Érts meg! (HP ff)

10. Fejezet

Sajnálom, hogy megint ennyit kellet várnotok az új fejezetre. Sajnos egy kissé lassan haladok vele. De igyekszem, ígérem. És bocsi, hogy ez is csak ilyen rövid lett.

Harry reggel vidáman, szinte már ugrálva ment le a konyhába. Nem tudtam meg állni, hogy ne mosolyogjon. Még Mrs. Black otromba megjegyzései sem tudták levakarni róla az idétlen vigyorgást. Ron, aki mellette sétált, furcsállva figyelte legjobb barátját, ritka volt látni főleg az utóbbi időben, hogy Harry ilyen jó kedvű lenne. Ha tippelni kellene meg mert volna rá esküdni, hogy sosem látta még ilyen vidámnak ez előtt. Meg érkezve a konyhába Harry rögtön elfoglalta a Pitonnal szemközti széket. Professzora furcsán nézett rá, és egy kissé idegesen is. De nem csak ő figyelt fel a fiú szokatlanul vidám arcára, mindenki más is őt figyelte.

- Mond csak Harry, mi vidított fel ennyire? - kérdezte meg Sirius, mikor már nem bírt a kíváncsiságával. - Gondolom, valami jó történhetett?

- Igen. - vágta rá egyből és szándékosan nem nézet a szembe ülőre, aki viszont őt figyelte össze vont szemöldökkel.

- És elárulod? - kérdezte meg most már Apja is közelebb hajolva.

- Nem. - fellelte Harry, és jót derült a meglepett arcokon. - De megmutathatom. - tette hozzá, amire a többiek csak még jobban meglepődtek. Elő vette a gyakorló pálcáját és felemelte. Egy pillanatra behunyta a szemét, majd ki mondta a varázsigét. Pálcája hegyéből szinte azonnal egy állat fénylő alakja bontakozott ki. Az állat kitárt szárnyakkal szelte a levegőt fölöttük körözve. Mindenki a madárra figyelt, kivéve egy embert. Piton kutatón figyelte Harry arcát, aki mosolyogva figyelte boldogsága megtestesítőjét. A madár leereszkedett Harry elé asztalra és őt figyelte. Majd Harry meg szüntette a varázst ezzel is vissza rántva a többieket a meglepettségből.

- Harry, ez egy teljesen manifesztálódott patrónus volt, ugye tudod? - kérdezte Remus.

- Igen. De ez mért ilyen meglepő, hisz a patrónus az ilyen nem? - kérdezte vissza, emlékezve, hogy apjának is alakot öltött a patrónusa.

- Igaz, de alig négy nap alatt elérted ezt a szintet, inkább ez a meglepő benne. A te korodban ritka az ilyen előre haladás. - mondta Sirius.

Ezen Harry elgondolkodott és rá kellet jönnie, hogy keresztapjának igaza lehet és tényleg nagy dolog, ha ilyen rövid időn belül képes volt erre. De nem tudott nem ara gondolni, hogy lehet csak azért öltött alakot patrónusa, mert a tegnap Piton nem utasította el sőt. Egy pillanatra fel nézett rá és meglepetten vette észre, hogy amaz őt fürkészi.

- Egyébként, milyen madár volt ez? - kérdezte meg Ron.

- Ha jól láttam akkor egy holló, igaz? - mondta Hermione.

- Igen az. - felelte Harry. Még ő maga sem értette, hogy honnan tudta ezt, de egyszerűen, amikor meglátta egyből tudta, hogy az.

Reggeli a továbbiakban vidáman telt, és ez Harry lankadatlan vidámságának volt köszönhető, ami egykető rá ragadt a többiekre is. Kicsivel később Piton ahogy távozott, elkapta Lily kutató tekintet, aki sejtette, hogy nem a patrónus volt fia boldogságának a forrása. Ismerte Pitont, talán ő volt az egyetlen, aki tényleg ismerte is a férfit és megbízott benne annyira, hogy nem szól bele a kapcsolatukba. Viszont nem tudta nem félteni a fiát. De remélte, hogy minden jól alakul majd.

Ma Harrynek a nonverbális varázslást kellet gyakorolnia, míg a többiek folytatták a mágia irányításának a gyakorlását. Később pedig az oclumenciát gyakorolták. És Harry örömmel vette, hogy az is szép lassan jobban megy már. Bár még sokat kel tanulnia ahhoz, hogy tökéletes legyen. Összességében elég jól haladt és Piton is azt mondta, ha így halad akár már a következő hónap végére be is fejezhetik a gyakorlat ezen részét és már csak a folyamatos fen tartását kel gyakorolnia, hogy a nap huszonnégy órájában képes legyen meggátolni azt, hogy a fejébe turkáljanak.