Mielőtt elmennél

3. fejezet

Rebeka bement egy-egy italért, én pedig kint maradtam. Írtam egy üzenetet anyunak, hogy jól vagyok és ne aggódjon. Felhívni már nem akartam, mivel késő is volt és a zajtól nem hallottuk volna egymást.
Az ajtó kinyílt és megláttam Áront. Magába volt.
- Szia.- mosolygott rám.
- Helló!- biccentettem.
- Honnan jöttél?- törte meg a kínos csendet. Meglepett a kérdés, hiszen még csak nem is ismer.
- Győrből, és te?- feleltem, majd feltettem ugyanazt a kérdést.
- Nyiregyháza. Győr szép város.- nézett rám.
- Az.

Ezt követte egy hosszú csend, míg ismét kinyílt az ajtó. Azt hittem Rebeka jön, de még mindig nem ő volt az.
- Áron, nem jössz be?- kérdezte egy lány, akit felismertem, mert ő volt az, akinek nekimentem vacsora előtt.
- De, mindjárt- legyintette a lányt, majd felém fordult - És hanyadikos vagy?-folytatta a kérdezgetését.
- 12. És te?
- Én is.- válaszolt a srác. Hát kiderült, hogy mégis évfolyam társak vagyunk. Szóval, ha nyerni is szeretnék, akkor nagyon ügyes kell legyek ahhoz. Mivel Áron tényleg nagyon jól beszél. Bár annyira nem is érdekel, hiszen nem azért jöttem ide. Ha valaki viszont nyerni akar, akkor Árontól tartania kell
Amikor az ajtó ismét kinyílt végre a barátnőm lépett ki az ajtón. Áron ezután bement.
- Beszéltetek?- kérdezte izgatottan Rebeka.
- Hát igen. Kemény négy mondatot- válaszoltam.
- Figyelj, haladás. Na, de igyunk erre!- adta át a sörös poharat.
Mi is bementünk, majd vettünk még egy-egy pohár italt. Áron meglátott, majd rám mosolygott és felém fordult, ezután felkért egy táncra. Ránéztem Rebekára, ő pedig biztatóan bólintott.

Táncoltunk körülbelül két számra, de utána Áron szobatársa felhívta, hogy a felügyelő tanáruk azonnal fenn akarja őket látni. Biztos nem akarja, hogy másnaposan írják meg az írásbelit. Csodálom, hogy a mi tanárnőink még nem küldtek a szobáinkba.
Miután Áron elment visszamentem Rebekához, aki kinn volt és a könnyeit törölte. Odafutottam hozzá és szorosan megöleltem.
- Kit kell megverjek?- kérdeztem aggódva és letöröltem a könnyeit az arcáról.
- Loretta, tudod a barátnőm, most küldött egy videót, amit az előbb csinált- kezdte.
- De mi volt a videón?!- kérdeztem.
- Ő és Veronika... VERONIKA!!!- sírt tovább a lány.
- Mit csináltak pontosabban a videón?- néztem rá kissé idegesen.
- Smároltak.- válaszolt, én pedig ismét átöleltem. Rebeka nem tudta abbahagyni a sírást, amit meg is értek.
- Oké, pakolj össze. Megyünk megverni azt a ribancot. Na meg Olivért- álltam fel.
- Ne ejtsd ki többet a nevét- állt fel ő is, majd próbálta letörölni a könnyeit.
Felmentünk a szobánkba, majd próbáltam még csitítani Rebit. Sikertelenül.
Később észrevettem, hogy a telefonom lent hagytam. Kimentem az ajtón, ahol Áron fogadott. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy most Rebekának szüksége rám, így legyintettem és a lift felé indultam.
- Figyelj, Dorci, amikor megláttalak... Azt hiszem valami felébredt bennem, valami amit rég éreztem. Szerelem. Nem tudom mi van velem és az is lehet, hogy csak fellángolás. De akármi is az, én veled szeretném tölteni ezt a pár napot. Meg akarlak ismerni- fordult felém, majd egyre közelebb jött. Megcsókolt. Sosem akarnám megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem. A legrosszab az volt, hogy a lelkem mélyén nem bántam. De tudtam, hogy nem helyes. Aznap ismertem meg. Ráadásul a legjobb barátnőmnek szüksége volt rám.
- Te részeg vagy! Kérlek, Áron, engedj el- ellöktem magamtól, tényleg kicsit be volt rúgva. Biztosan az alkohol hatása. De azt mondják, hogy ittasan olyan dolgokat teszünk, amit józanul nem merünk. Hülyeség. Ma ismert meg, semmit nem tud rólam. Ugyan már! 18 évesek vagyunk. Egy csók nem jelent semmit. A lift ajtaján beléptem, s miután a telefonom megtaláltam a teraszon visszamentem a szobába.
Rebeka épp a fürdőbe volt. Én hanyat ugrottam az ágyon. Utána kezdtem felfogni, hogy Áronnal csókolóztam.