Mielőtt elmennél

2. fejezet

2. fejezet ~
    Az a hang. Teljesen elvarázsolt. Egy pillanattal később ő már nem volt a színpadon és mindenki más elkezdett indulni az ajtó felé. Mégis mi a franc van velem? Nem is ismerem! Mi az, hogy elvarázsolt? Dorka, térj észhez!
- Mit szólsz?- kérdezte Rebeka, miközben már mentünk kifelé a teremből.
- Mihez?- érdeklődtem szórakozottan.
- Ne csináld már! Áron!- világosított fel a lány. Pedig mindketten tudtuk, hogy rá gondolt.
- Mit mondjak? Nagyon összeszedetten beszél, az tény. És nagyon remélem, hogy nem évfolyamtársam, mert akkor szóbelinél semmi esélyem ellene- mondtam. Rebeka megajándékozott egy amolyan "na persze" szemforgatással. Majd a kísérő tanárnőink szóltak, hogy menjünk kicsit gyorsabban.

    Még beszélgettünk kicsit a "Jó étvágyat" gyerekről, igen érdekes becenév. Rebekának nem sok idő kellett, amíg megjött a kedve az énekléshez. Csatlakozva hozzá elkezdtük dúdolni Missh-től a Megöl című dalát. A dúdolás enyhe kifejezés volt, mert a hotelig ordibáltuk újra és újra a szöveget.
Visszaérve a szállásra egyenesen a vacsorához sietett mindenki. Az asztal felé vettem az irányt, majd megláttam Áront. Egy pillanatra elbambultam és nekimentem egy lánynak.
- Bocsáss meg, véletlen volt!- kértem elnézést a lánytól.
- Legközelebb légy óvatosabb- nézett rám csúnyán, majd elment. Figyeltem, hogy hova ül le és láttam, ahogy Áron mellett foglal helyet. Valószínűleg ugyanabból a megyéből jöttek. Igazából nem kéne érdekeljen.

    Vacsora után megvártam Rebekát, hogy együtt mehessünk fel. Egy gyors tusolás után felvettem a pizsamám és kijöttem a fürdőből.
- Állj! Mi az, hogy te pizsamában vagy?- nézett rám kérdően Rebeka.
- Hát aludni akarok, például?- válaszoltam szórakozottan.
- Na még mit nem!- ellenkezett - Itt vagyunk egy hétig, a vakáció felét itt töltjük. Te pedig aludni akarsz!?- háborodott fel, én pedig némán hallgattam- Úgy tudom, hogy a nyiregyháziak és a székesfehérváriak egy kisebb bulit terveznek. A tanárok pedig jóváhagyták(!). Szóval kérlek szépen, kedves, Németh Dorka, kapj fel valami csini ruhát, mert szerintem te se akarod egész éjjel a panaszaimat hallgatni, azért, mert nem jöttél el velem.
- Jó, oké! De miért kell most menjünk? Holnap írásbeli, hahó!- ellenkeztem, de láthatóan nem hatott, mert Rebeka egy ilyen bulit nem hagyna ki - Én szívesen hallgatom a panaszaid...
Fél órával később már a sminkem csináltam, mert Rebekát sehogy nem tudtam rávenni, hogy a szobába maradjunk.
Tíz körül már a lépcsők felé vettük az irányt, mert a lift foglalt volt. Egy laza sminket tettem fel, Rebekával ellentétben, aki úgy látszik bepakolta a bulis szerkóit. De nem vártam mást tőle; örülök, hogy bulizik helyettem is. Már ha én utálom az ilyen programokat, de amióta ő az életembe került, próbálom megszeretni, ha nem is megy annyira.

    Rebivel leültünk egy fotelra. A lány a messenger üzeneteit nézegette, gondolom barátjától várt életjelet. De csalódottan rakta el a készülteket. Azt hiszem nem kapott új üzit.
Egy bő fél óra után Rebeka felállt és a Dj pult felé indult. Elkért egy mikrofont és beleszólt:
- Sziasztok! A nevem Tomkovics Rebeka, remélem mindannyian jól érzitek magatokat- kezdte, mire érkezett egy tagyvihar- Szóval a barátnőmet szeretném felköszönteni 18. születésnapja alkalmából. Dorka, boldog születésnapot, szeretlek! És akkor szóljon neki ez a dal!- intett a kezével, hogy menjek oda, illetve a Dj a Boldog születésnapot című dalt indította el. Felálltam és mindenki rám nézett. Nagyon kínosan éreztem magam, de amikor odaértem Rebihez szorosan átöleltem. Kábé 4 ember oda ment hozzám, hogy felköszöntsön, ami elég jól esett.

    Rebekával kimentünk egy kicsit szellőztetni a fejünket. Nem csak mi voltunk kint. Ott volt az a lány is, akinek nekimentem. Majd az ajtó nyikorgására lettem figyelmes, amikor is Áron lépett ki. Az irányt viszont nem a másik lány felé vette, hanem felém.
- Szia! Dorka, igaz?- kérdezte.
- Ö...Igen, örülök.- bögtem ki nehezen.
- Boldog születésnapot!- tartotta a kezét egy pacsira, én pedig megköszöntem majd belecsaptam a tenyerébe. Ezután a lány felé közeledett és bementek.
- Tetszik neked?- kérdezte Rebeka.
- Mi? Dehogy!- válaszoltam gyorsan - Oké... talán érzek némi szimpátiát iránta, de semmi több. Hidd el, én lennék a legboldogabb ha túllépnék Csongin. Különben még fél napja sem ismerem.
- Te is bejössz neki.
- Hogy micsoda?- nevettem fel hangosan.
- Látszik rajta. Ahogy rád néz. Olivér is így néz rám, vagyis nézett- javította ki magát a lány. Láttam, ahogy egy könnycsepp potyogott le az arcáról.
- Figyelj! Csak összevesztetek, nem igaz?- töröltem le a könnycseppet az arcáról - Különben is, itt vagy egy nyelvtan olimpiászon, élvezd ki! Ő most biztos sajnálja, hogy így mentél el. Fel a fejjel, hercegnő! Leesik a koronád!- mosolyogtam őszintén.
- Igazad van. Hagyjuk az egészet! Holnap az írásbeli után felhívom.- mosolygott ő is.