Érts meg! (HP ff)

5. Fejezet

Ez most egy rövidebb rész lett. De csak mert az izgis részt külön akarom írni. De remélem ez is tetszeni fog. Jó szórakozást.  

Az el következő három napban nem sok minden történt. Harry az edzéseken a várttal ellentétben sokkal jobban haladt. De sajnos az oclumencia annál kevésbé. Ép ezért Piton a mai edzésre meg kérte Remust, hogy segítsen nekik. Harry csodálkozott, mikor Remus be ment a könyvtárba. De még mielőtt bármit is kérdezhetett volna Piton már meg is előzte.

- Meg kértem Lupint, hogy a mai órán ő is vegyen részt. Háromra kezdem is. - mondta Piton és már emelte is a pálcáját. Harry pedig semmit sem értve felkészült a támadása. Nem értette ehhez mért kel Remus segítsége. - Egy... kettő... három... - ép csak be fejezte a szót Harry már érezte is, hogy az elméjébe hatoltak. Eleinte csak jelentéktelen minden napi dolgok jelentek meg az elméjében, de igyekezet vissza verni a támadást. Aztán jöttek a borzalmasabb vagy a kínosabb emlékek. De ezek szinte azonnal el is tűntek, és Harrynek a a gyanúja támad, hogy Piton talán keres valamit. Aztán ez a jelenség egyszer csak meg állt és ott találta magát Piton karjaiban. Először azt hitte, hogy a valóságban történt meg, de aztán jobban meg figyelte és rá jött, hogy ez csak az emléke. De ezzel együtt azt is érezte, hogy Piton ki lép az elméjéből. - Most Lupin.

Harry pedig le fagyot, nehezen a valóságra fókuszálva látta, hogy Remus rá emeli a pálcát. És Harrynek leeset mit is kereshetett az előbb Piton. De még ha Remus tud is a dologról ezt akkor sem akarta neki meg mutatni, de sehogy sem bírt másra gondolni. Mindig ugyan az a jelenet játszódót le benne. Meg rémült, mert ezt nem akarta, hogy más is lássa.

- Legilimens - hangzott el Remustól a nem kívánt varázslat. De nem történt semmi. Harry először azt hitte, hogy Remus nem is hajtotta végre a varázslatot, de aztán meg érezte, hogy valami ott motoszkál az elméje szélén. Érezte, hogy ez a valami be akar jutni, de ő csak azért sem engedte. Remust könnyebb volt vissza tartania, mint Pitont. Egy kis idő után aztán Remus fel adta és le engedte a pálcáját meg szakítva ezzel a varázslatot is.

- Nos? - kérdezte egyből Piton.

- Nem tudtam be lépni az elméjébe. - mondta Remus.

- Értem. - válaszolta Piton. - Értékelem a segítségedet Lupin.

- Szívesen. - válaszolta. - De mit is akartál el érni ezzel?

- Igen erre én is nagyon kíváncsi vagyok. - mondta Harry. Mérges volt Pitonra amiért az nem szólt előre, hogy Remus is az elméjébe fog hatolni. Plusz eddig annyira ellene volt a dolog, hogy még vele sem beszélt róla erre csak így meg mutatta volna Remusnak.

- Mivel nem mutattál nagy ellen állást a korábbi órákon. Gondoltam, ha egy olyan személy akar az elmédbe lépni akit nem akarsz ott tudni, akkor képes leszel valami ellen állást tanúsítani. - válaszolta Piton nyugodtan.

- De ehhez mért kellet ezt az emléket elő hoznod? - kérdezte Harry elégé mérgesen és nem figyelt oda arra sem, hogyan is beszél. - Ha el mondtad volna mit tervezel pontosan akkor egyszerűen csak nem engedtem volna be Remust.

- Az nem elég, ha csak próbálkozol, akarnod is kell. Ehhez pedig egy olyan emlék kellet amit nem akartál másoknak is meg mutatni. Engem túl könnyen be engedsz és nem próbálsz meg teljes erődből kilökni, ezért nem haladsz szinte semmit. - mondta Piton. Majd a mosolygó Remushoz fordult. - A következő feladunk az lesz, hogy egyszerre fogunk támadni. És csak közlöm Potter ha engem be engedsz akkor Lupint is. Szóval igyekezz végre teljes erődből kint tartani.