Harry Potter alias Hangok a fejemben

Kilencedik fejezet

Melyben teljesül egy kérés

Utálta magát amiért meg akarta tenni. Bár az is bőven benne van a pakliban, hogy erőteljesen kényszerítik rá, de még így sincs rendben. És képtelen megérteni, hogy ez miért is jó bárkinek. De főleg neki. Ha szerencséje van Potter nem használja majd a pálcáját, és elég hamar felépül. Ha nincs... Csak visszafogják azok kis Manipulatívok. Már legalább fél órája, hogy itt koptatja a szoba melletti folyosón a padlót, és egyre idegesebb. 

Ha Jégkirálynő azt mondja, hogy csak akkor hajlandó megtenni érte azt a csodát ami tegnap történt a Nagyteremben, akkor még nem lenne ilyen kellemetlen. De így, még a motiváció sincs nagyon meg. De meg fogja tenni, már csak azért is, mert ekkora hálát nagyon ritkán érzett bármiért, és ha csak ennyi az ára, hát megteszi. Remélhetőleg nem fáj majd nagyon. Ahogy az elhatározás megszületett, el is indult az ajtó felé. Mély levegőt vett és lenyomta a kilincset. A Világ megmentője épp egy könyvet tartott a kezében, és az ágyán olvasott.

-Először is leszögezném, ezt kényszerből csinálom. Cserébe amiért kiálltál értem.- közölte a szőke és határozott léptekkel elindult a másik felé. Harry még csak fel sem nézve válaszolt neki.
-Na mi történt a nagy Draco Malfoy köszönetet mond? Ha ezt tudom...- De mondatát képtelen volt befejezni mert a mardekáros nagy kelletlenül, de szilárd elhatározással belemarkolt a fekete fürtökbe és szájára tapasztotta ajkait. A szőke magában megállapította, hogy ezt most elszúrta ugyanis a Kis Hős annyira meghökkent, hogy még el sem bírja lökni így kénytelen lesz bevetnie magát. Nyelvével óvatosan megnyalta a másik ajkait, mire az levegőért kapott. Draco rájött, hogy tényleg meg kell tennie a mandulavizsgálatos részt mert az éppen sokkos partnere nem ellenkezik, és az egyezség szerint, amíg a griffendéles nem vet a dolognak véget addig folytatnia kell. Ezen gondolatok között valahogy csak átkerült a másik szájába a nyelve, amitől valami megmagyarázhatatlan érzés cikázott át rajta. Kikerekedett szemekkel távolodott el hirtelen Pottertől, csakhogy az üres zöld szemeibe nézhessen. Nem tudta eldönteni, hogy nevessen az arcán, vagy inkább még most fusson innen. Nagyon remélte, hogy ennyi elegendő lesz a jégkirálynőnek.

-Mégis mi... Te most... Ez...- szólalt meg végre a rákvörösre pirult Harry Potter.
-Megcsókoltalak. Ez volt az ára a kis felszólalásodnak.
-Miről beszélsz? - lett zavarodottabb a fekete hajú.
-Emlékszel, hogy kiesett pár óra a párbaj előtti napon? Na akkor az egyik Kislány átvette a tested felett az uralmat. Aztán, pont találkoztunk, ő felajánlotta ha lesmárollak, rávesz hogy állj ki értem.
-De én azt komolyan gondoltam nem vett rá senki!- mondta szinte inkább csak magának bizonygatva a Kis Hős. De közben mélyen tudta, érezte, hogy ha a Kislányok nem fonogatják sorsának fonalát kedve szerint nem tett volna semmit a szőkéért. Sőt, valószínűleg ő rúgott volna bele a legjobban az összetört Dracoba. Egy cseppet sem jobb ebből a szempontból a Nagyúrnál. Ugyan úgy terrorizálta, sőt néha még bátorította is rá társait, hogy bántsanak valakit, aki nem érdemli meg azt. Ettől a gondolattól pedig szinte teljesen elkapta a félelem. Mi lesz, ha olyanná válik mint ő? Ki lenne képes megállítani? Furcsa érzések kergették, és lassan képtelen volt koncentrálni a körülötte lévő világra. 

Draco megilyedt. A Kibaszott Kis Hős épp tökéletesen kiakadt. És ehhez járt egy elég erős mágiakitörés is, amelyet a teste nem igazán tolerált. Pontosan tudta, hogyha nem kaparja össze ezt a mindenki arany ifját neki annyi. Rövid úton. De egyszerűen tehetetlen volt. Hiába állt vele szemben az nem nézett rá csupán az ágyon ülve üveges szemekkel nézett maga elé. Szörnyen kapkodta a levegőt mintha fuldokolna. Nem tudta merje e legilimentálni, de aztán már nem volt választása. Kezdte elveszteni a látását, így kétségbeesetten befurakodott a ködös élmébe. Amitől csak még rosszabb lett minden... Aztán hirtelen mintha elvágták volna a tombolást.

-Mi történik?
-Végre észhez tértél Po..- ekkor jött rá Draco, hogy ez nem Potter, ó nem ám. Zavarodott kék szemek néztek rá. Azonban Potter állapota nem változott, attól függetlenül, hogy más irányította. Csupán tomboló varázsereje nem kavargott körülötte. Valószínűleg Jégkirálynő szüntette meg.
-Segítened kell. Én nem tudom fenntartani ezt
-Hogyan kellene?
-Le kell nyugodnia. A legegyszerűbb ha számolod ahogy veszi a levegőt.- be is mutatta neki, amitől egyre jobban lenyugodott. Draconak feltűnt, hogy a szemeiben könnyek csillognak.
-Én... Megyek.... A csajok biztosan segítettek rajta... Nem bírom- a kék szemeket hirtelen átváltotta a jól ismert smaragd szempár, amely váratlanul Draco pillantásával találkozott.

 A szőke keményen tartotta a szemkontaktust miközben rettegett, hogy csak kiakasztaná a másikat, és az megölné dühében. Ezen félelme teljesen el is tűnt amikor a szempárból fájdalmas könnyek kezdtek el csorogni. Draco képtelen volt nem letörölni őket. Nem érdekelte, hogy nincsenek ilyen viszonyban, az sem, hogy képtelen valami nyugtatót mondani, de ennyi megtehet azért a rohadt Potterért. Hiszen mégis csak az ő hibája, hogy ennyire kiakadt egy nyamvadt csókon.
-Ha tudtam, hogy ez lesz nem csókollak meg. Nem gondoltam, hogy annyira kiakadsz hogy majdnem megölsz Potter.
-Én nem azon akadtam ki...- mondta rekedten a Mindenki Hőse. Majd zavarba is jött, mikor rájött hogy a szőke két meleg tenyere az arcán fekszik, és ő elég közelről néz a szürke tekintetbe. Fejét elhúzta a szőke kezeiből és egyszerűen hanyatt feküd az ágyán. Nem bírt tovább a szemébe nézni a másiknak.
-Akkor mégis mi a bajod?
-Az, hogy hagytam volna, hogy az iskola élve felfaljon téged. Sőt. Szinte még asszisztáltam is hozzá.
-Potter tudom, hogy bolond vagy, de ez... Könyörgőm évek óta ellenségek vagyunk. Halálfaló voltam, aki annak dolgozott, aki megölte a szüleidet. Mi a jó édes Merlinért kellett volna neked segítened rajtam? Nem vártam el egy percig sem.
-Nem érdemelted meg, amit kaptál. Te soha nem öltél meg senkit ellentétben velem.
-Akkor is én álltam a rossz oldalon. Ez járt nekem. Ennyi. Amikor adódott egy lehetőség a helyzetem javítására, hát kihasználtam. Nem voltam benne biztos, hogy rá tudnak venni. Viszont felszólaltál, és lehet kicsit javul a helyzet. Tudod valahogy Szent Potterről nem tudom elképzeli, hogy olyasmivel áltasson egy Nagyteremnyi diákot, amiben nem hisz.
-Én úgy gondoltam, csak nem magamtól jutott eszembe.
-Kit érdekel? Pont erre vannak az embernek a barátai. - Ezt Harry kelletlenül, de elismerte. Kezdett megnyugodni, és az elméjébe ötlött, hogy a az a pár másodperc amit egy másik testben töltött vajon tényleg megtörtént e, vagy csak elvesztette az eszméletét. Tagjait mély fáradság öntötte el. És érezte rögtön el is alszik. A teste kimerült a pánikban, és úgy gondolta, megérdemel egy kis pihenést. Elaludt, a szőke pedig hitetlenkedve vette ezt tudomásul. Majd egyszerűen ott hagyta a szuszogó griffendélest.

 Friss levegőre volt szüksége. Gondolkodnia kellett. Mozdulatait egy ismeretlen bagoly akasztotta meg, a régóta áhított levéllel a Szent Mungóbol.

Smárparty Valetin nap alkalmából csak nektek