jujutsu kaisen oneshots | befejezetlen

tea || Nanami Kento

↳ SorbyX

először is meg kell mondjam, hogy imádlak amiért vele kértél ❤️😩
másodszor pedig, bocsánat, hogy ennyit kellett várnod 😬

( maybe part 1)
______________

egy apró kis kávézóban a dolgozás elég unalmasnak volt mondható. te viszont szívvel lélekkel léptél be minden egyes nap a munkahelyed ajtaján. imádtad a munkád, és ott is imádtak téged. mindig kedves voltál a vásárlókkal, ők pedig ezt viszonozták. sokan úgy vélték, hogy nálad jobb kiszolgálót sosem fog találni senki az ég világon, amin mindig csak jókat nevettél. szerettél minden emberrel váltani néhány szót, mint például, hogy milyen volt a napja, vagy valami ilyesmi. noha vannak bunkó emberek is, nagyon kevés ilyen akad a kis üzletbe.

sok fiatal járt a helyre, amit igazából sosem értettél, de nem zavart. velük valahogyan jobban elbeszélgettél. meglehet, hogy az volt az oka, miszerint csak egy pár évvel lehettél idősebb náluk, vagy ők voltak érdeklődőek, és kérdezgettek minden félét. volt aki megkérdezte, hogy nem-e keres a hely egy új dolgozót, vagy nem-e vállalnak el valakit a nyárra, hogy beálljon dolgozni.

egyedül éltél, és senki sem volt az életedben a szüleiden, és a barátaidon kívül. valójában te pedig ezzel meg is voltál elégedve. úgy gondoltad nem kell semmilyen férfi az életedbe, mert tökéletesen megvagy egyedül is. de persze az élet közbeszólt, és ez a gondolatod úgy repült a kukába, ahogyan annak kell. az egyik napon egy eddig ismeretlen férfi lépett a kis épületbe, akire akaratlanul is felfigyeltél. nem tudtad mi volt az, viszont valami megfogott benne.

mosolyogva mentél oda hozzá, hogy felvedd a rendelését, amit gyorsan meg is tudtál, így a pulthoz visszasétálva kezdted el megcsinálni a kért italt. akaratlanul is egyik szemeddel a szőkét tartottad szemmel, ami valahogyan felkelthette a figyelmét, ugyanis ő is rád nézett, amely miatt tekinteted azonnal előre szegezted. fejed lehajtva indultál ez az asztalhoz, ahol a férfi ült, s egy újságot a kezében tartva olvasgat. fogalmad sem volt arról, hogy hány éves lehet, vagy, hogy esetleg van-e valakije, de vonzónak vélted.

a teát letéve a falapra egy aprót meghajolsz, s mosolyogva megköszönöd a vásárlását, majd csillogó szemekkel térsz vissza a pult mögé, ahol barátod egy vigyorral az arcán néz téged.

- mi van veled y/n? - kezd el bökdösni, te pedig csak szemet forgatva fordulsz a fiú felé. - ahw csak nem eltalált cupido nyila? - kérdezi halkan elfojtott hangon, mire te egy apró ütést mérsz rá.

- fogd be, vagy ha mégtöbbet beszélsz, istenemre esküszöm, te fogod fizetni egy hétig a kajám. - fenyegetted meg, s miután az utolsó szavaid elhangzottak a nyakát behúzva állt odébb, majd miután egy új vendég érkezett, ahhoz ment mosolyogva oda.

te csak a pultra támaszkodva figyelted a szőkét, azonban íriszeidet végigvezetted az egész helységen, hogy ne legyél annyira feltűnő.

- miért nem mész csak simán oda, és kéred el a számát, vagy kérdezed meg a nevét? - hallottad meg magad mögül legjobb barátod hangját, amire megfordulsz, s a szemeibe nézel.

- ez olyan mintha én azt mondanám neked, hogy sétálj oda ahhoz a lányhoz - mutattál rá az egyik asztalnál helyet foglaló lányra - és mondanám, hogy kérd el a számát.

- tudom, hogy úgysem mondanád. - mondta mosolyogva. - tisztában vagy azzal, hogy saját kapura játszom. - sóhajtott drámaiasan, miközben kezeit a hajába vezette. te csak mosolyogva szemet forgattál a viselkedésén. - de tudod mit? megyek és elkérem neked a számát. - mondta, majd meg sem várva a válaszod indult el a férfi felé, mire te csak ijedten kaptad fel a fejed, s már hiába kiáltottál volna utána, tudtad, hogy nem jönne vissza.

arcodat eltakarva fordultál el, amint megláttad, hogy a fiú már az ismeretlennel beszélget.

pár perc telt el, barátod pedig éppen visszért hozzád egy papórfecnivel a kezében.

- itt van a szerelmed száma! - lengette meg előtted a fehér papírdarabot, amit gyorsan ki is kaptál a kezéből, miközben nyelved kinyújtottad felé. - hé! így kell bánni azzal, aki ilyen kedves veled? oh egyébként, ha valszeg nem lenne full heteró a pali, elvenném előled. - mondta neked, amin mindketten csak jót nevettetek, hisz mindketten tudtátok, ez nem igaz, szimplán a vicc kedvéért közölte ezt. ismertétek egymást, és te már azt is tudtad, hogy van egy valaki, aki tetszik a legjobb barátodnak. amit persze nem vallott volna be neked, de zmte tisztában voltál vele, hisz már abból rájöttél, ahogyan a másikra nézett. - ja és az ismeretlen neve nanami kento. - mondta, te pedig csak bólintottál egyet.

- mégegyszer köszi - mosolyogtál rá, mire csak legyintett egyet, majd elköszönt, miután végzett a cuccai elpakolásával. az idő már régen este felé járt, s a munkaidőd is a véget ért. így a telefonod felkapva hagytad el az épületet, majd haza felé vetted az irányt.

a bejárati ajtón belépve levetted a kabátod, majd ezt követte a cipőd. a nappali felé vetted az irányt, s a kanapéra elhelyezkedve vetted elő a papírt amin a telefonszám volt. egy kos gondolkodás után végül úgy döntöttél, hogy úgy sincs semmi veszteni valódi, így küldtél is egy üzenetet.

te

uhm tudom ez most
furcsa lehet, de szia!

y/n vagyok, a
felszolgáló a
kis kávézóból, ahol
a mai napon jártál.

kínos, de nincs
kedved megismerkedni?

Nanami Kento

ha szeretnél, hát ismerkedjünk

rövid válasz volt az egész, mégis képes volt egy őszinte mosolyt csalni az arcodra. noha furcsán, de így kezdődött az egész kapcsolatod a szőke férfival.