jujutsu kaisen oneshots | befejezetlen

maybe || Inumaki Toge

↳ Adel-san

_____________

- I-TA-DO-RI -kiáltottad el magad, amint megláttad a rózsaszín hajkoronával ellátott fiút, aki téged meghallva felvette a nyúlcipőt, és menekülni kezdett. - hányszor mondjam még el neked, hogy ne edd meg a kajámat?! - kérdezted még mindig kiabálva, majd utána eredtél, amit a többi jelen lévő személy csak szimplán végignézett.

hangos személyiséggel áldott meg az ég, éppen ezért voltál olyan jóban itadorival. de leginkább csak csesztettétek egymást, viszont ez már más téma. a legtöbben szerettek téged, azonban úgy érezted, hogy akit valójában nagyon is kedveltél, az nem volt ugyan ezen az állásponton. hisz nem beszélt veled, és nagy ívben elkerült. persze, megértetted, hiszen idegesítőnek tartottad magad, de úgy gondoltad azért mégis csak legalább egyszer hozzád szólhatna. régóta ismerted a fiút, és ő is téged, de egyetlen egyszer sem szólt hozzád az utóbbi két évben. ami valljuk be, kicsit fájt neked. először nem tudtad miért van rád olyan nagy hatással ez, de aztán bevallottad magadnak, hogy igenis megkedvelted a fehér (?) hajút.

te pedig úgy érezted, hogy még csak ember számba sem vesz téged. ami azért bántott lelkiekben, de soha sem vallottad volna ezt be. mert nem akartál semmi hülyeséget mondani. meg persze azt is tudtad, hogy valószínűleg csak zagyvaságokat hordtál volna össze. ezért hagytad.

- de, ha nem ehetem meg, minek hagyod kint az asztalodon?! - kiáltott vissza a fiú, ami miatt az idősebbek a fejüket rázták.

- egyáltalán minek mész be te az én szobámba? - kérdezted értetlenül, felhúzva egyik szemöldököd, majd egy sóhajt eresztettél ki ajkaid közül.

- oké, kaja téma mostmár letudva, jöjjön végre a feladat kiosztás. - emelt fel téged és itadorit panda, majd egymástól távol tett le titeket. megigazítva gallérod néztél fel az idősebbre, aki megköszörülte torkát. - szóval páros csapatok lesznek. fushiguro lesz itadorival, nobara és maki velem lesznek, inumaki pedig y/n-nel lesz egy csapatban. mindenkinek megfelel? - csapta össze tenyerét, majd választ nem várva indult el az egyik irányba, a két lány pedig követte őt, miközben beszélgettek egymással. itadori és fushiguro is elindultak, - valószínűleg megumi beavatta a rózsaszín hajút, hogy mi is a feladat - te és inumaki viszont ugyanúgy egyhelyben maradtatok.

a fiú egy szó nélkül fordult le a harmadik irányba, te pedig észbe kapva futottál utána, amint észre vetted, hogy elmozdult az előbbi helyéről. kínos csend uralta a körülöttetek áramló levegőt, hisz egyikőtök sem tudott mit mondani a másiknak. nem igazán volt miről beszélni. persze, kényelmetlen volt ez mindkettőtöknek, de képtelenek voltatok tenni ez ellen. vagyis lettetek volna, ha te nem unod meg az egészet.

- inumaki-senpai. - szólaltál meg körülbelül egy öt perc elteltével, hisz már neked ez teljesen sok idő volt. te pedig szeretsz beszélni. a fiú rádvezette tekintetét kérdően, te pedig hirtelen nem tudtad mit is szerettél volna kérdezni.
- ah... nem tudom mi a feladat... - motyogtad vörös fejjel, miközben ujjaid tördelted a zsebeidben. az idősebb csak megrázta a fejét, majd tovább indult, miközben intett egyet kezével, jelezve, hogy kövesd, te pedig csak teljesítetted kérését. - senpai túl csendes vagy. - szólaltál meg újfent, s ránéztél a melletted sétálóra, aki csak unott tekintettel nézett vissza rád. - csak vicceltem! - kiáltottál fel, majd kezeidet magad elé tetted, hogy eltakard az arcod.

ezek után inkább nem beszéltél, hanem a fákat kezdted nézegetni. valójában imádtad a természetet, és mindent ami ehhez tartozott csodálatosnak véltél. imádtad a madarak énekét, ahogyan a szellő megmozgatja a fák lombjait, ezzel kicsalva belőlük némi apró rezdüléseket, esetleg kicsit hallhatóbb suhogást. megnyugtató volt az egész összkép.

- lazac - hallottad meg toge hangját egy kicsit messzebbről, mire íriszeidet előre vezetted, hogy rálátást nyerhess az előrébb leguggoló fiút.

- áh szóval ez volt a feladat. - világosulsz fel, amint meglátod a fiú kezében a keresett tárgyat, amit valószínűleg meg kellett találni. ő csak bólintott egyet, mire arcodra egy mosoly kúszott fel. - bár nem voltam valami nagy segítség hehe... - tetted a kezed a tarkódhoz, azonban inumaki csak nemlegesen megrázta a fejét. nem tudtad, hogy most igazat adott neked, vagy ellent mondott, de jelen pillanatban nem is nagyon érdekelt ez téged. leginkább örültél a ténynek, miszerint végre ez a minimális kommunikáció megtörtént köztetek.

- tonhal. - mondta a fehér hajú, amint visszaért hozzád.

- igazad van, induljunk vissza. - bólintottál, ajkaid felfelé görbültek.

abban a percben úgy érezted, hogy talán van esély arra, hogy barátok legyetek, de te annál többet is szívesebben elfogadtál volna. és remélte, hogy az a talán egyszer átalakul egy biztosra, és majd több időt töltötök együtt.

_____________

próbálok mostantól
több részt hozni, de
nem ígérek semmit :c

mindenesetre remélem
tetszett a rész, és
senki sem csalódott ^^"