Harc egymásért /Loki f.f./

28. Nem lehet

/Lorena/

Próbáltam szólásra nyitni a szám, de nem ment. Mintha egy láthatatlan erő meggátolt volna ebben, miközben a férjem szemeit néztem. Láttam bennük a dühöt, az aggódást, az értetlenséget, a mérget. A mérget a világ felé, és szinte biztos voltam benne, hogy ma felé is, mivel nem volt ott velem, hogy megvédjem. Hogy mondjam el neki ezek után, hogy az az őrült azért támadott meg, mert Asgard hallattán bekattank az ő New York-i támadása miatt. 
-Lore, mi történt?-kérdezte ismét most kicsit magasabb hangerővel, hogy figyeljek rá. Ohh ha tudná mennyire figyelem én őt. A tekintetét, a mozdulatait, a rezzenéseit. Pont ezért nem merek megszólalni. Nincs szüksége most a legkevésbé sem arra, hogy az asgardi csata, a sérülése, Odin halála és a Thorral való vita után, még ez is tetézze a dolgokat miközben az esküvőnkre készülünk. Viszont hazudni sem akartam neki...
-Egy idősebb nő leöntött a tűzforró kávéjával.-mondtam halkan
-Miért?-kérdezte, miközben a mellkasomon lévő vörös foltot nézte.
-Ígérd meg, hogy nem akadsz ki.-kezdtem, mire természetesen egyből megfeszült.-Loki!-szóltam rá.
-Nem ígérek semmit.-tette karba a kezeit, mint egy durcás kisgyerek.
-Akkor én meg nem mondok semmit.-vontam fel a bal szemöldököm. miközben mélyen a szemébe néztem.
-Jó, viselkedek.-sóhajtott fel hangosan.
-És nem teszel semmi.-tettem hozzá, mire csak a szemeit forgatta, de igenlően bólintott, így nekiálltam elmesélni neki mindent. Mire a sztori végére értem láttam rajta, hogy szinte remeg a dühtől és rendkívül csalódott.-Loki.-fogtam meg gyendégen a kezeit, de ő kirántotta azokat. 
-Miattam. Megint miattam szenvedsz.-pattant fel mellőlem, az ágyról. Percekig csendben vártam a további reakcióját, de egy idő után meguntam a némaságát és azt, hogy nekem hátat fordítva áll az ablak előtt, így odamentem hozzá.
-Nem számít.-öleltem át hátulról, mire először megfeszült, majd miután elernyedtek izmai megfordult és rendesen magához ölelt.-Wanda és Natasha is kiálltak mellettem, és az igazságtalanság mellett. Amúgy meg nem érdekel mit gondolnak. Én tudom, hogy te ki vagy valójában.-bújtam bele az ölelésébe.
-Miért?-kérdezte rekedt hangon. Hallottam, ahogy visszatartja a sírást.
-Mit miért?-húzódtam el tőle kicsit, hogy a szemeibe nézhessek, de kár volt. Mikor megláttam mennyire megtörtnek néz ki végem volt.-Ohh baby.-fogtam az arcát a kezeim közé, majd elkezdtem apró csókokkal beborítani azt.
-Lore...-suttogta, de gyorsan lecsapva az ajkaira is, elhallgattattam. Először csak hagyta magát, de végül én győztem, és amikor épp levegőt vettem volna, jött ő és átvette az irányítást. Vadul csókolt, szenvedélyesen, mintha az életerőmet akarná kiszívni belőle. És én hagytam neki... Hagytam, hogy átvegye az irányítást, hogy kontrolláljon, mert tudtam, hogy ez kell neki most. És talán nekem is ez kellett...

-Hogy érzed magad? Jobban vagy?-érdeklődött kedvesen Wanda aznap este, miután végre sikerült kihámozni magam a férjem karjaiból annyi időre, hogy legalább vacsorát vigyek megunknak.
-Persze.-ejtettem meg egy félmosolyt, miközben különböző, szenvicshez való alapanyagokat pakoltam egy tálcára.-Az ok nélküli megaláztatás jobban fájt, mint a forró kávé.-vallottam be, mire a vörös hajú boszorkány, csak megértően elmosolyodott, majd aggódva lépett oda mellém, miután öklendezve léptem oda a mosogató felé.
-Mi történt?
-Megcsapott az egyik sajt szaga, de nagyon...-mutattam pihegve a sajtkülönlegességek felé, amik a hűtőben hevertek.-Mindjárt elhányom magam esküszöm.-támaszkodtam a konyhapultnak.
-Nagyon le is sápadtál. Gyere ülj le.-segített oda a konyhaszékekhez, majd egy pohár hideg vizet is a kezembe adott.
-Köszönöm.-hálálkodtam, majd le is csaptam a hideg, gyomornyugtató nedűre. 
-Ilyen érzékeny a szaglásod?-ült le mellém az asztalhoz.
-Nem. Egyáltalán nem.-fogtam a kezeim közé a fejem.-Talán csak a mai nap idegessége.
-Vagy terhes vagy.-közölte olyan szimplán, mintha csak azt mondaná az ég kék, a fű meg zöld.
-Biztos nem.-tagadtam egyből hevesen dobogó szívvel.
-Miért nem?-nevetett fel.-Gondolom te és Loki szoktátok...tudod.-utalt a szerelmi életünkre, mire enyhén elpirultam.
-Persze, de....de...-dadogtam, miközben az agyam ezerrel pörgött minden eshetőségen.-De védekeztünk.-gondoltam a gyógynövényes teára, amit a szolgálók kifejezetten Loki utasítása alapján minden nap adtak.-Te jó isten.-ugrottam fel, amint eszembe jutott, hogy azt azóta nem is ittam, hogy Loki ide küldött a Földre.-Hogy mehetett ki a fejemből?-túrtam bele a hajamba idegesen.
-Hé,hé,hé mi a baj?-érdeklődött Wanda ismét aggódva.
-Én három hete nem szedtem a fogamzásgátlót.-böktem ki nyíltan.-Asgardban egy különleges keveréket kaptam mindig, amit Loki készítetett, de ahogy ide kerültem....
-Már nem kaptad.-fejezte be helyettem, mire csak igenlően bólogattam, miközben a könnyeimet nyeldestem.-Hé, nyugodj meg.-ölelt magához legnagyobb meglepetésemre.-Loki csak egy hete van itt, és három napja engedték ki a megfigyelőből. Tehát ha azóta együtt is voltatok, és azóta teherbe estél volna, akkor sem lehetnének olyan tüneteid, mint az előbb.-világított rá a tényekre.
-De akkor...akkor nem lehetek terhes.-nyugtatgattam magam mély levegővel. 
-A legegyszerűbben úgy derítjük ki, ha holnap reggel csinálsz egy tesztet, aztán beszélsz Bruce-al is, hogy csináljon egy ultrahangot.
-Bruce?
-Igen, ő a csapat orvosa. Doktorátus, meg minden, tudod..
-Igaz.-motyogtam, de teljesen elvesztem a gondolataimban. Ha terhes vagyok Loki ki fog készülni. Még csak nem is beszéltünk babáról, ráadásul most az egész trónviszály, Asgard újraépítése, Odin halála, a mai nap, a múltunk....Az első kisbabánk. 
-Héé. Ekkor baj lenne?-kérdezte Wanda, miután elsírtam magam. Próbáltam válaszolni neki, de a könnyeim nem engedték. 
-Mi történt?-jelent meg percekkel később Loki is. Remek.-Kicsim.-jött oda hozzám aggódva, és egyből a karjaiba vont, mintha Wanda ott sem lett volna.-Mi történt?-nézett a Skarlát Boszorkányra, miután én nem válaszoltam.
-Csak a mai napról beszélgettünk és kicsit felzaklatta magát.-mentett ki, amiért hálásan nézett rám.-Holnap beszélünk.-nézett rám kedvesen, majd magunkra hagyott.
-Gyere, menjünk a szobánkba.-kapott a karjai közé Loki, miután kisírtam magam, amit boldogan hagytam neki. A fejem a vállára hajtva, csukott szemekkel próbáltam lenyugodni, és nem gondolni arra mi lesz, ha tényleg terhes vagyok. Nem veszíthetek el ismét mindent ez miatt, mint régen. Egyszerűen nem élném túl ismét....