My sweet little omega (Taekook ff)

10.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

-Öt napon keresztül dugtál az omegával! Most azonnal beszélni fogunk! -ébredek fel Mr.Jeon hangjára.
Jungkookot is kirántotta mellőlem, de hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy itt kiabálnak mellettem és semmire nem reagálok, így átfordultam a másik oldalamra.
-Jólvan már! Meg ne bolonduljál! -mondta Jungkook, majd ha jól hallottam felöltözött.
Megvártam, míg távoznak, aztán magamra kaptam egy alsót és egy pólót, majd utánnuk mentem. Kicsit szégyellem magam, hogy a láz miatt hagytam Jungkooknak, hogy megdugjon. De talán azt jobban szégyellem, hogy még én kértem rá. Mekkora kurva vagyok. Igaz, hogy közel kerültünk egymáshoz, de akkor is.

Pont láttam, hogy melyik helységbe mennek be, így halkan oda mentem és az ajtóhoz tapasztottam a fülem.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy neked egy alfa nőt kell feleségül venned. -kezdte a beszédet Mr.Jeon és már most fáj amit mondott.
-Én vagyok a trón örökös, én vagyok az alfa! Majd én eldöntöm kit veszek el!
-Egyelőre én vagyok a főnök és nem te! Azért egy alfa nőt kell feleségül venned, mert kellenek az utódok!
-A férfi omegák és tudnak szülni, ha az utód a problémád!
-Erre még vissza térünk! Ha alfát veszel el akkor biztos hogy alfa lesz az utódot! Ha pedig azt a kis omegát, akkor becsúszhat egy omega kölyök! A mi családunkban nincs helye bétáknak és főként nem omegáknak! Tiszta vérű alfa uralkodó család vagyunk! És mit szólna a falka hozzá, ha egy koszos kis omega a rég kihalt Kim falkából lenne a fiam mellett? -ömlöttek a szavak a falka vezérből.
Egyik kezemmel a hasamra simítottam, és könnyeim útnak indultak. El kellett volna mennem innen. Csak útban vagyok. Bele rondítottam a Jeon családba.
-Semmi közük hozzá! Az én döntésem!
-Az enyém! És most vissza térve az omegára... Ha terhes lett, megfogom ölni a gyerekkel együtt! Megértetted? -mikor ezt meghallottam a gyomrom görcsbe rándult.
-Nem hagyom, hogy megöld őt és a gyerekem, ha terhes!
-Hm...Ha terhes, akkor fogom csak életben hagyni, ha fiú alfát szül. Ha omega lányt vagy fiút...halál mind a kettőre! Ebből nem engedek! -és itt már nem bírtam tovább.
Sírva rohantam vissza a szobába. Miért velem történik ez? Remélem nem vagyok terhes... hisz....még csak 16 éves vagyok...
-Tae, mi a baj? -csapódott ki az ajtó és rohant oda hozzám Jungkook, majd a combjaimra simított.
-Én...én... hallottam mindent...
-Tae, nem hagyom, hogy bántson apám!
-Nem kellett volna ide jönnöm! Tönkre teszem a Jeon falkát! -temettem el a kezembe az arcom és úgy sírtam tovább.
-Nem teszel tönkre semmit! Te vagy a fény és a boldogság az életemben! -vette el onnan a kezem, így könnyes szemekkel néztem rá.
-El kell engedned! Meg sem kellett volna születnem. Miért kell ilyen gyenge omegának lennem?
-Taehyung, ne sírj kérlek! Csak hagyd, hogy megvédjelek! -állt fel, majd kezei közé fogta az arcom, így fel kellett rá néznem.
-De nem akarok tovább a terhedre lenni! -ráztam meg a fejem, majd beljebb másztam az ágyon, hogy a hátam a falnak tudjam dönteni.
-De nem vagy a terhemre. -mászott felém Jungkook.
-Csak engedj el! Kérlek... -néztem rá, de már nem sírtam csak szipogtam.
-Nem engedlek el! Az enyém vagy! Az én omegám! Nem engedlek ki a sok veszély közé! -hajolt közel az arcomhoz, amitől egy picit zavarba is jöttem, de tartottam a szemkontaktust.
-De Jungkook, én évekig éltem egyedül ott kint. És kisgyerek voltam! -emlékeztettem őt.
-De most már megvolt az első lázad és a többit se töltheted egyedül egy erdőben, mert bárki bánthat! Mellesleg az emberek egyre közelebb kerülnek a falvainkhoz. A lényeg annyi, hogy oda kint veszélyben vagy...nélkülem.
-Ne láncolj magadhoz... -suttogtam és ajkaink már majdnem össze érték.
-Pedig azt szeretném, hogy örökre az enyém legyél... -suttogta ő is.
-Miért csinálod ezt velem? -kérdeztem, miközben kezeimmel átkaroltam a tarkójánál, az ő kezei pedig a derekamon állapodtak meg.
-Mert én akarok lenni az egyetlen, aki hozzád érhet.
-Te vagy... -válszoltam, majd össze nyomtam ajkainkat.
Mind a ketten azonnal mozgatni kezdtük ajkainkat. Én szépen Jungkook ölébe másztam, ő pedig egyre szorosabban vont magához. Valahogy úgy éreztem muszáj megcsókolnom. Annyira vonzottak az ajkai magukhoz.

Nem hazudtam azzal, hogy ő az egyetlen, aki hozzám érhet. Benne megbízok és tudom, hogy sosem bántana. Mindig gyengéd velem és ez nagyon tetszik. És persze maga Jungkook is tetszik... El akarok menni, de a szívem másik fele hozzá húz. Azt hiszem szeretem őt...

A csókunk lassan átment egy szenvedélyes nyelves csókba, majd apró szájra puszikkal váltunk el egymástól.
-Tae, én...én szeretlek. -mondta Jungkook, nekem pedig a szívem egy hatalmasat dobbant -Elloptad a szívem. -simított az arcomra.
-Hát...te is az enyém. Én is szeretlek. -mondtam elpirulva.
-Lennél az édes kis omegám?
-Igen! Leszek az omegád! -mondtam boldogan, majd mosolyogva csókotuk meg egymást újra.

Úgy érzem rossz döntést hoztam...
Mivel te nem engedtél, így el kellett volna szöknöm...