Mielőtt elmennél

7. fejezet

Én sosem hittem a szerelem első látásban. Azt hittem hülyeség. Amíg megismertem őt. Nagyon fura ezt így elmondani, mert csak két napja ismerem. Mégis teljesen belezúgtam. Első nap amikor megcsókolt fogalmam se volt miért agyaltam annyit rajta.
- Akármennyire is szerelmes vagyok beléd, a köztünk lévő távolság tönkretenne mindent- rontottam el a meghitt romantikus pillanatunkat.
- Dorka, semmi nem állhat közénk. Amúgy létezik vonat, busz, még repülő is ha nagyon akarod- nevetett, majd szorosan megölelt - A tanáraink viszont már nagyon aggódnak és imádkoznunk kéne, hogy ne szakítsák le a fejünket. Na meg egy taxi se lenne rossz- nevetett a fiú. Ezután tovább kerestük a taxit. Hirtelen Áron megfogta a kezem. Nem tudom, hogy lehetek együtt valakivel akit két napja ismerek. De annyira boldog vagyok. Olyan, mintha ezer éve ismerném. És képtelen vagyok felfogni, hogy mindez igazi.
- Na és mesélj magadról, mert egy kapcsolatban fontos tudni dolgokat a másikról- törte meg a csendet.
- Kapcsolatban?- nevettem - Kicsit elhamarkodod a dolgokat, nem?
- Dehogy. Várj. Németh Dorka, szeretnél a barátnőm lenni?- mosolyodott el, majd megfogta a két kezem és válaszra várt.
- Most legszívesebben igent mondanék, de nem tudok mindig utazgatni. Anyu pedig majdnem mindig dolgozik, így én vigyázok tesómra. Tehát ezt se tudnánk megoldani. Teljesen össze vagyok zavarodva- vallottam be, ezzel tudva, hogy annak az esélye is is odalett, hogy valaha együtt legyünk.
- Megértem. Adhatok gondolkodási időt. Csak szólj- nyugtatott meg, de láttam rajta, hogy nem annyira örül. Hát őszintén én se örülnék. Meg amúgy senki. Csendben folytattuk az utunkat, majd amikor találtunk egy taxit beszálltunk és egymáshoz sem szóltunk a szállásig.
Már az ebédnek vége volt, de Rebeka és a kísérő tanárnőnk lent vártak egy kanapén. Eléggé idegesnek tűntek mindketten. A tanárnő kicsit le is szidott. Ezután felmentünk a szobába, Áronnal pedig szétváltunk búcsú nélkül.
- Na mesélj. Mi történt?- érdeklődött Rebeka.
- Hát semmi. Azon kívül, hogy megcsókoltam. Utána pedig friendzone-ba tettem- mondtam ki egyszerűen, majd Rebeka megölelt.
- Te tiszta hülye vagy- mondta nyugodtan, pedig láttam rajta, hogy annyira nem tetszik neki- Ott volt egy srác. Bejön neked. Te is neki. És te elengeded?! Nem, ezt nem teheted! Távolság ide vagy oda, együtt kell legyetek. Kettőnk közül legalább egyikőnk legyen boldog. Kérlek, csak gondold át. Én nem hagynám őt elmenni.
- Oké. Megígérem, hogy beszélek vele- mondtam, majd felálltam és a mosdó felé igyekeztem. Letusoltam, majd azon agyaltam mit vegyek fel.
- Te mit veszel fel? Én valami ruhára gondoltam- kérdezte Rebeka.
- Ruha? Minek?
- Hát valamilyen meglepetés vendég jön, tudod- válaszolt a lány.
- Ja, biztos valami felvilágosító orvos- röhögtem - De ha te is ruhát veszel fel, akkor már én is.
- Hát nézd, én erre a farmer szoknyára gondoltam és egy haspólóra.
- Az szuper. Nekem is van valami szoknyám, mert hát ha te pakoltad be a fél bőröndöm sminken, szoknyákon és elegáns ruhákon kívül alig van egy kényelmes ruhám- biccentettem, majd kivettem én is egy farmer szoknyát, mellé pedig egy vékonyabb pulóvert. Átöltöztem először egy kényelmes melegítőbe, mert volt egy másfél órás szünetünk, amiből maradt kábé háromnegyed óra. Betettem a telefonom tölteni, majd elővettem a táskám. Kivettem belőle az édességeket és a chipseket. Amit kellett pedig beraktam a hűtőbe. Rebeka nem nagyon figyelt rám, mert épp a telefonjával volt elfoglalva.
Fél órával később elkezdtem készülődni. Hamar kész lettem, így megvártam a szobatársam és lementünk. Már a diákok több, mint fele ott volt. Hallottam, hogy többen is agyalnak azon, hogy ki a meglepetés vendég. Pár perccel később a szervező tanárok fogadtak:
- Kedves, versenyzők, próbáltunk olyan programokat szervezni számotokra, ami felkeltheti az érdeklődéseteket. A mai múzeum látogatáson kívül, ami lehet nem mindannyiótokat érdekelt, úgy gondoljuk sikerült. Nagyon kíváncsiak vagytok már szerintem, hogy ki a meglepetés vendég. Úgyhogy szeretném idehívni Horváth Tamást!- mondta a szervező, mire a szívem elkezdett hevesen dobogni, mert ő az egyik kedvenc énekesem. Láttam ahogy odalép a szervező mellé. Majdnem mindenki elkezdett sikítani és örvendezni. Ezután tájékoztattak, hogy készíthetünk egy közös képet együtt, utána pedig Tomi énekelni fog pár dalt.
- Na jó! Ezt nem hiszem el!- örvendezett Rebeka is. Sorba álltunk és vártunk arra, hogy egy képet készíthessünk az egyik kedvenc énekesünkkel. Nem kellett sokat várnunk, mert az elsők között voltunk.
- Sziasztok!- köszönt az énekes, majd odaadtam a telefonom az egyik szervezőnek, aki vállalta, hogy készít képet. Rebekával együtt terveztünk képet csinálni, szóval mindketten mellé álltunk és mosolyogtunk a kijelző felé. A kép után mindketten megöleltük Tomit, majd elmentünk.
- Hát nagyon durva volt- repdestem az örömtől, majd megnéztem a képet, ami egész jól sikerült.
- Majd tegyük ki instára- mondta Rebus - Inkább megyek és felhívom anyumat- nézett mögém, ahol megpillantotta Áront.
- Helló!- fordult felém - Tudom, azt mondtad szükséged van időre, de ez a nyaklánc nagyon megtetszett és gondoltam megveszem neked. Oda akartam adni még mielőtt visszaérünk, de nem volt rá lehetőségem- nyújtott át egy dobozt, amit kibontottam és megkértem, hogy a nyakamba tegye.
- Ez csodás. Köszönöm, de nem kellett volna- háláltam meg a kedves gesztust.
- Ugyan... Semmiség- mosolygott.
- Nem fogok emiatt gyorsabban dönteni- nevettem - Viszont beszéltem a barátnőmmel, aki azt mondta ne engedjelek el.
- Ez akkor egy talán?- nézett rám szórakozottan.
- Igen. Ez egy határozott talán- biccentettem - De komolyra fordítva nem tudom miért húznám az időt. Mert most is, két nap múlva is és két hét múlva is igent mondanék!- mondtam, majd megcsókoltam az előttem lévő fiút. Nem tudom, mi lesz később, de szeretnék a mának élni. Úgyhogy, nem húztam tovább. És örülök, hogy így tettem.
- Akkor hivatalos. Németh Dorka a barátnőm!- kiáltott.
- Elég! Áron! Elég!- próbáltam visszatartani a nevetést sikertelenül. A barátnője, ez elég jól hangzik.