¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
| THE START OF SOMETHING NEW. ━━⋆⋅☆⋅⋆━━
━━━ 1 HÓNAP ELTELT. Mondhatni úgy elrepült, hogy nem is realizáltam, de ez félig hazugság lenne. Az idő múlását úgy ahogy, érzékeltem, viszont tényleg pislogni sem volt időm, mire elérkeztünk a télhez.
Ami azt jelentette, hogy... minden fehérbe hullott.
Már december első napján is esett a hó, sőt, inkább mondanám azt, hogy mintha dézsából öntötték volna. Ami egyrészt jó volt, hiszen egy kellemes hangulatot adott az egész városnak, másrészt pedig nem volt a legkellemesebb, mivel pont ezen a napon terveztünk elmenni jégkorizni Felixxel.
A terv végül meg is valósult, és szakadó hóesésben siklottunk a jégen órákon keresztül, mire teljesen be nem sötétedett. Kétség kívül ez lett az egyik legjobb emlékem a fiúval.
Ha már Felixről van szó... ezalatt a négy hét alatt ha lehet, még közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre több időt töltöttünk együtt, szinte minden nap suli után elmentünk valahova, vagy csak bent maradtunk az iskolában és élveztük egymás társaságát.
Fura volt nekem, hogy nem untunk rá a másikra. Sőt, inkább az, hogy ő nem unt rám. Mindenesetre, értékeltem minden együtt töltött percet és próbáltam kiélvezni, mielőtt még túl késő lenne.
━ Mindjárt idefagyok. Nem mehetnénk valami olyan helyre, ami fedett és legalábbis nem látom, ha levegőt veszek? - panaszkodtam, miközben egy szombati napon az utcán sétálgattunk.
Felix erre hátra fordult felém egy mosollyal. ━ Mindig csak a negatívat látod mindenben. - forgatta meg a szemét játékosan. ━ Van egy tervem, oké? Csak bízz bennem!
━ Eddig is ezt tettem, és összeszedtem egy jó kis tüdőgyulladást.
━ Mindig ezt fogod felhozni? Az már régen volt.
━"Régen". Konkrétan a múlt héten történt.
━ Most miért kell bántani?
Elnevettem magam, majd inkább hagytam az egész beszélgetést és követtem a fiút. Utunk a közeli mekihez vezetett, ahol mondta a fiú, hogy fizet nekem is valamit, amit először én ugyan elleneztem, de végül belementem és kértem egy sajtburger menüt, ami még annyira nem számított drágának.
Le is ültünk az egyik asztalhoz, leöltöztünk egy picit, hogy csak egy pulcsiban legyünk, majd elkezdtünk enni. Nagyjából 40 percet tölthettünk ott, ettünk, beszélgettünk, nevettünk... csak a szokásos.
━ Te hogy állsz a beadandókkal? - kérdezte a fiú, miközben beleharapott a burgerébe.
━ Néhány még hiányzik, de azokat a téli szünet előtt be akarom fejezni. Nem akarom, hogy átcsússzanak második félévre, így is lesz ezernyi másik dolgom az érettségiig.
