Érts meg! (HP ff)

7. Fejezet

 Hja megint rég volt rész. Ezer bocsánatot kérek. És örülök, hogy még maradtatok és olvassátok ezt a csiga lassú könyvet. Meg említeném, hogy volt egy kis részlet a Bevezetőben ahol azt írtam Dumbledore el mondta Harry szüleinek az, hogy egy kis darabkája meg található Harryben Voldemortból. Nos Dumbledore nem mondta el, hogy arra gyanakszik Harry egy Horclux, hanem, hogy a gyilkos átok okozta seb egy olyan kapcsolatot hozott létre ami akarva akaratlanul át veszi a másik tulajdonságait. Szóval Harry szülei nem tudnak a Horcluxokról csak Perselus tud róla. Mivel az előző fejezetben azt írtam, hogy Perselus tud csak a Harry és Voldemort közti valódi kapcsolatról. Csak gondoltam ezt egy kicsit jobban kifejte, hogy ne legyen később keveredés. Na, de most már hagylak titeket olvasni. Fejezet végén vár egy kis meg lepi. ;)

Harry másnap egy igen csak furcsa jelenetnek lehetett szemtanúja. Mivel még elég ramatyul érezte magát a tegnapi történtek után csak később jött le reggelizni. De a étkezőbbe lépve egy elég szokatlan kép tárult a szeme elé. Az igazgató az asztalnál ült és épp Miat szórakoztatta azzal, hogy apró madarakat varázsolt a szalvétákból és reptette azokat. De nem ez volt ami meg lepte. Leginkább az a jelenet sokkolta őt, hogy apja, Remus és Piton egymás mellet ülve elmélyülten beszélgettek valamiről. De ami még inkább furcsa volt, hogy teljesen kulturált módon folytatták azt. A meglepetéstől gyökereket eresztett az ajtóban és nem tudott onnan mozdulni. És csak figyelte a hármast, ahogy a megkönnyebbülés és az öröm át járja őt. Egy kéz érzett a vállára simulni és egyenesen anyja zöld szemibe nézett.

- Jóbban érzed magad? - kérdezte Lily.

- Igen már jobban. - és most tényleg igazat mondott. Az, hogy biztonságban és viszonylag épségben láthatta Pitont, már önmagában is elég ahhoz, hogy jobban érezze magát.

- Gyere enni. - és anyja, már ment is, hogy hozzon neki valami reggelit.

- Jó reggelt Igazgató úr. - ült az idős varázslóval szemközti székre.

- Jó reggelt Harry. - felelte az Igazgató. - Remélem már jobban érzed magadat? - kérdezte Dumbledore és Harry nem hallotta a hangjában a számonkérést csak az őszinte aggodalmat. És sajnos ez rosszabb volt, mintha le szidta volna. Tudta, hogy csalódást okozott a többieknek.

- Igen jobban. - válaszolta ezt lehajtott fejel és neki kezdett inkább enni. De nem sokk étvágy volt hozzá. Csak késve tűnt fel neki, hogy Sirius az nincs is a szobában. - Sirius az hol?

- Biztos nem sokára ide ér. - mondta neki anyja, de Harry figyelmét nem kerülte el, hogy konkrét választ nem kapott és tudta is, hogy nem is fog. És ahogy az anyja meg mondta Sirius alig pár perc után már be is toppant. És egyenesen oda ment Dumbledorhoz, hogy mondjon neki valamit. Majd oda ült Harry mellé.

- Harry. Bizonyára gyanítod, hogy nem ok nélkül vagyok itt. - szólalt meg Dmunbledore és szavaira mindenki be fejezte azt amit ép csinált. Harry sejtette, hogy a tegnap estéről van szó. - Nos amiért ma itt vagyok az-az, hogy közöljek veled egy fontos dolgot. Fontos, hogy tud és tisztában legyél a helyzettel. Minden jel arra mutat, hogy van egy hamis emléked. - mondta Dumbledore.

- Hogy? Hamis emlékek? - lepődött meg. Egyáltalán nem erre számított. - Egyáltalán ilyesmi lehetséges?

- Igen lehetséges. Gyanúnk szerint valaki ki törölte a valós emlékedet és helyettesítette egy másikkal. - mondta Dmumbledore, és meg várta míg Harry fel fogja a szavait.