Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
| DADDY ISSUES. ━━⋆⋅☆⋅⋆━━
━━━ 𝐎𝐋𝐘𝐀𝐍 𝐆𝐘𝐎𝐑𝐒𝐀𝐍 𝐓Ö𝐑𝐓É𝐍𝐓 𝐌𝐈𝐍𝐃𝐄𝐍. Az egyik nap még csak egy introvertált lányként ültem az utolsó padban és marcangoltam magam az eddigi hibáimért, holott némelyikről nem is én tehetek.
Most viszont éppen Felix-szel az oldalamon battyogok hazafele egy hétfői délutánon, rajzszakkör után. A fiú volt olyan kedves, és megvárt engem, holott többször felszólaltam, hogy menjen inkább a dolgára.
Ő csak azt hozta fel érvnek, hogy úgy sincs semmi programja és különben is szívesen üldögél egy üres teremben, ahol csak én vagyok és a tanár. Tényleg egész végig ezt tette, néha telefonozott, de néha még figyelt is arra, amit a tanárnő nekem magyarázott.
Miután úgy véltem nekem mára ennyi elég elköszöntünk a nőtől és a szeplős felajánlotta (ismét), hogy hazakísér. Nem értettem hirtelen miért akar ennyire közeledni hozzám, és hogy miért van velem a nap 24 órájában, de hogy őszinte legyek annyira nem bántam.
Élveztem a társaságát és jó hallgatóság volt, ha esetleg úgy éreztem ki kell adnom magamból valamit. Ez annyira nem történt meg sokszor, szám szerint egyszer, de akkor is megértő volt és tanácsokat adott nekem, amiért rettentően hálás vagyok.
- Nem értelek, Felix. - ráztam meg a fejem játékosan, ahogy vidám hangulatban ballagtunk a csendes utcákon.
- Én csak azt mondom, hogy nem fair ez az egész "színlátási" dolog! Ha annyira szeretjük a háziállatunk, miért nem vagyunk képesek tisztán látni? És ha az én igaz szerelmem egy béka? Tökre logikátlan az egész! - akadt ki a fiú, miközben hevesen mutogatott és látszólag nagyon beleélte magát a mesélésbe.
Hallattam egy halk kuncogást, mire ő felhúzott szemöldökökkel fordult felém. - Szerinted ez vicces? - kérdezte meg, és drámaian mellkasára tette kezét.
- Miért pont béka? - nevettem tovább, mivel számomra nagyon nevetségessé vált a beszélgetés. - Mondhattál volna kutyát, vagy macskát. Miért pont egy kicseszett békát hoztál fel példának?
- Most komolyan ezen akadtál ki? Ez egy komoly kérdés volt. - védte meg magát egyből, politikusan.
- Én kérek elnézést! - emeltem fel a kezem, majd hirtelen csend állt be közénk.
Ameddig el nem értünk a házamhoz teljes csönd uralkodott közöttünk, de nem tudtam mit mondhatnék neki. Őszintén szólva folyamatosan azon pörgött az agyam, hogy mégis mit tettem amiért kiérdemeltem a szeplős fiú figyelmét, és hogy hogyan tudnám ezt viszonozni neki.
