak az élvezettől. Viszonzott minden simítást, minden csókot. Kezeit a griffendéles dísztalárja alá vezette. De nem sietett. Sehova. Tudta, hogy most nem a vad vágy ideje van.

Az emlékezetébe véste a másik tapintását. A bőre alatt zsibongó erőt. A halk sóhajait a fülében. A kemény testét szorosan hozzátapadva. És csak élvezte. Kikapcsolta a talárját. És a másikét is. Majd jöttek az ingek. Minden szabad bőrfelület csókokkal lett hintve. Kezek, vállak, mindent imádtak amit csak tudtak a másikon. 

Elvarázsolta őket a hirtelen jött bizonyosság. A hetek óta épülő bizalom. Az érzés amit még csak most tapasztalnak ki. A határaikat feszegették. Hiszen soha nem tettek még ilyet. Ez nem arról szólt, hogy a testük kielégüljön. Ez már csak az érzésekről szólt. A szerelem sütött minden mozdulatból ahogyan egymásért sóvárogtak. Ahogyan megszabadultak a ruháktól. Ahogyan végigvették a másik meztelen testén lévő anyajegyeket, hegeket. Meztelenek voltak. Teljesen.

Harry tudta, hogy ha tehetné ezt a pillanatot élné át újra és újra. A szőke elsötétülő tekintetét magán. Szinte érezte, hogy simogatja a lelkét. És a tudat, hogy őt magát akarja, azt az embert aki valójában olyan boldogsággal töltötte el ami kitartana egész későbbi életére. Nem bírta tovább magába fojtani. Kimondta a szoba varázslattól kavargó levegőjébe rövid vallomását. A szőke nem viszonozta szavakkal. Helyette megfogta a kezét és magához vonta. Lefeküdtek az ágyra. Bőr ért a bőrhöz. És megcsókolta. Újra és újra. Kezdet és vég nélkül. És a smaragd szemű tudta, hogy szereti. Hagyta hogy szeresse. Akarta, minden részét. Minden egyes mozzanatát.

Draco meglepődott mikor Harry magára húzta. Értette a célzást, de egy percig sem gondolta, hogy ezt szeretné a másik. A vallomás elmosta az ellen érzeteit, és bármit megtett volna érte. De újra és újra meglepte. Meg akarta adni neki, amire vágyik. Sőt többet. Sokkal többet. 

Rengeteg éjszakán álmodozott róla ahogy eggyé válnak. Bár mindig úgy gondolta, ő lesz aki először behódol a másiknak. De most érzi, ez nem behódolás. Ez odaadás. Feltételek nélkül. És minden tagja reszketett a folytatásért. Óvatosan fedezte fel a másik testét, lassan haladt. Kezei remegését nem tudta megállítani mikor olyan helyen simított végig ahol ez előtt még soha. Harry alatta csak megborzongott, és fénylő tekintetével belemélyedt a másikba.

Az érzés kellemetlen volt, és feszítő. Harryt cseppet sem érdekelte amíg közben Draco szürke szemeibe bámulhatott. Tudata mélyén felötlött egy varázslat, és érdes hangon kiszórta. Draco óvatos mozdulatai kevésbé lettek feszítőek, és Harry lassan elkezdett alkalmazkodni az érintéshez. Kezeivel közelebb húzta a másikat és élvezte a harapásokat a nyakán. Draco lassan engedte meg maguknak a továbblépést. Egészen addig nem tett többet míg meg nem találta a pontot a másik testében. Amikor pedig eltalálta, a fekete hajú minden alkalommal csillagokat látott a gyönyörtől. Nem tudta meddig bírja ezt a lassú felfedezést, az egyre feszítő érzéseket. Szeme előtt a varázserejük alakot öltött, színes kavalkád olvadt egybe a levegőben mikor a másik felé helyezkedett.

És az érzések elborították a két alakot. Szőke fürtök simítottak egy nap barnította nyakat. Körmök vájtak egy hófehér lapockába. Fogak sértettek fel egy kulcscsontot. Fájdalmas lélegzet hallatszott. Majd a világot elnyelte a kavargó élvezet. Áradt és apadt a mágia körölöttük. Elmerültek egymásban. És a világ megállt. Hogy egyszerre induljon újra nekik.

Szorosan egymás mellet feküdtek. Nem távolodtak el, a tejfehér kezek a másik vonásait cirógatták. Harry élvezte, hogy az egykor gőgös, cinikus Malfoly képtelen volt nem megérinteni. Közelebb hajolt egy bágyadt csókra. Nem szólaltak meg. Nem akarták elrontani a pillanatot. Csak szoros ölelésbe zárták egymást és lassan elnyomta őket az álom.

Ma (2021. 02. 16. 0:19) mikor begépeltem ezt a jelenetet jöttem rá, hogy képtelen vagyok direkt ki hova mit rak, hogyan, cmben kifejezve típusú jelenetet írni. Szóval aki órákig tartó vad szexre vágyott annak bocsánatáért esedezem. Itt az nincs. Csak ez a nagy túlromantizált gány. Puszi.

*a fejezet eleji cím részlet egy kedves piros kabátos hölgy kéretlen beszédéből, aki asztalunkhoz ült egy görbe estéjén. A teljes idézet pedig úgy hangzik: Ti egyetemisták, SZERETET VAN!