Mielőtt elmennél

8. fejezet

Megfogta a derekam, majd felvett az ölébe. Felvitt a lépcsőkön, a szívem pedig majd' ki ugrott a helyéről. Felérve a harmadik emeletre lerakott és csók csatába kezdtünk. Eggyé váltunk.
- Feljössz velem a tetőre?- kérdezte hirtelen Áron.
- Szabad?- kérdeztem. De nem válaszolt semmit, csak a kezemet megfogva elindult egy létra felé, ami a tetőre vezet. Amikor felértünk leültünk a tető szélére.
- Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés, csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni- nézett a szemembe a mellettem ülő fiú.
- Paulo Coelho- szólaltam meg, majd Áron felnevetett.
- Ne már! Azt hittem nem ismered!- nevetett még mindig- Sajnálom, hogy nem tudok egyedül ilyen szépeket mondani, de minek is? A szerelmet nem tudod leírni pár sorban. Azt érezni kell.
- Na és ezt honnan olvastad?- feleltem szórakozottan.
- De gonosz vagy!- mondta szintén szórakozottan. Ezután megfogta a kezem és pár percig csak egymás szemét figyeltük. Beletúrt a hajamba és ismét megcsókolt.

- Azon agyaltam, hogy az Áron névnek milyen becenevei vannak- törtem meg a csendet.
- Komolyan?- rohécselt a srác, akit Áron néven kívül nem igazán tudtam máshogy szólítani.
- Ja.
- Hát nem tudom... Szexi fiú, szerelmem, ilyenek- mondta, majd hangosan kuncogni kezdtem- Nem, amúgy Áronka vagy akár Ári, Árni, Árus. De ezeknél gagyibb becenevek nincsenek is.
- Maradjunk az Áronnál!-szóltam közbe, a röhögést pedig képtelen voltam abbahagyni.
- Nem inkább a szexi fiú?- kérdezte visszafojtott nevetéssel- Na és a Dorka nevet hogy becézhetném?- kérdezte fülig érő mosollyal.
- Anyuék Dorcinak szólítanak leggyakrabban. De akad olyan is aki Dórinak hív, de ezt csak tesómnak engedem. A kis baráti körömbe pedig Dodónak is hívnak- magyaráztam én is vigyorogva.
- Értem, Dóri- folytatta a nevetést.
- Oké, Ári, így vagyunk?- ugrottam a nyakába, majd megajándékoztam egy homlok puszival. Ezután még gyönyörködtünk kicsit a naplemente szépségében.
-Tényleg minden napnak szép vége van. Nézd csak, olyan gyönyörű a naplemente- szólaltam meg.
- Tehát csak ezért volt szép ez a nap? Értem én...- tettette a durcit Áron, aki nem sokáig bírta. Felálltunk, majd a létra segítségével lementünk. Mindketten a szobánkba, mivel láttuk, hogy a programnak már rég vége volt.
- Hol voltál egy Horváth Tamás koncert közepette?!- támadott le Rebeka, aki inkább viccnek szánta, és nem szemrehányásnak.
- Hát attól tartok a legjobb barátnőd már nem szingli- örvendtem az örömtől. Rebeka felállt az ágyáról és felém szaladva megölelt szorosan.
- Atya ég! Hát sokáig Áronnal!- szorosan átölelt- Mesélj el mindent!- ültünk le együtt az ágyra és mindent elmeséltem neki.