my angel [m.c. x l.h.]

3. girl on fire

Luke megérkezett a házhoz két óra múlva. Georgia a semmi közepén lakott, 30 km-re egy várostól. A háza fából készült és egy lépcső vezetett a bejárati ajtóhoz. Luke nagy lélegzetet vett, majd kiszállt az autójából. Felment a lépcsőn és bekopogtatott, mire egy viszonylag fiatal nő nyitott ajtót. Hosszú, göndör haja szőke volt. Luke szépnek tartotta, de nem volt annyira... Oda a nőkért.

„ Szia, Luke! Már vártalak. Gyere beljebb! " köszöntette Georgia a zavart fiút.

" Köszi. Öhmm... Akkor mit is fogunk pontosan csinálni most? " kérdezte Luke, és körbenézett a házban. Minden tiszta, bár látott egy piros kört valami fura jellel a plafonon. Meg is bámulta, összehunyorított szemmel próbált rájönni, mi is lehet a fura jelzés.

" Ördög csapda. Ha érdekel. Néha benéz errefelé egy-két nem túl barátságos démon. Elég hülyék, észre se veszik a fejük fölött lévő csapdát. Bár mit is vársz tőlük. Hisz ezek csak démonok. " mondta egyszerűséggel Georgia, de Luke leesett állal tekintett a nőre. Démonok? Georgia tényleg hisz bennük? Vagy... Tényleg léteznek? Luke nem tudta, hogy mitől félne jobban; attól, hogy be van zárva egy őrülttel, vagy attól, hogy tényleg léteznek ezek a lények.

" Démonok? Léteznek? " kérdezte Luke visszafojtott lélegzettel.

" Azt hittem, hogy ennél azért járatosabb vagy ebben a témában, öcskös. Na, kezdjük ezt az idézést, rendben? Elmondanád, hogy miért is vagy itt? " mosolygott Luke-ra Georgia.

" Öhmm... Hát, az édesanyám egy féléve meghalt, de csak nemrég mentem el meglátogatni a temtőbe. Azóta... Máshogy érzem magam. Mintha valaki állandóan követne. Már többször meglátogatott ez az izé álmomban is, legutóbb a kertemben hagyta ezt a papírt. A neve Michael. " fújta ki egyszerre Luke. Kivette a farzsebéből a levelet és odanyújtotta Georgiának.

A nő óvatosan átvette a papírdarabot, összeráncolt szemöldökkel olvasgatta újra. Georgia elég sok mindent látott az életében, de, hogy egy lehetséges szörny ilyen barátságosan viselkedjen... Ilyet ő se látott gyakran. Az igazat megvallva, fogalma sem volt, hogy mi lehet ez a lény. De ezt nem akarta Luke-nak elárulni, mert attól félt, hogy a fiú megijed még a szörnyekről való beszélgetéstől is.

" Szerintem kezdjük is ezt az egészet. Gyere az asztalhoz, már mindent előkészítettem. Gyorsan elmondom, hogy mit fogok csinálni, oké? " kérdi Georgia. Luke csak bólint egyet és nyel egy nagyot. " Itt ez az igézet, amit el fogok mondani. Ennek segítségével kapcsolatba léphetünk bármivel. Barátságosnak tűnik ez a Michael, lehet, hogy még válthatok is vele egy-két szót. Megpróbáljuk a legtöbbet megtudni róla; micsoda pontosan, hol van, mit akar tőled. Neked csak annyit kell tenned, hogy leülsz ide, lehunyod a szemed és egész végig fogod a kezemet. Menni fog? "

Luke megint csak a fejét tudta mozgatni: igent bólintott. A hasa görcsösen fájt az izgalomtól; a száján ki se tudott ejteni egy szót.

" Akkor kezdjük. "

Ez volt az utószó. Ezután Luke élete gyökeresen megváltozott, és ez volt az utolsó pillanat, amikor megtudta volna ezt akadályozni. Ez volt az utolsó perc, mikor még dönthetett volna, hogy megakar-e ismerkedni ezzel az ismeretlen lénnyel. De Luke tudta, hogy jó döntést hoz; meg kell ismernie Michaelt. Ez a végzete.

Georgia elkezdett valamit latinul halandzsázni - legalábbis Luke csak ennyit értett belőle. Egyszer csak erős huzatot érzett Luke, de nem merte kinyitni szemeit. Morajokat hallott a szoba összes pontjából, és félt. De kíváncsi is volt egyszerre. Luke agyában a kíváncsiság győzött.

Egyszerre Georgia érthető mondatokat is kiejtett a száján. Luke örült is meg nem is.

" Michael? " kérdezte önbizalommal teli hanggal Georgia. Következőnek férfihang hallatszódott; az a hang, amit Luke álmában hallott, de több ilyen hang szólalt meg egyszerre, valamilyen más nyelven, suttogás szerűen.

" Michael - " mondta Georgia, de azonnal abbahagyta a megkezdett mondatát, és észvesztetten sikoltozni kezdett. Luke gyorsan kinyitotta a szemét, és meglátta élete eddigi legdurvább pillanatát. Georgia szeme égett. Lángok jöttek ki a szeméből, a nő csak sikítani tudott. Aztán zokogni kezdett a fájdalamtól, és a szeme hűlt helyét fogdosta. Georgia szeme kiégett. Luke szájtátva nézte a nőt, és majdnem ő is sírva fakadt. Ez Michael műve lenne?

" Luke. Ne csak bámulj, tegyél valami hasznosat. A hálószobámban a párna alatt van egy könyv. Az első oldalon van egy írás. Csak olvasd el, ha találkozni szeretnél vele. Működni fog. Veled akar beszélni. " mondta Georgia visszafojtva a könnyeit. Luke elszaladt megkeresni a könyvet, de gyorsan vissza is sietett.

" Hogy tudtad, hogy bámullak? " kérdezte Luke. Azt hitte már vak.

" Úgy, ahogy te is tudtad, hogy követ ez a geciláda. " nyögte Georgia. " Most fuss. Megleszek. "

Luke hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen. Végül otthagyta Georgiát, és gyorsan hazavezetett. Azt gondolta, hogy majd reggel előidézi ezt a szemetet, és majd Michael elmagyarázza, hogy mi ez a szemkiégetés.

Luke azt hitte, hogy tényleg képes számon kérni egy olyan erejű lényt, aki kiégette egy ember szemét. Szart. Luke gyáva volt. És pont ezért akarta előidézni Michaelt, mert nem mert nem engedelmeskedni neki, ha egyszer ez a valaki vele akart beszélni.