Harc egymásért /Loki f.f./

8. Ő az enyém!

/Lorena/

Miután remegő kezekkel, de megittam a "csodaszert", a ceremónia véget ért és kezdődhetett az ünnepség. Mélyeket lélegezve néztem az ünneplő tömeget, majd a pillantásom hirtelen Janere és Thorra összpontosult. Ha az ember rájuk nézett, már csak attól elmosolyodott. Mindenkinek egyből leesett mennyire szeretik egymást, hogy bármit megtennének egymásért. Én is mindig ilyen szerelemre vágytam, de úgy néz ki a sors nem ilyen életet szánt nekem. 
-Minden rendben?-rángatott ki a gondolataim közül hirtelen Loki kérdése, mire csak sóhajtva ittam bele a boromba.
-Persze. A körülményekhez képet minden rendben.-próbáltam egy hamis mosolyt megereszteni, de ahogy ránéztem, ez nem igazán jött össze.
-Gyere.-tolta hátra a székét, majd a kezét nyújtva nézett rám várakozóan.
-Hova?-értetlenkedtem.
-A friss házasok meg kell nyissák a táncparkettek.-nézett rám csintalan mosollyal. Tudta jól, hogy nem szeretek közönség előtt szerepelni.
-Legyen.-egyeztem bele kegyesen, mintha lenne választásom, mire felnevetett.-De aztán szépen táncoltass.
-Asgard legjobb táncosával van dolgod tudod jól.-suttogta a fülembe, miközben a trónterem közepébe vezetett, majd a derekamnál fogva szorosan magához húzott, majd a jobb kezét a lapockámra téve, a bal kezével a kezemet fogva nekiállt velem keringőzni a zene ritmusára. Zavarba ejtően közel voltam hozzá, de valahogy megnyugtatott ez az egész helyzet. Biztonságban éreztem magam a karjaiban.
-Na..csak nem egy mosoly végre a menyasszony részéről?-nézett rám aranyosan, mire felnevettem.-Most meg egy nevetés. Wow.
-Hülye.-csaptam a vállára azzal a kezemmel, ami amúgy is a vállán nyugodott tánc közben.
-Augh.-tettette a fájdalmat.-Már vered is a férjed?-nézett rám tettetett ijedtséggel.
-Hát ha megérdemled.-suttogtam a szemeibe nézve, mire egy pillanatra megállt tánc közben, és ő is csak a szemeimet nézte.-Táncolnunk kellene.-szólaltam meg rekedt hangon. 
-Igen.-suttogta, majd megrázta a fejét és nekiállt vezetni tovább a parketten. 
-Elkérhetem a menyasszonyt egy táncra?-jelent meg mellettünk egyszer csak Thor, mire Loki egy szó nélkül adott át neki, majd ő elhagyta a táncparkettek és visszaült az asztalunkhoz.
-Láttam ám, hogy néztetek egymásra az előbb.-kuncogott Thor, mire értetlenül néztem rá.-Jajj ne nézz így. Láttam, amit láttam. Úgy néztetek egymásra, mint....
-Mint két ember, akik megpróbálják túlélni a mai napot és közben megértik egymást.-vágtam közbe, mire Thor csak megadóan megrázta a fejét, de azért a tánc végén még a fülembe suttogta, hogy hazudhatok magamnak, de a külvilágnak nem tudok. 

-Sosem gondoltam volna, hogy Loki egyszer csak megházasodik. Ráadásul egy ilyen gyönyörű, szemrevaló és káprázatos nővel.-jelent meg egyszer csak az asztalunknál, ahol épp egyedül voltam, ha jól emlékszem Fandral.
-Köszönöm a bókot, azt hiszem.-eresztettem meg felé egy kedves mosolyt, mire egy pillanat alatt mellettem termett, majd egy szó nélkül visszahúzott a táncparkettre, ahol kb. egy órája még a férjemmel és Thorral táncoltam.-Nem kellett volna megkérdezni, hogy beleegyezem-e a táncba.-próbáltam illendően kitérni a karjai közül, ám ezzel csak azt értem el, hogy szorosabban fogott.-Fandral kérlek engedj el, ez fáj.-néztem rá komolyan, miközben azért hagytam, hogy nekiálljon táncolni, mert nem akartam botrányt.
-Nekem is sok minden fáj. Például, hogy ezt a gátlástalant választottad.-vigyorgott rám.
-Részeg vagy.-néztem rá undorodva.-Azt sem tudod miről beszélsz. 
-Ohh én nagyon is tudom.-nézett rám vágyakozva, mire most már tényleg menekülni akartam tőle. Látni rajta, hogy részeg és nem valószínű, hogy tudja mit csinál.-Te nem tudod már évek óta. Mikor mi...
-Sose volt olyan, hogy mi.-néztem rá ledöbbenve.-Egyszer együtt iszogattunk, ami után részegen sajnos megcsókoltalak, de ennyi. Tudod jól, hogy én Lokit....
-Tudom.-kiabált rám, de a zene elnyomta a hangerejét, így más őt nem hallhatta.
-Engedj el Fandral kérlek. Ne tedd tönkre az esküvőmet.-néztem rá könnyes szemekkel. 
-Tudod mit Lorena...-húzott magához még közelebb, azonban hála istennek mielőtt befejezhette volna Loki hirtelen mellettünk termett és erővel kiszabadított Fandral kezei közül.
-Hagyd békén a feleségemet.-állt elém birtoklóan Loki, amit most egyáltalán nem bántam.-Ahogy láttam, már ő is megkért rá. Mellesleg Ő az enyém!
-Még meglátjuk.-ejtett Fandral egy gúnyos vigyort, majd végre elment.
-Loki én...-kezdtem, de mielőtt bármit is mondtam volna, ő csak szorosan magához ölelt. A karjai között éreztem milyen dühös, mivel a mellkasa olyan ütemben emelkedett fel és le, mintha egy maratont futott volna, pedig csak a terem egyik végéből a másikba jött át.
-Hagyjuk itt ezt az egész banzájt.-fogta meg percekkel később a kezem, majd lágyan elkezdett húzni maga után a tömegen keresztül, ki a trónteremből.
-Nem kellene elköszönni?-utaltam az apjára, Thorra, Janere és igazából mindenkire, aki a teremben volt.
-Nem.-szorított rá a kezemre, hogy megerősítse, amit mondott.
-Hová megyünk?-kérdeztem azonban mielőtt bármit is mondhattam volna máris a szobájában voltunk, ahol már az én cuccaim is ott voltak. Egy pillanatra meglepődtem, majd rájöttem, hogy mivel most már a felesége vagyok így a szobánk is közös. Mindenesetre nem volt időm ezeken gondolkozni, ugyanis jobban izgatott Loki hirtelen hangulata és felindulása. -Minden rendben?-léptem oda hozzá az ablakhoz, ugyanis amint bejöttünk a szobába az ablakban áll és nézi a csillagos eget, ugyanis hiába volt délben az esküvő, a mulatságnak köszönhetően közben beesteledett.-Loki.-tettem a kezem a hátára óvatosan, mire megfordult és olyan szemekkel nézett rám, hogy egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni.
-Senki nem bánhat így veled.-jelentette ki határozottan, mire megértettem, hogy még mindig Fandral miatt dühös. 
-Köszönöm, hogy megvédtél.-néztem a szemeibe mélyen.
-Ez a dolgom.-suttogta, majd végighúzta a kezét a csupasz karomon, mire végigfutott rajtam egy jóleső borzongás, ám Loki hirtelen elkapta a kezét.-Megölöm.-kezdett el remegni a dühtől, mire csak lenéztem magamra és láttam, hogy ott ahol Fandral megszorított kék-zöld foltos lett az alkarom.
-Ne.-kaptam a kezei után, amit szerintem félre értett, és azt hitte védeni akarom azt a bolondot.-Ne hagyj most itt. Majd holnap lerendezed. Ne csinálj jelenetet kérlek. Amúgy is részeg. Nem lenne semmi értelme az egésznek.
-Akkor is megölöm...holnap.-tette hozzá a végén, mire halkan felnevettem és Loki is végre elmosolyodott. Esküszöm jobban megérintette ez az egész eset, mint engem. És ez...nagyon imponált a hülye szívemnek...nagyon.
-Nos ahogy látom áthozták hozzád a cuccaimat, így most már egy szobánk lesz.-mondtam halkan, miközben szaporán vettem a levegőt attól, ahogy rám nézett. Miért néz így rám? Talán ő is többet ivott a kelleténél.-Loki.-suttogtam, mire mint egy vadállat, lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyes volt és tüzes. Úgy falta az ajkaimat, hogy beleremegtem a csókjába és eszembe jutott minden, ami köztünk történt két éve.-Még mindig jól csókolsz.-lihegtem, amint szétváltunk, mire egy eszelős vigyort eresztett és ruhástól az ágyra lökött.-Tönkreteszed a ruhám.-vicceltem és belül tényleg sajnáltam egy kicsit a gyönyörű esküvői ruhámat, de ez az érzés csak addig tartott, amíg Loki ismét meg nem csókolt.
-Kibaszottul gyönyörű voltál egész nap. Nem bírtam rólad levenni a szemem, és az az idióta Fandral sem.-motyogta a számba, miközben a kezével felemelte a hátamat az ágyról és lehúzta a cipzárt a ruhán.
-Loki.-próbáltam meg eltolni, de nem engedte és mivel olyan nagy nem volt az ellenállásom, így könnyű szerrel fogta a kezeimet a fejem fölé.
-Most mond ha nem akarod, mert később már nem fogok tudni leállni.-nézett rám olyan vággyal a szemében, hogy ha ez lehetséges a vérem még jobban forrni kezdett.