My sweet little omega (Taekook ff)

20.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

-Kook...
-Tae! Annyira aggódtam érted! Miért mentél el? Miért hagytál el? -kapott fel az ölébe Jungkook, majd falni kezdte az ajkaim.
Viszonoztam tettét, hiszen szeretem őt és hiányzott. Hiányzott az érintése, a csókja, a hangja és mindene.

Nem tudom meddig csókoltuk egymást, de a végén levegő hiány miatt kellett elválnunk, viszont Kook szorosan ölelt magához egy darabig, majd letett az öléből és az arcomra fogott a kezeivel, úgy tartotta a fejem.
-Kerestelek Taehyung! Tudod mennyire aggódtam!? Tudod mennyit sírtam miattad? Miért hagytál el engem? Nem szeretsz már? -kiabált Jungkook, miközben egy kósza könnycsepp szántotta végig az arcát.
-De szeretlek Jungkook! Ne mondj ilyet! Csak féltem! -sírtam el magam.
-De mitől Tae!? Mindentől megtudlak védeni!
-Jungkook remélik, hogy apád azt mondtam, hogy megöl engem és a babánkat is, ha nem fiú alfa lesz!? Képzeld terhes vagyok és nem akartam kockáztatni! -emeltem fel a hangom.
-Tudom, hogy terhes vagy! Otthagytad a fürdőben a tesztet! Te elvetted volna tőlem a gyerekem!?
-Én? Én nem! De apád igen!
-Istenem, Taehyung! Sosem hagynám apámnak, hogy hozzád és a babánkhoz érjen!
-Elég! Fejezzétek be! -szólt közbe Jin, így Jungkook picit hátrébb lépett tőlem, de a szemei még mindig vörösen égtek, míg az enyémek kéken...
-Szeretlek... -mondta már kicsit nyugodtabb hangnemben Jungkook.
-Én is szeretlek... -válaszoltam.
-Rendben. Most, hogy mindenki lenyugodott, beszéljük meg, hogy mi lesz. -mondta Jin.
-Hogy mi lesz? A falkám lemészarolja a falut és nyugodtan haza mehetünk. -mondta Jungkook.
-Hogy mi? Te ráküldted a falkát a falusiakra? Jungkook azok az emberek ártatlanok! Nem minden ember gonosz! Hoseok is kedves és normális! -akadtam ki.
-Nem érdekel Taehyung! Ő! -mutatott Hoseok apjára -Bántott téged! Ahogy az a másik gyökér is, akit megölettem! Senki nem nyúlhat hozzád, mert azt megölöm!
-De a falusiak nem bántottak! Állítsd meg a falkát!
-Nem érdekel!
-Olyan vagy, mint apád! Egy erőszakos és szívtelen alfa! -kiáltottam el magam.
-Te meg egy érzékeny és gyenge omega vagy! -mondta dühösen.
-Nem tehetek róla! -válaszoltam, mire Jungkook hirtelen a falnak szorított.
Nagyon megijedtem, ahogy a többiek is.
-Miattad lettem ilyen erőszakos tudod!? Amióta nem vagy velem, azóta nincs bennem gyengédség!
-De most itt vagyok! És a babánk is itt van... -mondtam halkan, mire Kook az egyik kezével a hasamra simított, a másikkal pedig az arcomra.
-Többször ne hagyj el...kérlek. -fúrta a fejét a nyakamba, én pedig magamhoz öleltem őt.
-Istenem olyan aranyosak, mikor nem veszekednek. -olvadozott a bátyám.
-Igen. De valamit kéne kezdeni vele. -mutatott Namjoon Hoseok apjára, így mindenki a padlón ülő férfira nézett.
-Sajnálok mindent... -mondta a férfi lehajtott fejjel.
-Ch... Bántottad a szerelmem és a falkám. Megfoglak ölni. -ment hozzá közelebb Jungkook.
-Kérlek, ne öld meg az apám. Ígérem, hogy többet nem fog ilyet tenni. -szólalt meg Hoseok kétségbeesetten.
-Miért kéne ezt elhinnem? Meg amúgy is... A falutokban mindenki halott lesz, a falkám tesz róla. Titeket miért kéne életben hagynom?
-Azért Jungkook, mert Hoseok nem tett semmit. Az apjának meg jár egy esély. Aki bántotta Taet, már halott. -tette Kook vállára a kezét Jin.
-Ő is bántotta! Láttam! Te is láttad!
-De nem ő kísérletezett rajta és nem ő tanulmányozta. -mondta Jin, mire Jungkook vett egy mély levegőt, majd vissza lépett mellém és megfogta a kezem.
-De nem akarlak meglátni a falkám közelében! Soha! Ha egyszer is meglátlak...megöllek!
-Rendben. Értettem. -állt fel a földről Hoseok segítségével Mr.Jung.
-Most pedig állítsd le a falkát Kook. -néztem fel rá.
Már szólásra nyitotta ajkait, mikor meghallottuk a Jeon és a Lee falka vonyítását...