my angel [m.c. x l.h.]

6. drunk

Luke és Michael kínos csöndben nézték egymást. Luke nem tudta, hogy neki most mit kéne csinálnia, Michael meg megfeledkezett arról, hogy éppen tanítania kéne Luke-ot; a fiú kék szemeit ebben a percben fontosabbnak találta. Luke kényelmetlenül félrenézett és érezte ahogy kezd visszatérni a normális Luke, a kínos, csendes srác, aki eddig is volt. Az újdonsült magabiztossága kezdett eltűnni, ami Luke-ot ténylegesen elszomorította.

Amikor Michael először megjelent, egy új féle adrenalin töltötte be a testét, amitől bátran megszólíthatta a misztikus idegent, és Luke-nak tetszett ez az új képessége. Tovább akart így érezni. Gondolta, ha most tovább folytatják a beszélgetést, csak visszatér a magabiztossága is, ezért témákban kutakodott az agya, amit megbeszélhetne Michaellel.

Mindeközben Michael elveszett Luke csábító, tengerkék szemeiben, amikből egyszerűen nem talált kiutat. Csodásnak találta a szemeit, ilyen színt nemigen látott még valaha. De egyszer csak eszébe jutott a feladata, és lesütött szemekkel félrenézett, s érezte, ahogy a vér felszökik az arcához, vörössel beszínezve azt.

"Szóval, mi is volt az a szemkiégetés?" kérdezte végül Luke. El is felejtette már Georgia incidensét az angyallal, most viszont itt volt a tökéletes pillanat, hogy rákérdezzen a történtekre. Michael elkomolyodott Luke hangja hallatán, elszállt tőle a tinédzseres pillanat, mikor a fiú szemét bámulta azzal a gondolkozó tekintettel. Monoton hangon válaszolt.

"Meg akarta látni az igazi formámat. Tudod, én igazából óriási vagyok. Azt hittük, hogy te, mint kiválasztott 'megmentő' vagy mi, majd látod az igaz alakomat, de úgy látszik tévedtünk. Amit te látsz most, az csak egy test, amiben elfér az angyali erőm. Elég kevés emberi test képes erre," magyarázta Michael, de Luke értetlen fejjel nézett rá.

"Akkor ezt most mégegyszer, de ezúttal úgy, hogy értsem is," rázta a fejét Luke, és leült az ebédlő asztalához. Michael is helyet foglalt, s sóhajtott egyet. Gondolta, ez hosszú lesz. Ha Luke minden egyes mondatára így fog reagálni, akkor tényleg el fog tartani egy ideig ez az egész.

"Ez a fiú, akit te most látsz, a neve Gordon Clifford. Megszólítottam, mert kellett a teste, mivel az igazi alakomat nem láthatja egy ember sem; Georgia viszont meg akarta nézni, de ez azzal járt, hogy kiégett a szeme. Ez olyan mintha... Jó, ez elég rossz példa, de tudod, a démonok is megszállják az embert. Egy kicsit hasonlít ez arra, csak nekünk nem lehet akármilyen testet 'megszállni'. A testnek elég erősnek kell lennie hozzánk , és az embernek meg kell engednie. Plusz, én csak Gordon vérvonalának tagjait 'szállhatom meg'," mondta, a démonos hasonlatok idején feltéve egy-két nyuszi fület, jelezve, hogy ezt idézőjelben gondolja. Luke még mindig furán nézett rá, majd kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit. Pár másodperc múlva meg is szólalt.

"Úr istenem, olyan vagy, mint egy démon."

"Ajj, Luke, nem! Ez jött le neked az egészből?" rázta a fejét Michael idegesen, s lenézett az ölébe. Amikor pár másodperc múlva feltekintett, meglepődve látta Luke arcán a pajkos vonásokat; a fiú nevetett, de nagyon. Michael megint csak a fejét tudta rázni Luke gyerekes viselkedésén.

"Lazulj már el, Michael, csak vicc volt. Nem kell mindent ilyen komolyan venni," mondta játékos hangon Luke, majd átnyúlt az asztalon, s vállon érintette Michaelt. Michael Luke-ra nézett felvont szemöldökkel, majd elmosolyodott egy kicsit.

"Na, gyere, menjünk el piát szerezni," mondta hirtelen Luke; a nagy semmiből jött neki is ez a gondolat. De így végiggondolva nem is olyan rossz ötlet inni egy kicsit, remélhetőleg Michaelre azért hatással van valamilyen szinten az alkohol.

"De Luke, én mondtam, hogy az angya--," kezdte Michael nagy tiltakozásban, de addigra már Luke kirángatta a székéből és az ajtó felé vonszolta, a közeli likőr bolt irányába. Michael először rossz ötletnek tartotta az egészet, de Luke keze az ujjai közé fonva elterelte a figyelmét ezekről a kósza gondolatoktól, mivel egy újféle bizsergést tapasztalt, ami az ujja hegyétől a talpáig átfutotta a testét.

-

Pár óra, 2 üveg whisky és egy kör felelsz vagy mersz után Luke és Michael teljesnek be voltak rúgva. A boltban Michael vett a személyijével két üveg whiskyt, amit szép lassan, de biztosan, el is fogyasztott Michael és Luke. Luke egy aranyos részeg volt; az arca kipirult, a szája mindig mosolyra volt állítva és néha még balettozott is Michaelnek egyet. Dőlöngélt, énekelt; egyszerűen nagyon aranyos volt. Michael meg össze-vissza beszélt mindenről, az alkohol látszólagosan felpörgette, ha ez lehetséges. Gyorsan beszélt, hadart, a szavait alig lehetett érteni. Viszont feloldódott, és Luke célja ez volt, bár kis esélye volt annak, hogy Luke egyáltalán emlékezni fog erre az estére.

Ebben a percben épp felelsz vagy merszeztek, és Luke következett.

"Luke, felelsz vagy mersz?" kérdezte Michael gyors szavakkal, és egy mosolyt küldött Luke-nak a mondat végén. Olyanok voltak, mint a 10 évesek, akik most játszanak ilyet először, de nem bánták.

"Felelek," legyintett Luke és hátradőlt a háta mögött lévő hideg padlóra.

"Félős!" ordította el magát Michael, és Luke csak nevetni kezdett erre, majd Michael is csatlakozott. "Mindegy, a kérdésem; mit gondolsz rólam?"

Michaelt igazán érdekelte a kérdés, és volt még egy dolog, amit soha nem vallott volna be Luke-nak; ő tudta uralni a gondolatait. Tudta, hogy mit mond, tudta, hogy mit csinál, és természetesen emlékezett Luke minden egyes válaszára minden egyes kérdésére.

Viszont Luke nem, ezért teljes őszinteséggel és nyugalommal válaszolt. "Kurva helyes vagy," mondta gondolkodás nélkül, majd elnevette magát. Michael erre csak félrenézett; nem ő volt Luke számára helyes, hanem Gordon. Bántotta ez Michaelt.

"És először féltem tőled, de aztán kiderült, hogy egy nagy plüss maci vagy belülről," folytatta Luke és eközben odakúszott Michael törökülésben lévő lábaihoz, és megölelte a derekát, a fejét a mellkasára téve, ezzel mutatva Michael belső ölelnivaló maciját. Michael meglepetten nézett Luke-ra, a kezeit figyelte, ahogy gyengéden átölelte a derekát, ahogy a feje könnyeden hajlott a mellkasára, mintha oda teremtették volna. Michael életében először érzett valamit, valami újat, valami egyáltalán nem általánosat. Valami nem gépieset, valami igazit. Valamit, valamit... Mi ez az érzelem?

-

tegnap találkoztam az amerikai nagykövettel, és egy rakás amerikaival. az egyetlen dolog, amit ennek kapcsán akarok mondani, az az, hogy egy amerikai bácsi ezt mondta nekem (persze angolul te butuss):

"láttam, ahogy a könyvekhez mész, és tudod, azt szeretném neked mondani, hogy, ha olvasol, akkor írj is. az olvasás és az írás olyan, mint a férj és a feleség; az egyik nincs a másik nélkül."

ezzel azt akarom nektek mondani, hogy írjatok. írjatok fanfictiont, írjatok sci-fit, írjatok valami kalandos könyvet, írjátok azt, ami eszetekbe jut. mert az írás és az olvasás olyan, mint a férj és a feleség; az egyik nincs a másik nélkül.

huu most nagyon inspirációsnak érzem magam...

ok

szeretlek titeket nagyon és értékelem ha voteoltok és kommenteltek babák❤️