Mielőtt elmennél

9. fejezet

Este Áronnal kézenfogva indultunk a hotel éttermébe vacsorázni. Leültünk mindketten a megyénk asztalához, mivel nem ülhettünk együtt. Rebeka folyton Áronról kérdezett, én meg nevetve válaszolgattam neki, de csak pár szavas válaszokat kapott. A többit majd bent megbeszéljük. Vacsira krumpli püré volt rántott hússal. Egyik kedvenc a megyében. Felálltunk mind a négyen és az asztalhoz nyomultunk, hogy maradjon nekünk is. Márk előrébb tudott tolakodni és szedett Rebekának is a kajából, amit a lány mosolyogva köszönt meg. Én, Levi és a tanárnő továbbra is beragadtunk a sorba, de engem valaki hirtelen megrántott hátulról, én pedig emiatt hátraestem.
-Hát ezt nem pont így akartam..-vakargatta a tarkóját Áron -Jól vagy?-kérdezte lenézve rám, egy tányér krumplival az egyik kezében.  A másikat felém nyújtotta és én röhögve kapaszkodtam belé. Miután feltápászkodtam, Áron a kezembe nyomta a krumplis tálat, kacsintott, majd leült a saját asztalához enni. Kis sunyi..

Vacsi után Rebeka szinte berántott a szobába és nekem esett:
-Na jó, hagytalak elég ideig. De mostmár igazán elmondhatnád, hogy jöttetek össze meg mindent. Az ebédlőben is annyira édesek voltatok, hogy azt hittem cukorbeteg leszek.
-Azért nem kell túlozni-nevetve leültünk, majd elmeséltem mindent a bulis esettől kezdve a Szolnokon történtekig, majd a Horváth Tamás koncertről is meséltem, amit mi végig a tetőről hallgattunk.
-Te jó ég, hát ez annyira... Nem is tudom mit mondjak. Ti vagytok a legjobbak! De legalább tudom, miért voltatok annyit Szolnokon. Hogyha tudtam volna, mit csináltok, komolyan, haza se hívlak onnan.-mondta Rebeka a szemeit törölgetve.
-Jaj, tee. Annyira szeretleek-bújtam hozzá, majd szorosan megöleltem.- Olyan jó, hogy itt vagy. Ha te nem veszel rá arra a bulira, lehet soha a büdös életben nem ismerem meg ezt a srácot. Amúgy, te hogy vagy?-kérdeztem rá óvatosan. Annyit beszéltünk már rólam, mikor neki lenne most a legnagyobb szüksége nyugtatásra.
-Köszi, én megvagyok. Tegnap óta semmi hír Olivérről. De nem is érdekel, majd ha Veronika is otthagyja, utánam ne futkosson.
-Ez a beszéd csajszi!- és tényleg büszke voltam rá. Mindenért. Mert ő magában elnyomta a fájdalmát, hogy én koncentrálhassak az Áronnal való dolgaimra, egyedül "túlélte" a szakítást, nekem meg semmit se mondott, hogy ne aggódjak miatta. Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék.

Rebekával végül csináltunk egy hoteltúrát, ami kb. annyit tett, hogy körbejártuk a hotel minden pontját, ahol volt tükör fotózkodtunk, Rebus pedig ezt az egészet végig élőzte a blogján. Rég nem röhögtünk annyit, mint akkor. Örültem, hogy jókedve volt, megérdemelte már.
Kis idő után eszembe jutott, hogy Áronnak vissza kéne adjam az ebédlős incidenst, vagyis meg se tudtam köszönni rendesen azt a krumplit. Tehát, mikor Rebus nekifogott szerkesztgetni az este készült képeket, mondtam neki, hogy megyek felhívom anyuékat, majd megnézem, mi a helyzet Orsóssal.
-Okés, de csak óvatosan, drágaa-kacsintott, én pedig röhögve kimentem. Persze, a sorrendet megváltoztattam, mert anyuék általában 9-kor vacsoráznak, nem akartam zavarni. Addig legalább is letudom a köszönést.

Felmentem a másodikra,majd megkerestem Áronék szobáját, ami legnagyobb meglepetésemre nyitva állt. Mikor benéztem, megláttam Áront, ahogy egy lánnyal ölelkezik. Gondoltam megvárom csendben, ameddig végeznek, utána elkezdte nevetgélni, egy ideigbámultam őket, kezdtem megíjedni. Mert végülis egy, fogalmam se volt, ki volt az a lány, kettő, Áronnal még egy naposak se voltunk, tehát bármelyik percben kidobhatott volna. De mégse csinálna ilyet, nem? Kis ideig még ott álltam az ajtóban. De utána jött az olaj a tűzre. Arcon puszilták egymást kétoldalt, majd összebújva leültek és beszélgettek. Időközben Áron szobatársa, Bence integetni kezdett nekem, mire én is bátortalanul intettem egyet, miközben ismét Áronékra néztem és bekönnyesedett a szemem. Bence el kezdett közeledni hozzám, észrevéve, hogy sírok, de én csak feltartottam a kezeim, miszerint maradjon a helyén, majd elfutottam. Ez elég érdekes volt. Ki az a lány? Lehet félreértés történt? Vagy tényleg... Megcsal?