Harc egymásért /Loki f.f./

12. Ne érj hozzám

/Lorena, 3 hónappal később/

Odin álomba merülése óta három hónap telt el. Thor próbálja átvenni apja helyét a trónon, Jane immáron a terhesség hatodik hónapjának a végén jár (hiszen mint kiderült, már a harmadik hónapban volt, mikor én ideérkeztem), Loki pedig....ott tesz keresztbe a bátyjának ahol tud, engem tanít varázsolni, és a könyvek olvasásával készíti fel magát Hela ellen hátha megtud valamit ismeretlen nővérükről.
-Szedd össze magad.-kiáltja nekem Sif, miközben a fejem felé irányítja a kardját, mire észhez kapok és a gondolataim helyett az edzésre figyelek.
-Semmi...szükségem...rá.-lihegem kifáradva, miközben egy jól irányzott ütéssel kiütöm az éles fegyvert a harcosnő kezéből, majd egy kis varázslat segítségével a földre küldöm, aztán én tartom a torkához a tőrömet. 
-Szép volt. Nagyon sokat fejlődtél. Mióta a varázserődet is használod, azóta szinte legyőzhetetlen vagy.-bólintott elismerően Sif, és szavai hihetetlenül jól estek.-Arra már bőven készen állsz, hogy megvédd magadat a harcban, vagy esetleg a férjedet, ha együtt harcoltok az erőtöket bevetve.-utalt Lokira, mire lemerevedtem. Mióta megtudtuk a látomás jelentését, és ő megtudta, hogy Frigga könyveit én kaptam meg, ráadásul, hogy a bátyja ült a trónra, aki nem kér a segítségéből...teljesen más lett. A külvilág felé, ha épp együtt voltunk akkor eljátszotta a szerető férjet, azonban ha ketten voltunk leginkább hozzám se szól, ami bántott. Nagyon, hiszen én semmit nem tettem ellene, sőt...-Gyere el velem este, igyunk egyet.-rántott ki a gondolataimból ismét Sif.
-Hol?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Van egy jó ivó a városban. Voltsaggal és a többiekkel mindig oda megyünk, hogy kiengedjük kicsit a fáradt gőzt. Régebben Thor is mindig csatlakozott hozzánk, amíg...
-Amíg trónra nem került és Jane terhes nem lett.-fejeztem be a mondatát, miközben felsegítettem a földről.
-Igen.-porolta le magát, majd rám nézett.-Szóval? Hánykor megyünk?

-Szia.-köszöntem el Lokitól, miközben kiléptem este a szobánk ajtaján.
-Hova mész ilyenkor?-nézett rám meglepődve, mire felhúztam magam. Semmi köze hozzá, pláne azok után, ahogy bánik velem.
-Siffel találkozom.-mondtam rá sem nézve, majd becsuktam magam mögött az ajtót, azonban pár másodperccel később ő máris a nyakamban volt a folyosón.
-Hova mentek?-kérdezte ismét, miközben tartotta velem a lépést.
-Loki..miért érdekel?-álltam meg hirtelen, mire nekem jött.
-Nőként, ráadásul hercegnéként nem kellene ilyenkor egyedül sétálgatnod Asgardban.
-Nos, nem leszek egyedül. És amúgy sem sétálgatni megyek.-jegyeztem meg cinikusan a szemeibe nézve, azonban mielőtt bármit is mondhatott volna átteleportáltam magam a palota kapui elé, ahol Sif már várt, hogy ne tudjon követni az idióta férjem. Néha van előnye is a varázslásnak....

Az ivóba érve Sif egyből kikért nekünk egy-egy italt, azonban ahogy telt az idő, úgy egyre többet és többet ittunk pláne miután megjött Volstagg és Fandral. Míg előbbinek nagyon örültem, hiszen vele is jókat szoktam edzeni, addig utóbbit egyáltalán nem akartam itt látni az esküvőn történtek után.
-Hercegném.-hajolt meg nyájasan előttem a színjáték kedvéért.-Minek köszönhetjük a jelenlétét?
-Sif meghívott, de szerintem most már lassan mennem kéne.-álltam fel egyből, amint leült mellém.
-Csak nem várja a kedves férje?-gúnyolódott, mire szívem szerint képen töröltem volna.
-De..valószínűleg igen.-hazudtam, mire Volstagg kérlelően nézett rám.
-Kérlek maradj. Még csak most értünk ide.
-Rendben. De csak egy kicsit.-ültem vissza a helyemre, és próbáltam nem törődni azzal, hogy Fandral egyre csak lopja a köztünk lévő teret, ám ahogy egy idő után már tapogatni kezdte a combomat az asztal alatt már nem bírtam tovább.-Ne haragudjatok, de elfáradtam. Hosszú nap volt és Siffel nagyon sokat edzettünk.
-Így van. Keményen harcol ám a hercegnénk.-kacsintott Sif, és úgy tűnt elhiszi a távozásom okát Volstaggal együtt.
-Visszakísérlek a palotába.-ajánlotta fel Fandral egyből, amitől felállt a szőr a hátamon.
-Úgy..úgy barátom. Vigyázz rá, nehogy baja essen.-kacagott Volstagg  miközben lehúzott egy korsó sört.-Mi addig eliszogatunk Siffel, amíg visszaérsz.
-Akkor hercegném..mehetünk?-nézett rám Fandral ördögi szemekkel, mire sóhajtva kerültem ki és csak reménykedtem benne, hogy hogyha elég  gyorsan megyek lerázom, azonban ez nem sikerült, ráadásul miután pont úgy teleportáltam, hogy megragadta a karomat ő is velem jött a palota folyosóira.
-Hagyj békén.-próbáltam kiránta a karomat a a szorításából, amivel csak azt értem el, hogy ördögibb vigyort vágott és a hátamnál fogva magához szorított, úgy hogy az egyik kezével a nyakamat fogta a másikkal a derekamnál tartott miközben a fülembe suttogott.
-Most nem menekülsz. Nincs itt a férjed, hogy megvédjen.
-Engedj el Fandral kérlek. Már múltkor is mondtam, hogy nincs semmi köztünk és soha nem is volt.-próbáltam ismét szabadulni tőle, azonban valószínűleg annak köszönhetően, hogy én ittam és ő nem, ez nem sikerült.
-Szeretem, ha egy nő harcias.-tartott még erősebben, majd akaratosan elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Fandral kérlek. Itt vagyunk a folyosón a palotában, ha téged meglátnak, hogy hogy bánsz velem, neked véged.-próbáltam hatni rá észérvekkel, de nem sikerült. 
-Ohh hát akkor befogom a szád, hogy senki ne halljon minket.-tette a kezét a számra, majd a padlóra lökve felém mászott. Sikítva haraptam bele a kezébe és másztam ki alóla gyorsan, azonban a hajamnál fogva visszarántott.-Ne sikíts mert meghallanak.-pofozott meg olyan erővel, hogy csillagokat láttam.
-Te beteg vagy.-mondtam reszketve, majd a tőrömet elővarázsolva próbáltam védeni magam, de fogta és kirúgta a kezemből, így a fém hangosan csattant a palota üres folyosóján. Nagyon reméltem, hogy valaki meghallja és a segítségemre siet.
-Túl gyenge vagy most ehhez.-lökött újra a földre és mászott rám, és most már nem érdekelte, ahogy a számat lefogó kezét harapdálom. Fogta magát leszakította a ruhám ujjait, amitől az ruha felső része szétrepedt és szabadon látszottak a vállaim, és féltem ha az anyag megadja magát, akkor már nem csak az lesz szabadon.
-Ne harapj már.-szisszent fel majd láttam, ahogy a keze ismét pofonra lendül, ám ahelyett, hogy én nyögtem volna fel a fájdalomtól ő volt az, aki fájdalmasan felkiáltott, miután valaki erővel leszedte rólam és a falhoz vágta.-Ohh szevasz Thor, barátom. Te is beszállsz egy menetre?-vigyorodott el az idióta, mire Thor csak fogta a pörölyét és Fandral feje mellett belevert egyet a falba gondolom, hogy megijessze. Az egész palota beleremegett, és számomra elsötétedett minden...

/Loki/

-Mi a....-pattantam fel az ágyról, amint megéreztem, ahogy a palota remegni kezd, majd a harci szerelésemet magamra varázsolva futottam ki a folyosóra, ahol az őrök is megijedve futni kezdtek a trónterem felé.-Hela?-kérdeztem magamtól, majd én is követtem az őrök példáját, ám amint meghallottam Thor hangját a folyosó másik végén inkább odarohantam.-Lorena.-kiáltottam fel, amint megláttam őt a folyosón eszméletlenül feküdni, majd ahogy feljebb néztem láttam, ahogy bátyám Fandral üti teljes erejéből, amin az az idióta csak nevetett.-Lorena.-rohantam oda hozzá kalapáló szívvel, azonban ahogy észrevettem, hogy a ruhájának a teteje szét van szaggatva, és a szája is fel van repedve, amiből enyhén folyt a vér, azonnal leesett mi történt.
-Megöllek.-néztem Fandralra vérbe forgó szemekkel.
-Majd én foglalkozom vele, te foglalkozz a feleségeddel.-kiabált rám Thor, majd az őröknek is kiáltott.
-Nagyon hosszú, és lassú halálod lesz.-villantottam szemeimet a vörös hajúra, majd fogtam magam és visszamentem, és leguggoltam Lorena mellé, hogy kézbe vegyem, de ő pont ekkor tért magához, és megrémülve húzódott arébb.
-Ne érj hozzám!