My sweet little omega (Taekook ff)

12.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Már egy hete folyamatosan hányok reggelente, így úgy döntöttem, ma csinálok egy terhességi tesztet.

Jungkook kora reggel elment az apjával, ugyanis védeni kell a határainkat, így nyugodt szívvel mentem el otthonról. Vagyis annyira nem. Az alfák mind megbámultak, de már nem mernek hozzám érni, mivel érzik rajtam Jungkook illatát. Mostaban elég sokat vagyok vele, így nem csoda, hogy rajtam maradt az illata. És ugyebár, ami a főnök fiáé, ahhoz ők nem érhetnek hozzá.

A boltban az eladó lány egy kicsit furán nézett rám, mikor elé raktam a tesztet és nem tudom, hogy miért. Nem tudja, hogy a hím omegák is terhesek tudnak lenni?
De nem foglalkoztam sokat vele, csak kifizettem a tesztet és már ott sem voltam.

Haza érve azonnal a fürdőbe mentem és megcsináltam. Mivel várni kell egy kicsit, így idegesen járkáltam fel alá a fürdőszobában. Mikor letelt a várakozási idő, félve nyúltam a tesztért. Pozitív lett...
A szemeimbe könnyek gyűltek és a hasamra simítottam.
Nem maradhatok itt...
Ezzel a gondolattal indultam, ki a fürdőből a szobámba és pakolni kezdtem. Pár cuccomat össze dobtam egy kissebb táskába, majd a lehető leghallkabban próbáltam elszökni.

-Taehyung...te hova mész? -kérdezte Mrs.Jeon, mikor már a bejárati ajtóban álltam.
Egy nagyot nyelve fordultam meg, majd mondtam ki az első dolgot, ami az eszembe jutott.
-Csak...csak kirándulni egy kicsit.
-Egyedül? Minek a táska? -nézett rám felvont szemőldökkel.
-Igen, kicsit szeretnék egyedül lenni az erdőben. A táskába meg ételt és italt pakoltam magamnak. -válaszoltam.
Az arcát elnézve, nem nagyon akart hinni nekem, de végül mégis elengedett. Kicsi félve indultam meg az erdő felé, hiszen tudom, hogy Jungkookék most ott vannak. De nem maradhatok itt. A babám itt nincs biztonságban...

*Jungkook szemszöge*

Kicsit rosszul éreztem magam az miatt, hogy Taet egyedül hagytam egész napra, de nem tehettem mást. Védeni kell a falkát.
Este fáradtan mentem haza és alig vártam, hogy újra a karjaimban tudhassam őt.

-Szia fiam. -ölelt magához anyám, majd kicsit félve nézett fel rám, amit furcsáltam.
-Szia anya. Valami baj van? -kérdeztem tőle.
Akkor szokott így nézni, ha össze veszik apával, de apa még nem ért haza, így biztos más van a dologban.
-Taehyungról lenne szó. -kezdett bele.
-Mi történt vele? -kérdeztem és a szívverésem egyre csak gyorsult.
-Délelőtt azt mondta elmegy kirándulni, de még nem jött haza. -közölte velem a tényt félve, én pedig azonnal idegesen rohantam fel a fürdőszobába. Hirtelen rosszul lettem és muszáj magam megmosni egy kis hideg vízzel, hogy jobban legyek. Mit tegyek? Azt se tudom merre ment. Egyáltalán miért ment el egyedül kirándulni?
Ilyen gondolatok lepték el a fejem, miközben idegesen mentem fel a fürdőbe. A csaphoz állva azonban mégsem mostam meg az arcom, ugyanis a csap mellett egy pozitív terhességi teszt volt...

...

Három napja tűnt el Taehyung. Aznap este mikor megtaláltam a terhességi tesztet, sírva mentem le anyához. Elmondtam neki, hogy Tae azért szökött meg, mert terhes és fél, hogy ha nem fiú alfát szül akkor baja eshet neki és a kicsinek is. Apa meghallotta ezt az egész beszélgetést és önelégült mosollyal az arcán közölte velem, hogy mindent megfog tenni azért, hogy Taehyung előkerüljön és kiderüljön, hogy milyen utódot szül nekem. Tudom, hogy nem a jó szándék vezérli őt. Pusztán csak fájdalmat akár okozni nekem azzal, hogyha a gyerekem nem fiú alfa lesz, akkor megöli őt és a párom is.

*Taehyung szemszöge*

A Jeon falka határától nem messze találtam egy barlangot. Ott húztam meg magam esténként. Ételt pedig azt ettem, amit a falka nélküliek maradékot itt hagytak. Pont mint régen...

Reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai besütnek a barlang bejáratán. Kinyújtóztattam magam és ásítottam egyet, majd elindultam keresni valami reggelit.

Az igazat megvallva, hiányzik Jungkook. Szeretem őt, de el kellet mennem. Tudom, hogy már biztos kerestet engem, de nem akarom, hogy megtaláljon. Vagyis... még nem. Ha a kicsink nem hím alfa lesz akkor biztos, hogy elfogok menni jó messze a picivel. Ha viszont az lesz, akkor lehet, hogy vissza megyek Kookhoz. Bár 9 hónap után már biztos talál magának mást és pofátlanság lenne vissza menni. Inkább most kéne jó messzire eltűnnöm.

Ahogy gondolkodtam, végre találtam egy kis ételt magamnak és a pocimban növekvő csöppségnek. Lassan közelítettem meg a már halott vadat, mikor a tőlem nem messze lévő bokorból egy zajt hallottam. A bokor felé néztem, majd szaglászni kezdtem. Ez egy...ember...
Amint realizáltam, hogy egy ember van a közelemben, futásnak eredtem. Hallotam, hogy az az ember utánam rohant, így gyorsabban szedtem a lábam és próbáltam eltűnni az erdő sűrűjében. De nem adta fel. Csak futott utánnam, mintha rajtam múlna az élete. Pedig az enyém múlik rajta.
Mikor kezdtem fáradni, egy vastag törzsű fa mögé ugrottam, ahol vissza változtam farkas alakomból, majd a földre ültem. Hevesen vettem a levegőt a sok futás miatt, de muszáj volt megállnom.
Mikor végre össze szedtem minden erőm, felálltam és átakartam változni, de ekkor hirtelen rám ugrott valaki.
-Megvagy! -kiáltotta el magát, én pedig félve néztem rá.
-Oh, dehiszen...te ember vagy. Ne haragudj, azt hittem az a fehér farkas vagy. Nem láttál erre egyet? -kérdezte, mire csak megráztam a fejem.
Aztán leszállt rólam és segített felállni.
-Olyan fiatalnak tűnsz. Hány éves vagy? -nézegetett a vörös hajú fiú.
-16. -válaszoltam halkan.
-Én 19. Mit keresel itt egyedül? Eltévedtél? -kérdezte.
-Nem, csak...elszöktem otthonról. -hajtottam le a fejem.
-Miért szöktél el?
-Nem szeretnék róla beszélni. -motyogtam.
-Ha nem bánod, akkor elviszlek a falumba. Ne legyél egyedül az erődben. -mosolygott kedvesen.
Igazából nagyon nagy segítség lenne, ha elvinne, de nem tudhatja meg, hogy mi vagyok.
-Rendben. -válaszoltam végül.
-Akkor gyere. Egyébként a nevem Jung Hoseok. És neked?
-Kim Taehyung.