¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
| FEEL SPECIAL. ━━⋆⋅☆⋅⋆━━
━━━ Ö𝗡𝗜𝗡𝗗𝗨𝗞𝗖𝗜Ó. Ez az a téma, amit választottunk Jaehyunnel, fizikából. Igazából ez a "választottuk" annyiból állt, hogy ő megkérdezte, hogy ez jó-e nekem, én meg rábólintottam, mert igazából fogalmam se volt, hogy mi az.
Meg is beszéltük, hogy jövő hétvégén összeülünk, és megcsináljuk. Meg is adtuk egymás elérhetőségét, így bármikor tudunk egymásnak írni, ha esetleg valami gond lenne.
A terv tökéletes volt, reméljük a kivitelezés is az lesz.
Ma hétfő van, ami azt jelenti, hogy hosszú napom lesz. A rajz szakkör hétfőnként a legjobb, mert ilyenkor nem mindenki marad bent. Sokan skippelik ezt az órát, arra hivatkozva, hogy "más dolguk van", "hét eleje van" , "más foglalkozásuk van ami pont egybe esik ezzel" , illetve a személyes kedvencem: "hétfőn még nem tudnak olyan jól rajzolni, mint a hét többi napján".
Így hát kissé lefáradva indultam meg a rajzterem felé, ezúttal Felix nélkül. Azt mondta most sajnos nem tud velem bent maradni, mivel ő és Chenle (az ő párja a feladatnál) már ma délután elkezdik a projektet csinálni.
Természetesen megértettem, mivel nem tehetem meg, hogy minden hétfőn magammal rángatom a szakkörre. Hiába vagyok én úgymond az egyetlen itt és jól esik ilyenkor a társasága, meg kell értenem hogy neki van más programja is.
- Gyere csak kedveském! - köszöntött a szemüveges rajztanárom, miután egy kopogás után benyitottam a terembe. - Hát a fiút hol hagytad?
Apró mosoly jelent meg az arcomon az említésre, de próbáltam nem mutatni felé. - Más dolga volt, szóval most csak én vagyok.
Kellemesen telt el ez a két óra. Ismét jókat beszélgettem a tanárnővel, illetve két rajzomat is befejeztem, ami hozzám képest haladás. Amint közeledett a hat óra, összepakoltam a cuccaimat és elköszönve a nőtől kiléptem a terem ajtaján.
Ott viszont kellemes meglepetés fogadott. Közvetlen az ajtó mellett Jaehyun ült, hátát a falnak támasztva és lábait mellkasához felhúzva. Kezében telefonját tartotta és az Instagrammon görgetett, amikor is érkezésemre hirtelen kapta fel a fejét és pattant fel a földről.
- Oh, hali Jae! Hogyhogy itt vagy? - lepődtem meg, viszont halványan elmosolyodtam tettén.
Lehetséges, hogy engem várt?
- Tudod, csak gondoltam megvárlak. Nekem úgyis faktom volt, és nem akartam egyedül hazamenni. - magyarázta, miközben beletúrt a hajába.
- Honnan tudtad, hogy szakkörön vagyok ilyenkor?
- Osztálytársak vagyunk már egy ideje. Mindig látom, ahogy ilyenkor lejössz ide.
A szívem nagyot dobbant erre a mondatra. Nem számítottam arra, hogy Felixen kívül van olyasvalaki, aki ennyire odafigyelne rám. Meglepetésként ért, és lehet hogy vannak még Jaehyunon kívül mások is, akik ugyanígy figyelnek rám..
- Hát akkor... indulhatunk.
Az út nagy része csendben telt, egészen addig a pontig, amíg Jae szóba nem hozta a bizonyos projekt feladatot és ameddig el nem érkezett az én megállóm a busszal, arról beszélgettünk.
- Akkor majd holnap találkozunk! - integetett Jae, miközben én már álltam fel, hogy a busz ajtajához sétáljak.
Rámosolyogtam, majd visszaintegettem és egy "sziát" elmotyogtam, mielőtt végleg elhagytam volna a buszt.
Amíg a házamhoz sétáltam végig egy apró mosoly csücsült az arcomon. El sem hittem, ami az előbb történt. Olyan volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. És igen, tudom, osztálytársak vagyunk de amióta itt élek nem nagyon elegyedtem szóba senkivel se az osztályból, főleg azért, mert mindenki csak úgy könyvelt el, hogy a "Japán lány" és mivel itt Koreában nem igazán szeretik a külföldieket, hamar ki lettem közösítve és senki nem szólt hozzám.
Amint hazaértem gyorsan ettem pár falatot, mivel többet nem bírtam. Mostanában eléggé gondok vannak az étkezéseimmel, egyre jobban kezdem elhanyagolni az ételt és őszintén szólva fogalmam sincs miért. Lehet kevesebb étvágyam volt, vagy csak egyszerűen kevesebbszer voltam éhes, nem tudom.
Most is csak egy kis darab csirkemellet ettem egy maréknyi rizzsel, és ennyi. Lezuhanyoztam, majd tanulni kezdtem, de valahogy most az agyam se nagyon fogott.
Az ágyba befeküdve sok mindenen járt az agyam, éppen ezért igen későn jött álom a szememre. Fogalmam sincs mi történik most velem, de kicsit olyan, mintha kezdeném elveszteni önmagam.
Mintha nem lennék az, aki régen voltam.
És nem tudom, hogy ez jó vagy rossz . . .
𝔞𝔲𝔱𝔥𝔬𝔯'𝔰 𝔫𝔬𝔱𝔢:
nahát... csak nem... élek ???? lmao nagyon régen volt ebben a könyvben update, majdnem egy éve, wtf... 💀 deeee visszatértem szóval nem kell aggódni 😌😌
