Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
| CARNEVAL. ━━⋆⋅☆⋅⋆━━
━━━ 𝗡𝗘 𝗞É𝗥𝗗𝗘𝗭𝗗 hogy kötöttünk ki a vidámparkban. Mivel semmi ötletünk nem volt arra, hogy mivel üssük el az időt, már majdnem feladtuk és inkább csak leültünk egy padra, viszont elhaladtunk egy oszlop mellett, ahol egy plakáton hirdetve volt "Maze of Memories" néven egy vidámpark.
Úgy gondoltuk miért ne, illetve én még egyszer se voltam szóval mindketten megállapodtunk egy erőteljes igenben. Az út odafele is vidáman telt egyébként, jókat nevettünk és több infót is megtudtam Felixről, mint például hogy Ausztráliából jött, és van két lánytestvére.
Amint odaértünk fél óra sorban állás után megvettük a jegyeket és kaptunk két karszalagot, Felixé egy kicsit sötétebb volt, mint az enyém.
- Na és, mivel kezdjünk? - fordultam a fiú felé egy mosollyal, miközben elindultunk befele.
- Miért engem kérdezel? - húzta mosolyra ő is a száját.
- Te voltál már vidámparkban. Gondolom tudod mi milyen. - vontam meg a vállam.
Úgy látszott a fiú elgondolkodott egy picit, majd egy hatalmas mosollyal az arcán fordult felém. - Nyerek neked egy plüssmacit!! - kiáltott fel, majd csuklómat megragadva kezdett el húzni a bódék felé.
Felnevettem kisfiús modorán, majd csak hagytam, hogy elvezessen valamerre. Pár perc barangolás után meg is álltunk egy fabódénál, ahol célba dobással lehetett nyerni különféle játékokat, amik fel voltak akasztva.
Szemem egyből megakadt egy nagy fehér macin, ami első ránézésre jó puhának tűnt, és szájából kilógott oldalt a nyelve. Látszólag Felix is észrevette, hogy bámulom.
- Tetszik? - kérdezte meg, mire én csak bólintani voltam képes. - Megnyerem neked! - jelentette ki magabiztosan, majd odaállt a férfi elé, aki üzemelte ezt az egészet, majd fizetett 3 próbálkozásra.
Én arrébb álltam és keresztbe font karokkal figyeltem, ahogyan a fiú minden koncentrációját összeszedve próbálja meg eltalálni a célpontot a kis labdákkal. Az első két dobása sikertelen volt, így látszott is az arcán, hogy kicsit elbizonytalanodott.
- Az utolsó meglesz, bízz bennem! - próbáltam felvidítani, és egy mosolyt küldtem felé, amit viszonzott is, majd a harmadik labdát is a kezébe vette.
Mintha egy filmbe lettünk volna, lelassult az idő, és szinte már izzadva figyeltem a labdát, ahogyan a kis tábla felé repül, majd telibe találja azt, ezáltal lerepül a helyéről.
Addig a percig fel sem fogtam hogy sikerült eltalálnia, ameddig Felix felém nem fordult a legnagyobb mosollyal amit valaha láttam. Nevetve megtapsoltam őt, mire a férfi megkérdezte melyik játékot szeretnénk.
