My sweet little omega (Taekook ff)

5.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Az utcán megint megkaptam az éhes pillantásokat, de nem féltem, hiszem Jungkook itt volt mellettem. Yoongi elég morcosnak tűnt első ránézésre, de később kiderült, hogy nagyon kedves srác. Jimin pedig nagyon hiperaktív és aranyos srác. Jungkook Yoongival beszélt inkább, míg én Jiminnel, aki nagyon nagy örömmel számolt be nekem az egész életéről. Észre vettem a nyakán egy MY alakú...hát nevezzük tetoválásnak, mert elmondta, hogy az annak a jele, hogy Yoongi megjelölte. Min Yoongi, innen jött az MY.

Szó szerint egész nap náluk voltunk, hiszen Jimin először nem engedett minket elmenni azért, mert azt akarta, hogy náluk ebédelünk. Később pedig ugyan ezt eljátszotta a vacsorával.

*Jackson szemszöge*

-Hogy lehettél ilyen szerencsétlen? -kiabált rám Lisa.
-Vigyázz, hogy beszélsz velem, mert az alfád vagyok! -fogtam a torkára, majd egy kis idő után elengedtem, ő pedig a földre esett.
Lisat, még 14 éves korában jelöltem meg a combja belső részénél, közel ahhoz a női testrészéhez, mert ott senki nem látja. Egy omegát csak egy alfa birtokolhatja, viszont egy alfa annyi omegát birtokolhat, amennyit csak akar. Jennien kívül senki nem tud arról, hogy Lisa meg van jelölve, de pont ez a lényeg.
-Sajnálom. -nyögte ki.
-Ha nem jön oda Jungkook, akkor megtudtam volna jelölni azt a vanília illatú kis ribancot, de nem, mert Jungkooknak mindenhol ott kell lennie! -üvöltöttem.
-Ne üvölts már! -szólt rám Jennie.
-Te csak kussolj, mert kibaszlak az erdő közepére, hogy a hiányomban dögölj meg! -förmedtem rá, mire nyelt egyet és inkább befogta.
Őt egy évvel később jelöltem meg, mint Lisat, de ugyan azon a helyen, hogy rejtve maradjon. Erről meg csak Lisa tud.
-Mi teljesítettük a feladat ránk eső részét. -szólalt meg Lisa, miután felállt a padlóról.

Már az erőben meg akartam jelölni a kis omegát, de Jungkook közbe lépett. Aztán jóra fordult minden, mikor Jungkook úgy döntött, hogy befogadja. Nem tudtam, hogyan férkőzzek a közelébe a kis szőkének, de miután megtudtam, hogy Jungkook elviszi őt a lányokhoz már lett is egy jó ötletem. Ők szépen kicsalogatják és meg is van. Persze Felixnek is akkor kellett arra mennie bár nem sok vizet zavart. Az sokkal inkább bosszantott, hogy a drága unokatesómnak mindig ott kell lennie ahol nem akarom, hogy legyen.

-Mihez kezdesz most? -kérdezték egyszerre az omegáim.
-Elteszem láb alól Jungkookot.
-Van egy ajánlatom neked Jackson! -lépett be hirtelen a szobába Jungkook apja, a falka vezetője.
-Mi lenne az uram?
-Akaratom ellenére is hallottam, hogy megakarod ölni a fiam. Elfelejtem amit hallottam, ha elteszed nekem lábalol azt a vanília illatú kis omegát.

*Taehyung szemszöge*

-Kook. -bújtam az említetthez az utcán.
Már sötét van és most indultunk haza Jiminéktől.
-Igen? -karolta át a derekam és megálltunk.
-Álmos vagyok. -nyafogtam, miközben a nyakhajlatába temettem az arcom.
Ő lecsúsztatta a kezeit a combomhoz. Értettem a célzást, így ugrottam egyet és már az ölében is voltam. Tenyerét a fenekemre csúsztatta és úgy tartott meg, én pedig a nyakánál átkarolva kapaszkodtam meg.
-Nem vagyok nehéz?
-Nem. Nagyon könnyű vagy. -markolta meg a fenekem, mire gyengén vállon csaptam.
-Ezt ne csináld!
-És miért ne? -kérdezte a fülembe suttogva, amitől megborzongtam.
Persze jó értelemben.
-Jaj Jungkook. -bújtam inkább hozzá, hogy ne lássa az arcom.
Ezen csak kuncogott egyet.

...

Idő közben haza értünk és az ajtóban Jungkook letett, hogy elő tudja venni a kulcsot. Mikor beléptünk a házba én azonnal Jungkook mögé ugrottam, mert az első aki egy beteg mosolyt eresztett felém a kanapén ülve az Jackson volt. Jungkook védelmezően állt előttem.
-Te mit keresel itt? -kérdezte ridegen.
-Az unokatesód vagyok. Gyakorlatilag akkor jövök amikor akarok. -állt fel és sétált hozzánk közelebb.
Én pedig görcsösen kapaszkodtam Kookba. Elég volt kétszer megtapasztalni milyen is ő...nem szeretném harmadszor...
-Menj el! Nem akarom, hogy Tae közelében legyél!
-Jungkook! Hogy beszélsz az unokatesóddal? -jött elő a falka vezetője a konyhából.
-Apa! Nem hagyom többször, hogy Tae közelében legyen!
-Fiam... -kezdett volna bele, de ekkor Lisa és Jennie rontott be a házba.
-Sziasztok! -köszöntek mosolyogva.
Na ez a két lány sem a kedvencem...ott hagytak a bajban...
-Fiam. Most velem jössz! Ellenőrizzük a határainkat!
-Mi? Apa, nem lehetne máskor? -kérdezte Kook.
-Nem! Hamarosan átveszed tőlem a falkát! Velem jössz! -mondta ellenkezést nem tűrően.
Jungkook sóhajtott egyett, majd felém fordult és arcomra simított.
-Vissza jövök. Sietek, ígérem.
-De...de Jacks... -kezdtem bele ijedten.
Nem akarok itt maradni vele.
-Itt vannak a lányok. Nem fog bántani. Anya is itthon van.
-De Kook... -kezdtem volna mondani neki, hogy a lányok otthagytak múltkor, de nem hagyta.
-Tae, ígérem sietek. Nem lesz semmi bajod. -mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elment az apjával.
Én a nappaliban lévő három személyre néztem. A lányok gúnyosan mosolyogtak, míg Jackson felém kezdett lépegetni, aminek hatására én hátrálni kezdtem. Mielőtt elért volna hozzám, Jungkook anyja jelent meg.
-Elmegyek vadászni. Csak ilyenkor tudok mikor a férjem nincs itthon, különben nem enged el, mert szerinte az nem nőies. -mondta szemet forgatva.
-Mi is megyünk. -vágták rá a lányok.
Nekem a torkomon akadt a szó és a női személyek már itt sem voltak.
-Most, hogy ketten maradtunk... -jött felém Jackson, de én ijedten rohantam fel a lépcsőn.
-Nem menekülhetsz előlem Taehyung!