Harc egymásért /Loki f.f./

11. Kontrolláld magad

/Loki/

A trónteremben történtek óta órák teltek el, és közben éjszaka lett, de Lorena még sehol nem volt.
-Jane.-kopogtam be bátyámékhoz, mire Jane csak meglepett arccal nyitott ajtót.-Nem láttad Lorenát? Beszélnem kellene vele.
-Nem. Én is kerestem délután, de azt mondta egy őr, hogy elhagyta a palotát. Még mindig nem ért vissza?-nézett rám aggódva.
-Nem.-sóhajtottam. Még pár szót beszéltem vele, majd miután megígértette velem, hogy megkeresem Lorenát becsukta a háló ajtaját. 
-Hercegem.-rohant felém egy őr, amint kiléptem a folyosóról.-Elnézést a zavarásért, de Heimdall küldött önért, mert....
-Mert?-szóltam közbe türelmetlenül, mert attól féltem ez az idióta minden hülyeséget összezagyvál, mielőtt kiböki a lényeget, márpedig erre most pont nincs idő, ugyanis meg kell keresnek Lorenát.
-Mert Heimdall nem látja a feleségét.-bökte ki végül, mire megállt bennem az ütő. Ha nem látja, az csak egy dolgot jelenthet...
-Mi az, hogy nem látja?-vágtam falhoz az őrt dühösen, azonban miután ő csak ijedten nézett rám, ahelyett, hogy bármit is mondott volna, inkább faképnél hagytam őt, és Heimdallhoz teleportáltam magam. -Mit jelentsen az, hogy nem látod a feleségemet?-kérdeztem zaklatottan Heimdaltól egyből. Úgy éreztem a szívem kiesik a helyéről.
-Egész nap követtem őt a szememmel miután elhagyta a palotát, viszont nemrég mikor elindult visszafelé egyik pillanatról a másikra eltűnt előlem, pont a palota kapu előtt.-közölte nyugodt hangon, ami csak még jobban idegesített.
-Te is tudod, ha nem látsz valakit az csak egyet jelent...
-Hogy meghalt.-mosolyodott el Heimdall. Hogy mer ezen mosolyogni? Esküszöm mindjárt megölöm.-Vagy...elrejtette magát, ahogy te szoktad.-tette hozzá egy pillanattal később látva a dühömet, és a kétségbeesésemet. 
-Nem tudja elrejteni magát.-ráncoltam a homlokom.
-Ő is varászló nem?
-De nem tanítottam meg neki.
-Jajj Loki, te annyi mindenről nem tudsz.-legyintett, mire fogtam és a torkánál fogva megragadtam. Most már kezdett nagyon elegem lenni belőle. Egyik pillanatban azt mondja Lorena lehet, hogy meghalt most meg, hogy már varázsolni is tud, úgy hogy én nem tanítottam neki.
-Beszélj érthetően Heimdall!-szorítottam rá a fogásra, azonban ő csak elmosolyodott.
-A feleséged felfedte magát. A szobátokban van.

-Idefigyelj Lorena!-kezdtem remegve a dühtől, amint visszateleportáltam magam a szobánkba, azonban ahogy ránéztem a sírástól vörös szemeire ahelyett, hogy bármit is mondtam volna csak odaléptem hozzá, és akaratosan megcsókoltam. Minden dühömet, sértettségemet, aggódásomat beleadtam ebbe a csókba. Persze őt sem kellett kérlelni egyből visszatámadt az ajkaival, majd pont ugyanakkor kezdte el letépni rólam a ruháimat, amikor én róla. Éreztük, hogy ez most nem olyan együttlét lesz, mint a tegnap esti. Ez most követelőző lesz, vad és ki fogjuk használni a másikat. Így fogjuk levezetni a mai nap borzalmát.
-Csak semmi óvatosság.-nézett mélyen a szemembe, miközben belehatoltam, mire olyan hévvel, és oly mélyen kezdtem el mozogni benne, hogy pillanatokon belül mindketten a csúcsra jutottunk.  Persze egy menet nem volt elég minden dühünkre, így nem volt megállás. Egész este kihasználtuk egymás testét a saját örömünkért cserébe, de ez egyikünket sem zavarta. Elcseszett egy házasság ez...

Másnap már bőven délután lehetett, mikor felébredtem ugyanis nap már nem sütötte be a szobát, ami azt jelentette, hogy elmúlt dél. Fáradtan fordultam oldalra, vagyis fordultam volna ha nem bújt volna szorosan hozzám álmában Lorena, azonban nem bántam. Enyhe mosollyal az arcomon simítottam ki egy tincset az arcából, mire hirtelen lefogta a kezemet. Erre már hangosan felnevettem. Nagyon aranyos volt. 
-Ne piszkálj. Hagyj aludni.-nézett rám álmos tekintettel, összevont szemöldökkel, majd mielőtt bármit is tehettem vagy mondhattam volna átfordult a másik oldalára, és kikúszott az ágy másik széléig, hogy még véletlenül se zavarhassam az alvásban.
-Egész nap ágyban akarsz lenni?-kérdeztem tőle, mire csak egy igenhez hasonlító morajlás hagyta el a száját, majd szerintem aludt is volna tovább, ha nem állnak neki hirtelen őrült módjára dörömbölni az ajtónkon.
-Hát ilyen nincs.-ült fel morcosan, mire lecsúszott róla a takaró, így szabadon láthattam meztelen felsőtestét. Gyönyörű volt. Főleg így reggel, enyhén kócos hajjal. Na jó Loki! Hagyd ezt abba. Csak szex, más semmi. Emlékszel? Bár tegnap este is...
-Húzd vissza magadra szerintem a takarót, mert nem akarod, hogy így lássanak.-köszörültem meg a torkomat, hogy eltereljem a gondolataimat, azonban mivel Lorena nem tette, amit mondtam ez igencsak nehézkes volt.
-Nem tudom ki vagy, de hagyj minket békén. Holnap találkozunk.-kiabálta ki Lorena, mire először ledöbbentem, majd hangosan felnevettem. Hihetetlen ez a nő.
-Csak tudni akartam jól vagy-e.-kiabált be a dörömbölő, vagyis Jane, mire a mellettem immáron fekvő nő, csak sóhajtott egyet és elkomorodott.
-Igen Jane. Nemsokára megkereslek és beszélünk.-kiabált vissza csukott szemekkel, majd amint hallottuk, hogy barátnéja távolodik az ajtótól fogta magát és berohant a fürdőbe. Szívem szerint utána mentem volna, és közöltem volna vele, hogy minden rendben lesz, de nem tettem. Egyedüllétre volt szüksége nem hiába vonult be oda, és nekem is rendbe kellett volna szednem a gondolataimat és az érzéseimet. 
-Lorena.-pattantam ki az ágyból és rontottam rá a fürdőben, miután eszembe jutott a tegnap esti eltűnése.
-Menj ki Loki, fürdök.-nézett rám zavartan.
-Láttalak már meztelenül nem egyszer.-hagytam figyelmen kívül a kérdését, majd leültem a kád szélére.-Hogyan tanultad meg elrejteni magad varászlattal?-kérdeztem köntörfalazás nélkül.
-Nem tudom miről beszélsz.-hazudott, ráadásul a szemembe nézve! Semmit nem utáltam ennél jobban. 
-Nem kérdezem meg még egyszer.-figyelmeztettem, mire csak sóhajtott egyet, majd nyakig merült a habos vízben.
-Ígérd meg, hogy nem akadsz ki.-mondta, mire máris kiakadtam.
-Lorena...-figyelmezettem.
-Thor odaadta...vagyis amíg Odin bezárt a cellába...nos...a bátyád odaadta nekem anyátok varázskönyvét, ha már engem talált meg Frigga ereje.-mondta félve a reakciómtól.
-Hogy mit csinált?-pattantam fel mérgesen. Szóval Lorenánál vannak azok a könyvek, amiket annyira keresek.-Semmi jogod nincs hozzájuk!
-Tudom. És mondtam is Thornak, de....
-De mi?-rántottam ki a vízből a két karjánál fogva, azonban a körülmények csúszósságának köszönhetően el esett volna, ha nem rántom magamhoz a derekánál fogva. Dühös voltam, de ahogy így belém kapaszkodott, miközben én szorosan fogtam a meztelen, nedves testét egyből átvette a düh helyét a vágy. 
-Loki.-lehelte a számat nézve, azonban mielőtt bármelyikünk is valami hülyeséget tett volna ismét kopogtak az ajtónkon, mire óvatosan elengedtem, majd felé nyújtottam egy törülközőt.
-Öltözz fel...Én meg át.-utaltam arra, hogy én is vizes lettem tőle, mire csak igenlően bólogatott, majd magamra hagyott a fürdőben. Kontrolláld az érzelmeidet Loki Laufeyson, mert nem lesz ennek jó vége!