Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
| FORGIVENESS. ━━⋆⋅☆⋅⋆━━
━━━𝟮 𝗡𝗔𝗣. Ennyi idő telt el, amióta utoljára beszéltem Felixxel. Én se igazán tudom hogy most jelenleg mit érezhet irántam, lehet bunkónak tart, lehet egy hisztis libának gondol, de tényleg szükségem volt egy kis térre.
Most viszont új úterővel indultam neki reggel az iskolának, habár még mindig nem hevertem ki a dolgot, de talán mostmár kezdek egyre jobban lenni. Amint beléptem a terembe megpillantottam Hyunjint, aki úgyszintén felnézett rám a telefonjából.
Egy apró mosolyt küldtem felé, amit kedvesen viszonzott is, így szemei kissé összeszűkültek. Kétség kívül aranyos látvány volt, úgy nézett ki mint egy életvidám kisgyerek. Hisz' az is.
Leültem a padomhoz és elővettem a füzeteim. Elkezdtem firkálni a lap oldalára, amíg meg nem éreztem, hogy valaki helyet foglal mellettem.
Legnagyobb meglepetésemre a Hwang fiút pillantottam meg, amint nagy szemeivel engem pásztáz, majd tekintete lejjebb siklik az előttem lévő papírra.
- Mit rajzolsz? - kérdezte meg és fejét előre nyújtva próbálta meglesni az alkotásom, csakhogy én ráraktam a kezemet. - Hey, hagy lássam! - erősködött, viszont én tovább takartam.
- Csúnya lett, nem akarom hogy lásd. - vallottam be, mert igazából elég kínos lett volna, ha saját magát látja visszatükröződni a papíron.
- Ugyan már, én egy kocka házat is elrontok mert nem lesz sose szimmetrikus. Attól már csak jobb lehet. - poénkodott Hyunjin, ami engem halk kuncogásra késztetett.
Végül egy sóhajtás kíséretében elvettem a kezem a füzetemről, így teljes rálátása lehetett a róla készült, eléggé béna arcképre. Amint meglátta egy játékos oldalmosoly jelent meg az arcán, és szemeivel feltekintett rám.
- Az egyetlen hiba ebben a rajzban az, hogy a rosszabbik profilomat rajzoltad le. De nem baj, megbocsájtok, kezdők hibája. Ezt pedig, - tépte ki a lapot a füzetemből, mire egyből utánanyúltam volna, de ő gyorsabb volt és elrántotta a kezét. - megtartom.
Azzal felállt és visszasétált a helyére. Egy ideig még méregettem őt, nem akartam hogy hazavigye a rajzom, mert esetleg megmutatná másoknak, netalán a szülei megtalálnák és nem akarom hogy úgy tűnjön, hogy közünk van egymáshoz.
Csupán ő volt az, aki a legközelebb volt hozzám a teremben, és rajzolni volt kedvem. Amúgy is gyakorolnom kellett volna a férfi arc rajzolását, mert ritka rossz voltam belőle és a rajztanárom is azt javasolta, hogy picit gyakrabban próbáljam meg.
