My sweet little omega (Taekook ff)

7.RÉSZ

Egy hét telt el azóta, hogy Taehyungot meg akarta erőszakolni Jackson. Azóta ki sem mozdult a szobából és alig szól pár szót. Minden este vele alszok, mert fél egyedül lenni és azt mondta, ha vele vagyok akkor biztonságban érzi magát. Rajtam kívül csak Jimint és Yoongit engedi be a szobába, meg anyát, mert anya össze veszett vele, hogy ennie kell és, ha nem hajlandó lemenni akkor felhozza neki, de akkor is enni fog.

Én viszont mostanában nagyon keveset tudok Taevel lenni, mivel 17 éves vagyok és apám kitalálta, hogy muszáj vele mennem minden ilyen falka vezéres szarra. Ez még nem is lenne akkora baj...a baj az az, hogy egyre több másik falka alfa lányát mutatja be nekem, hogy majd válasszak közülük, ezzel is szövetséget kötve egy másik falkával. De nekem nem kellenek az alfa lányok...nekem Tae kell...

*Taehyung szemszöge*

-Lemehetnénk a folyóhoz.
-Nem Jimin. Nem megyek ki ebből a szobából. -ráztam meg a fejem.
-Mr.Jeon nincs itthon. Mrs.Jeon meg nem bánt. Jackson pedig Lisanál és Jennienél van. Nem bánt senki. Velem és Yoongival lennél. Yoongi úgysem hagyná, hogy bántsanak téged. -fogta meg a kezem.
-Nyugi Taehyung. Én nem az a gyökér alfa vagyok, aki hagyja, hogy bántsanak egy omegát. Főleg, ha az az omega a legjobb haverom omegája. -mondta Yoongi.
Pár másodpercig gondolkodtam, majd egy nagyot sóhajtva beleegyeztem, hogy kimenjünk a folyóhoz.

-Oh hát téged is látni? Hová mentek? -kérdezte Jungkook anyukája.
Egyébként ő most nagyon haragszik a férjére. Mikor megtudta, hogy nem csinált semmit az ellen, hogy Jackson megerőszakoljon, nagyon mérges lett. Amúgy senkinek nem mondtam, hogy meg akart ölni...ahogy azt sem, hogy Mr.Jeon kérte meg rá...
-Ki tudtuk csalogatni Taet a szobából, így lemegyünk egy kicsit a folyóhoz. -válaszolta Jimin.
-Amelyik a határon van?
-Igen. Az nyugodt hely.
-Rendben. De ebédre gyertek vissza, mert nem dísznek főzök. -mondta, majd elköszöntünk egymástól és mi hárman meg is indultunk a folyóhoz.
Az erdő szélénél átváltoztunk, mert úgy gyorsabban oda érünk és valami fenomenális érzés volt farkasként futni az erőben. Régen csináltam már. Mikor oda értünk, akkor a folyó vízben kezdtünk játszani, így teljesen vizes lett a bundánk. Aztán egyszer csak Yoongi hirtelen megállt és a levegőbe szimatolt.
-Érzitek? -kérdezte belső alfája.
-Emberek... -mondta Jimin belső omegája.
-Mit keresnek itt? Soha nem jöttek ilyen közel a határhoz. -mondta Yoongi.
-Menjünk vissza és szóljunk Mrs.Jeonnak. Veszélyes is lehet, hogy itt vannak. Mivan, ha megtalálják a falut? -aggodalmaskodott Jimin.
-Igazad van kicsim. Gyertek menjünk. -ugrott ki Yoongi a folyóból és mi is követni kezdtük Jiminnel.

Csak arra nem számítottam, hogy a zöld erődben az én szinte világító fehér bundám meglátja egy az emberek közül.

...

*Hoseok szemszöge*

3 nap telt el azóta, hogy láttam azt a fehér valamit. Vagyis...úgy nézett ki, mint egy farkas, de ahhoz túl nagy volt. Hófehér bundája teljesen megbabonázott.

Minden nap lejárok a könyvtárba kutakodni, de nagyon nehezen haladok előre. Viszont annyit már tudok, hogy egy alakváltó lehet. Egy ember, aki farkassá tud változni. A könyv alfák, béták és omegák csoportjára osztja őket. Színük és egyéb más tulajdonságokkal együtt. A könyv szerint én egy omegát láttam, csak egy baj van...ez a könyv ősrégi és csak legendák vannak benne...a legendák pedig nem igazak.

-Már órák óta itt vagy. -jelent meg a semmiből Jin.

Jin az egyik legjobb barátom, Namjoon mellett. Hat évvel ezelőtt találtuk meg őket az erődben apámmal és még pár vadásszal. Akkor 14 évesek voltak, ma már pedig 20, én pedig 19. Soha nem beszéltek a múltjukról és, hogy hogy kerültek az erőbe, de talán már nem is lényeg, hiszen befogadtuk őket a faluba és jól élnek.

-Muszáj megtudnom mi volt az a valami. Nem lehetett farkas, hisz ahhoz nagy. Viszont ebben a könyvben írnak az alakváltókról.
-De Hobi ez egy legendás könyv. -ült le mellém a barátom.
-De más magyarázat nincs arra amit láttam. Vissza kell mennem az erdőbe. Hátha megint látom, vagy esetleg többet is látok. Követnem kéne, hogy elvezessen a többiekhez.
-Ne haragudj, de szerintem békén kéne hagynod szegény állatot. Te sem örülnél, ha felrtúrnák az otthonod.
-Nem túrnám fel, de lehet egy új fajt fedeznék fel!
-Én akkor sem tartom jó ötletnek.

*Taehyung szemszöge*

Nagy a felfordulás. Jungkooktól tudom, hogy a határainkat erősebben védik és, ha bármi emberi lényt látnak arra, akkor joguk van megölni. Valahol mélyen talán sajnálom azt a szerencsétlent, aki majd egy túrázás közben véletlenül arra téved és megölik...

-Szia. -lépett be a szobámba Kook.
-Szia. -köszöntem neki, majd letettem a kezemből a könyvet, amit olvastam.
-Sajnálom, hogy az elmúlt 3 napban olyan keveset vagyok veled, hogy csak este tudnánk találkozni, de te akkor már alszol. De remélem tudod, hogy minden este veled vagyok.
-Tudom, érzem. És nem haragszom.
-Érzed?
-Hát...tudod... itt bent. -tettem a szívemre a kezem, mire Jungkook mosolyogva húzott az ölébe, majd szoros ölelésbe vont.
-Nagyon fontos vagy nekem Tae. -szavai melegséggel árasztották el a szívem.
Soha nem mondta senki már hat éve, hogy fontos lennék neki. Lehet, hogy nem indult jól a találkozásunk Jungkookkal, mert engem meg sem hallgatva hozott magával a falujába, de végül mégis az az erőszakos alfa lett számomra a menedék...vagyis...annyira nem is erőszakos, mint amilyen elsőre volt.
-Te is nekem. -bújtam a nyakához és jól magamba szippantottam édes csoki illatát.
Imádom...