jujutsu kaisen oneshots | befejezetlen

you're annoying || Gojo Satoru

↳ -SAIK0CHAN

__________________

- az istenit satoru hagyj már! - szóltál rá már sokadjára a fehér hajúra, aki mint eddig se, most sem hallgatott rád, és tovább idegesített téged. - halott akarsz lenni? - néztél hátra kérdően, mire ő csak mosolyogva nézett téged, de nem válaszolt először, ami ha lehetett, mégjobban felidegesített.

- de most őszintén Y/N, mit választanál, végtelen sushi, vagy bármennyi tacot ehetsz ingyen és mégsem hízol? - szaladt melléd, s tarkóját fogva sétált melletted tovább.

- feltétlenül szükséges hülye kérdésekkel bombázni miközben egy kibaszott valamit keresünk az erdő közepén? - pillantottál felé mostmár semleges tekintettel, majd egy sóhajt eleresztve fordultál vissza az út felé. - mondták már mennyire idegesítő tudsz lenni néha napján?

-elég sokszor. - bólintott egyetértően.

az ezt követő út eléggé csendben telt, hisz mostmár gojo is koncentrált a feladatra, és nem kérdezett több hülyeséget. najó, valójában nem tartottad őt annyir irritálónak, szimplán csak az utóbbi hetekben nagyon stresszes vagy, és te magad sem tudod miért. elgondolkozva bambultál magad elé, így nem figyeltél a környezetedre, amit meg is bántál, hisz hirtelen csapódott valami az oldaladnak.

-oh most ez komoly?! egyszer nem figyelek argh - keltél fel idegesen az egyik fa tövéből az oldaladat fogva, majd az előtted lévő... valamire irányítottad a figyelmed, amit satoru tök nyugodtan elkezdett bökdösni. - kösz amúgy jól vagyok. - mondtad gúnyosan a fehér hajúnak, aki nem is figyelt rád.

szemedet forgatva mentél a férfi mellé, aki egy pár perc alatt eltüntette a démont. te meg sem várva őt indultál vissza az otthonod felé, újfent elveszve gondolataidba.

-POOF itt vagyok, mi lenne a hölgy másik két kívánsága? - jelent meg hirtelen előtted a szemkötős, akit csak egy sóhaj kíséretében kikerültél, és mentél tovább. - hé nem ér figyelmen kívül hagyni! - futott utánad.

figyelmen kívül hagytad őt ismét, s még csak rá sem néztél, ami egy kicsit aggasztotta, mert először azt hitte haragszol rá, de miután jobban belegondolt rájött, hogy valójában csak ismét máshol jársz fejben. így nem erőltette a beszélgetést.... egy pár percig. azután képtelen volt megszólalni, miszerint kezd sötétedni, mert tudta, hogy te pedig félsz a sötétben.

- gyorsabban hazaérnél ha engednéd, hogy felvegyelek. - hajolt hozzád közelebb, mire te csak kezeddel eltoltad az arcát.

- nem érdekel.

- oké, neked mi bajod velem? - kérdezte, s beállt eléd, ezzel elzárva az utat, így képtelen voltál felnézni rá.

- semmi. - sóhajtottál. - egyszerűen csak stresszes vagyok, ennyi. - vált tekinteted szomorúvá. nem akartad őt megbántani vagy ilyesmi, és főleg nem azt a gondolatot ültetni a fejébe, hogy nem bírod őt, és valami bajod van vele. igazából sokat jelentett neked. mikor szomorú voltál a hülye kérdései felvidítottak, amikor jó kedved volt, együtt hülyültetek. kivéve az utóbbi időben, mert kicsit eltávolodtál tőle. leginkább te tőle, hisz ő próbálkozott beszélgetést kezdeményezni.

időközben teljes sötétség lett úrrá az erdőben, ami miatt remegni kezdtél, de nem szóltál semmit csak álltál egyhelyben. tényleg gyűlölted a sötétet, mert mikor gyerek voltál mindig ekkor láttad a legtöbb lényt, s féltél ezektől. noha ma már hozzászoktál ezekhez, a sötétségtől való félelmed megmaradt.

hirtelen zörrent meg az egyik mellettetek lévő bokor, ami miatt ijedten szaladtál gojohoz, s ölelted meg őt. csak sóhajtott, majd ölébe felkapva téged indult meg újra útnak, míg te lehunyva szemeid dőltél mellkasának.

𖤐

nem is tudtad mikor nyomott el téged az álom, de mikor felkeltél már az otthonodban találtad magad a kanapén, a fehér hajúnak dőlve, aki unottan piszkálta a hajad.

- áh Y/N, végre felkeltél! - vette észre a férfi, hogy nézed őt. hirtelen keltél fel róla, s egy bocsánat kérés után, csak bámultál magad elé.

- miért vagy itt? simán felkelthettél volna, és már te is otthon lehetnél. - motyogtad, de ő csak mosolyogva leintett.

- ne is törődj vele. amúgy is szívesebben vagyok itt veled, mint otthon egyedül. - pöckölt homlokon, ami miatt felfújva arcodat néztél rá hirtelen, de nem számítottál arra, hogy milyen közel lesz hozzád. szemet forgatva dőltél újra mellkasának, ami miatt - noha ezt nem láthattad -, szemei elkerekedtek, de ajkai mosolyra húzódtak.

-Y/N... - súgott hirtelen a füledbe, te pedig egy hümmögéssel jelezted, hogy figyelsz - most ismét aludni akarsz?

- nem, éppen próbálok meghalni. szerinted? - néztél fel rá unottan, majd fejedet újra rá hajtottad.

__________________

fhu öhm...remélem tetszik 😅
kicsit rövid lett hehe