My sweet little omega (Taekook ff)

3.RÉSZ

Megálltunk a ház előtt ahová először hozott Jungkook, majd felém fordult.

-Figyelj! Már beszéltem a szüleimmel rólad és...anya elég jól fogadta. -mondta.
-És apukád? -néztem rá kérdőn.
-Ő...szóval ő mindig is egy alfa lányt akart mellém...úgyhogy...érted...
-Én meg omega vagyok és fiú. Az ellentéte az egésznek. Figyelj Jungkook, szerintem el kéne engedned. Jól megvoltam egyedül. -mondtam nyugodtan, de közben alig vártam, hogy kimondja, hogy igazad van menjél csak.
-Nem! Te az enyém vagy! -váltott át hirtelen dühösbe, majd kinyitotta az ajtót és behúzott rajta.

Nem tudok rajta kiigazodni... vagyis...az már feltűnt ez alatt az egy nap alatt, hogy egész addig nyugodt míg fel nem hozom neki, hogy engedjen el. De nem értem miért én kellek neki...

-Fiam? Merre jártál? Már rég itthon kellett volna lenned! -jött felénk egy Jungkooknál picit magasabb férfi, aki biztos vagyok benne, hogy Jungkook apja, mert ennél jobban már csak az ikrek hasonlítanak egymásra.
-Apa, ő itt Taehyung, akiről meséltem. És a kérdésedre válaszolva, érte mentem.
-Jó estét. -hajoltam meg illedelmesen.
-Te nem a Kim falkához tartoztál?
-Apa...ne!
-De igen uram. -válaszoltam.
-Akkor...
-Apa fejezd be! -mondta picit idegesen Kook, majd maga után húzott, egészen fel a szobába.
-Maradj itt. Mindjárt jövök. -mondta, majd ki is lépett az ajtón.

*Jungkook szemszöge*

Idegesen mentem vissza le apámhoz. Pontosan tudom mit akart Taenek mondani, de bele bolondultam a vanília illatába és a szépségébe első találkozáskor és nem hagyom, hogy elvegye tőlem. Lehet, hogy csak ma hoztam ide, de én vagyok az alfa és én döntök.

-Apa!
-Fiam! Ugye nem gondolod ezt komolyan?
-De igen! Már az enyém!
-Nem jelölted meg!
-Ne gyere már te is ezzel! Az én életem, majd én eldöntöm mikor jelölöm meg!
-Én vagyok az apád és nem hagyom, hogy a kipusztult Kim falka egyetlen életben maradt omegájával legyél! -kiabált rám.
-Most mondom, hogy az én életem! -kiabáltam én is, mire anyám is élő került.
-Mi ez a kiabálás? -karolt apámba.
-Az, hogy a fiúnk egy omegával akár együtt lenni!
-Jaj arról a fiúról van szó akiről ma mesélt? Ne legyél már ilyen vele. -mondta anyám.
-Ha nem küldöd el innen, akkor saját kezüleg teszem el láb alól! -mondta apám, majd a szobájaba viharzott.
-Anya.
-Jungkook, kicsim... Beszélek vele jó? Most menj aludni. -mondta anyám, majd apa után ment.
Ezek után még idegesebben mentem vissza Taehez. Mit képzel magáról apám?

Taehyung az ágyon feküdt hason, az egyik lábát felhúzva, így láthattam formás kis fenekét, amit csak egy alsónadrág takart. A levegőbe szippantottam és éreztem, hogy a szobát teljesen átjárja az ő mámorító vanília illata, aminek nem tudok ellen állni már azóta, hogy először megéreztem. Halkan az ágyra másztam és végig simítottam fenekén. Tetszett neki, mert egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Óvatosan fölé másztam, de ekkor hirtelen a hátára fordult. Kicsit megijedtem, hogy felébred, ami most nem lenne jó, mert nem hagyná, hogy játsszak kicsit vele.
Pólója felgyűrődött, így láthattam a pociját. Finoman a derekára simítottam, amitől teljesen libabőrös lett. Nyakához hajoltam és beszippantottam finom illatát. Nem bírtam magammal... Apró puszikkal kezdtem ellépni a nyakát, de nekem ennyi nem volt elég. Óvatosan megszívtam neki egy pici helyen mire halk nyögés volt a válasza. Oh, ha megtudná, hogy reagál a teste rám alvás közben... A pólóját feljebb húztam egészen addig míg elém nem tárult az egész felső teste. Végig nyaltam alsó ajkamon a végén beharapva. Olyan tökéletes a teste. A hasához hajoltam és nedves csókokkal leptem el egyre feljebb haladva. Mikor a kis kavicsához értem ajkaim közé vettem és finoman szopogatni és nyalogatni kezdtem. Hevesebben kezdte venni a levegőt. A másik kis kavicsához felvezettem a kezem és két ujjammal dörzsölni kezdtem. Annyira bele éltem magam, hogy észre se vettem, hogy...
-Ju...Jungkook... -hallom meg édes kis hangját.
Hirtelen ültem fel és ijedten néztem rá. Basszus nem akartam, hogy felébredjen.
-Miért csináltad ezt? -lettek könnyesek a szemei.

Miért sír? Mit tettem?

Sziasztok. Ismét bocsánat a nagy kihagyásért. De mivel most már végeztem a sulival és dolgozom, így a heti két szabadnapomba bele fog férni hogy hozzám hetente az új részeket. Legalábbis nyáron. Szeptembertől elvileg egyetemre megyek, remélem fel vesznek. 😅Na de nem én vagyok a lényeg. Ehhez a részhez nem nyúltam hozzá. Úgy hagytam ahogy volt. Még helyesírási hibát se találtam, de ha ti találatok akkor nyugodtan szóljatok és kijavítom. A következő részig pedig puszi mindenkinek. 💜