Ezt felvetted?

VIII.

Brit tudósok szerint nem számít átlagosnak, ha a szomszédod kezét fogva alszol el. Az sem a leghétköznapibb, ha szombat reggel egy barátod anyukájával kávézol, próbálva elrejteni a másnaposságodat, de Erik már semmin se csodálkozott a tegnapi szellemvadászatuk óta.

– Jól éreztétek magatokat este? – kérdezte Nándi anyukája, amint leült Erik mellé a konyhaasztalhoz.

– Hmm – bólogatott elmosolyodva Erik.

Ezt Nándi családja még nem tudhatta – és Erik mindent megtett azért, hogy ne is szerezzenek tudomást róla, ő megpróbált fél hétkor hazaosonni, de Nándi anyukája már fent volt –, de a másnapos Erik használhatatlannak bizonyult.

– Remélem, nem ébresztettük azért fel – kapott észbe, és felpillantott Nándi anyukájára.

A nő szeme köré nevetőráncok gyűltek, ahogy megingatta a fejét. Hasonlítottak Nándival, és Erik most már tudta, hogy Nándi bizonyára örül, amiért az anyukája piszkosszőke tincseit, apró mosolygödrét és hosszú szempilláit örökölte, és nem az apja vonásait.

– Dehogy. Füldugóval alszom, mióta Nándi megkapta az első telefonját. Valamiért éjszaka találja meg a legviccesebb videókat, és úgy röhög rajtuk, hogy a földszintre is lehallatszik. – Nándi anyukája tartott egy kis szünetet, amíg belekortyolt a kávéjába. – Bár most hogy mondod, egyszer mintha hallottalak volna titeket. Valami nagy kiabálás volt, azt hiszem.

Erik megdörzsölte az arcát. Remélte, minél szaporábban bólogat, annál gyorsabban átlépik a témát, de a beálló csönd azt jelentette, hogy muszáj lesz valami magyarázattal előállnia.

– Igen, volt egy kis veszekedés. Nem köztünk – tette hozzá. – Simon veszekedett az... exével? Én meg – akadt meg újra Erik, majd végül nem túl jó szájízzel, de folytatta a mondatot – a barátnőmmel.

Nándi anyukája összevonta a szemöldökét.

– Mi történt?

Erik mérlegelt egy darabig, hogy mennyire vállalhatóak a tegnap este történtek, és miután nem ítélte olyan vészesnek őket, mesélni kezdett:

– Szóval feltöltöttem egy képet instagramra...

Valójában a történet inkább ott kezdődött, hogy kikeveredtek a temetőből. Erik Nándi-skálán mérte a helyzetek veszélyességét, amelynek az alsó fokán Nándi hanyag vállvonása és a „biztosan csak a szél volt" magyarázata állt, a felső határt pedig a fiú folyamatos tarkóvakargatása és a „ez a házatok előző lakójának a sírja" mondata alkotta.

Miután Erik úgy ítélte, hogy jobb Nándiék otthonában, biztonságban és világosban belekezdeni az elméletek gyártásába, hogy tényleg szellemjárta-e a házuk, kiterelte Nándiékat a temetőből. A hazaút határozottan szórakoztatóbb volt, mint a szellemvadászat: Erik és Nándi két oldalról átkarolták Ádám vállát, hogy a fiú biztonságban érezze magát a temetőben történtek után, Simon és Lili pedig lelkesen dokumentálták képek formájában a folyamatot. Aztán Simon becsatlakozott:

– Szendvics! – vetette melléjük magát, és átkarolta Eriket.

– Ezt nem akkor mondják, amikor egymásra fekszenek az emberek? – kérdezte Nándi.

– És hárman már nem alkottak alapból is egy szendvicset? – szállt be az ölelésláncba Lili is Nándi oldalán.

– Ez egy jól megrakott szendvics, na! – legyintett Simon a szabad kezével, majd újabb képek születtek most már mind az ötükről.

Ezek a képek felkerültek a legtöbbjük profiljára, amint megérkeztek Nándiékhoz, és letelepedtek a fiú szobájában.

Bár Erik még egy korty alkoholt sem ivott, amikor leült a földre, és nekidöntötte a hátát Nándi ágyának, mégis úgy érezte, hogy a valóság máris cseppfolyóssá vált körülötte. A gondolatai ide-oda cikáztak, azt se tudta, mire figyeljen: hagyja eluralkodni magán az enyhe pánikot, amiért lehet, kísértetjárta a házuk? Vagy adja át magát a kíváncsiságnak, és fürkéssze Nándi szobáját?