( 13. fejezet )

141 16 2
                                    


| AM I

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

| AM I... FALLING IN LOVE?
━━⋆⋅☆⋅⋆━━




━━━ ÖSSZE VOLTAM ZAVARODVA. Amint rájöttem, hogy mégis mi történt velem, kikéredzkedtem a mosdóba, majd hideg vízzel megmostam az arcomat és próbáltam lenyugodni. 

Magamat néztem a tükörben, kíváncsi voltam, hogy ott is felfedezek-e valamit, akármit. Körbenéztem a fürdőben is, de nem. Csak azon a bizonyos pulcsin láttam egy halvány változást, egy színt, amit még én se tudok hova tenni.

Talán... sárga volt? Azt hiszem ez volt az a szín.

Én most tényleg... szerelembe esek? Kérdeztem magamtól, de persze válasz sose érkezett rá. Nem bujkálhatok a fiú fürdőjében egész nap, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom valamit. Nem mehetek vissza és tehetek úgy, mintha mi se történt volna, mert én nagyon is jól tudom hogy történt.

Viszont ha csak úgy lelépek, az túl feltűnő. Nem akarom, hogy Felix aggódjon miattam, de jobb ötletem nem volt. Most teljesen felkavart bennem minden érzelmet és azt se tudom, hogyan kéne ezt lereagálnom. Esetleg mondjam el neki? De hogyan? És hogyha ő nem érez ugyanígy? Túl sok volt a kérdés, a megválaszolatlan kérdés.

━ Ne haragudj, de mennem kell. - Viharoztam vissza a fiú szobájába és elkezdtem a cuccaimat pakolászni, végig kerülve a szemkontaktust.

Felix viszont összezavarodva nézett rám, figyelte minden lépésemet. Hiszen az előbb még teljesen jól voltam, nem értette mi történt, hogy most ennyire sietősre vettem a figurát.

━ Oké ??? - inkább hangzott kérdésnek a fiú válasza, mint merev kijelentésnek, de túlságosan pánikoltam ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.

━ Anya hívott, hogy menjek haza. - hazudtam az első fejembe ötlő dolgot, ami még valamilyen szinten reális is lehet és nem kezd el Felix gyanakodni.

━ Hazakísérjelek? - állt fel rögtön az asztali székéből és már készült volna indulni velem együtt, de én egyből megállítottam.

━ Nem kell, csak maradj. - tettem ki a kezeimet, és már léptem is ki az ajtaján. ━ Szia!

Kiérve Felix házából végre kifújhattam a levegőt, amit észre se vettem, hogy bent tartottam. Sietni kezdtem a lakásom felé, persze próbáltam nem elcsúszni a jégen és egy hatalmasat esni. A gondolataim ezer felé cikáztak, s észre se vettem, hogy miközben én nagyon magamba voltam merülve, nekiütközök valakinek.

Szerencsére egyikünk sem esett el, én viszont kicsit megcsúsztam, de az idegen még időben kapott kezem után, ezzel stabilan tartva előtte.

━ Ne haragudjon, nem figyeltem. - kezdtem egyből mentegetőzni, s a földet néztem, reménykedve abban, hogy mehetek is tovább és minél hamarabb otthon leszek, a szobámban.

━ Azt látom. - válaszolta az idegen már-már túlságosan is ismerős hangon, és amikor felnéztem rá, egy mosolygós Jaehyunnel találtam szembe magam. ━ Nagyon zavartnak tűnsz. Minden oké?

Kerültem a szemkontaktust. Tényleg az voltam, össze voltam zavarodva és csak azt akartam, hogy vége legyen ennek a napnak.

━ Ami azt illeti, nem. Nagyon nem. - remegett meg az ajkam, és szinte éreztem, hogy percek kérdésével még a könnyeim is eleredhetnek. De miért? Miért vagyok szomorú?

Valószínűleg csak a zavarodottság miatt sírnék. Én az a fajta ember vagyok, aki még ha dühös is, simán el tud kezdeni torka szakadtából bömbölni és ordítani. 

Jaehyun mosolya egyre inkább leapadt, amint észrevette, hogy visszafojtom a könnyeimet, majd picit arrébb húzott, mivel konkrétan az út közepén álldogáltunk.

━ Akarsz beszélni róla?

Nem válaszoltam. Igazából akartam is, meg nem is. Valakinek el kellett mondanom, ki kellett adnom magamból mert a végén teljesen felrobbanok. És Jaehyun hátha tud esetleg valami tanácsot adni, vagy más esetben vigasztalni. Igaz hogy nem ismerem olyan rég óta, de úgy érzem benne bízhatok. 

Viszont mégsem akartam annyira még beszélni erről. Olyan friss, olyan kezdetleges, lehet nem is az a felállás, amit én gondolok. Össze kellett szednem magam, lenyugodnom, és átgondolnom a dolgaimat. De ha már itt volt Jae, és felajánlotta, akkor miért ne?

Nem mondtam semmit, csak bólintottam, mire a fiú megragadta a csuklóm és elkezdett valamerre húzni.

━ Gyere, iszunk egy kávét és közben elmondod mi bánt.

Oh, hol is kezdjem, Jae...

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 23, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

COLORS ━ lee felix.Where stories live. Discover now