a folyosót sugdolózások töltötték be, amint betetted a lábat az iskola ajtaján. fejed tetejére húzva a kapucnidat ballagtál tovább, mit sem törődve a körülötted lévő emberekkel. akkor ott, abban a pillanatban nem érdekelt senki sem. a tegnapi nap körül forogtak a fogaskerekeid, s még te magad sem hitted el amit tettél. noha nem egy nagy dolog vplt az egész, számodra sokat jelentett, hisz egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz, hogy végre elfogadd magad úgy, ahogy vagy. hogy végre boldog lehess a saját testedben, és ne érdekeljen az, amit más mond. mikor az osztályterembe beléptél szemeddel egy üres helyet kerestél, amit meg is találtál legjobb barátnőd mellett, aki neked integetve jelezte, hogy neked oda kell ülnöd, és sehova máshova. valószínűleg már ő is tudott mindenről, mégsem az volt az első dolog, hogy kérdezgetett téged mindenről, hogy mit miért tettél.
-y/n! szóval igazak a pletykák? ahw nagyon jól áll neked a rövid haj. - kezdett el dícsérni téged, amint helyet foglaltál a széken. - bár azért be avathattál volna a tervedbe. - pöckölt homlokon, amin mindketten csak jót nevettetek. mindenki más rajtatok kívül a saját dolgával volt elfogalva, de leginkább a közelgő dolgozatra készültek. - tényleg y/n, tanultál, vagy ismét mindkettőnknek készítsek puskát?
- úgy nézek ki, mint aki tanult? - tetted fel a kérdést nevetve, majd fejedet nemlegesen megrázva újra elnevetted magad. nobara szemet forgatva körmölni kezdte az anyagot, míg te csak figyelted őt. régóta ismertétek egymást, barátnők viszont csak pár éve lettetek, az egyik közös barátotok miatt. legelőször nem bírtad, de egy idő után mégis a legjobb barátnőd lett, és nélküle az életed sem tudnád elképzelni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
a délután hamar eljött, ami annyit jelentett, hogy végre elhagyhatja mindenki az épületet, és szépen nyugodtan hazamehet. a te esetedben hazamehettek, hisz nobara úgy döntött veled tölti a délutánt, amit nyilvánvalóan nem voltál képes visszautasítani. na meg nem is tehetted, hisz így is úgy is elment volna hozzád. persze örültél neki, de az okát nem mondta meg, szimplán annyi közölt veled, hogy már régen töltöttetek el időt kettesben, ami nem az iskolában volt.
a szobádba belépve becsuktad magatok után az ajtót, majd míg te az ágyadon foglaltál helyet, addig a barna hajú a babzsákban helyezkedett el.
- szóval y/n... - csengett fel nobara hangja a csendes szobában egy jó pár perc elteltével. tekinteted rávezetted, s egy biccentéssel jelezted, hogy figyelsz rá. - azon gondolkoztam, hogy mi okból kifolyólag volt ez az egész... - halkult el, s mintha a megfelelő szót keresné, tette állára a kezét. - változás? - kérdezte, miközben felkelt kényelmes helyéről, majd melletted helyezkedett el, s törökülésben feléd fordult, amit te is követtél. egymással szemben ültetek csendben, várva a magyarázatodra, amit még te sem tudtál. valójában tudtad, inkább elmondani, vagy megfogalmazni nem voltál képes.
- nem tudom igazából. - tetted egyik kezed a tarkódra, szemeiddel pedig végig kémlelted a szobád, egyedül nobara íriszeibe nem néztél, ami fel is tűnt neki.
- na jó. tudom, hogy tudod. miért nem mondod el? kérlek, legjobb barátnők vagyunk - boci szemeit látva szád széle megremegett, hasadban a pillangók pedig vadul csapkodták szárnyaikat, míg torkodban gombóc keletkezett.
- elmondom, ha megcsókolsz. - csúszott ki a szádon, amit azon nyomban meg is bántál látva kikerekedett szemeit, s kezed a szádra tapasztottad. - bocsánat, nem akartam ezt hangosan kimondani. na jó, csak rontom a helyzetemet. - szaladt ki ajkaidon egy fáradt sóhaj, majd ezt követően felnéztél a még mindig sokkolt lányra. - ha most el szeretnél menni, csak nyugodtan. nem haragszom meg érte.
- jajj nem, dehogy. nem hagylak itt. - nevetett fel, ami miatt egy újabb mosoly húzódott arcodra. szeretted, hogy ilyen jókedvű lány volt, ami rád is átragadt.
kínos csend telepedett a helységre, amit egyikőtök sem akart megtörni. vagyis valójában szimplán egyikőtök sem tudott mit mondani.
- basszus - hallottad meg magad mellől a lány hangját, majd csak annyira figyeltél fel, hogy ajkait hirtelen a tiédhez tapasztja. kezét hajadba túrja, míg te arcát fogod a tiéddel. - mondtam már mennyire imádom az új hajad? - vált el tőled egy pár pillanat múlva, arcán egy hatalmas mosollyal. egy óriási vigyorral az arcodon bólintottál, s ezt követően mindketten elnevettétek magatokat. - na most, hogy megkaptad a csókod, megtudhatom az okot?
- nem. - nyújtottad ki rá a nyelved, majd nevetve dőltél el az ágyadon. nobara megforgatva szemeit dőlt le melléd.
- akkor betudom annak, hogy azért történt, hogy bejöjj nekem.
- ez is meglehet. - rántottál vállat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
