my angel [m.c. x l.h.]

2. boy

Luke hamar fel is kelt. Még mindig a földön hevert, ezért felült. Eszébe jutott amit a hang mondott. " Ha felébredsz, lehet, hogy meglátsz. " Még volt esély, hogy meglátja a titokzatos hangot.

Hirtelen zajokat hallott. Mintha a kertjében madarak repültek volna fel, és Luke villanya elkezdett fel-le kapcsolódni. A villanykörték sorra 'robbantak fel', pukkanó hanggal.

Luke zavartan körbenézett, a száját kinyitotta résnyire. Félt. Azt akarta, hogy ez is egy álom legyen. De tudta, hogy ez a valóság. Luke túltett a félelmén, amikor leesett neki, hogy mi van. A hang még itt lehet.

Luke aprót mosolygott, majd kiment a kertbe. A kertben nem volt semmi különös, de Luke pont ezt furcsállta. Gyanakvóan sétált a kertben, míg el nem érte a közepét, ahol viszont meglátta a furcsaságot, amit keresett. Egy levél.

" Luke.

Tudom, hogy alig várod, hogy megláss. De még nem lehet. Nem állsz készen rá. Remélem megérted. Talán egyszer találkozunk.

Michael. "

Luke nem értette meg. Miért nem találkozhatnak? És ki az a Michael? Luke nem tudta, hogy ki Michael, de azt tudta, hogy ez biztos valami természetfeletti dolog. Luke nem bírta az ilyesmiket.

Luke-nak egyszer csak eszébe jutott valami. Még suliban, volt egy srác, Derek, aki azt mondta, szereti a természetfeletti dolgokat. Azt mondta, hogy ismer egy médiumot is. Lehet, hogy a médium kapcsolatba léphet ezzel a lénnyel.

Luke tudta, hogy Derek csak két utcányira lakik tőle, ezért felpattant a biciklijére, amit a garázsban tartott, és eltekert Derekékhez.

Derekéknek eléggé nagy házuk volt. Luke-ot egy palotára emlékeztette. Vöröses téglából volt a ház, óriási ablakokkal. Talán a '20-as években épülhetett. Luke nagy lélegzetet vett mielőtt becsöngetett a 'palotába'. A csengő olyan hangos volt, hogy még Luke is hallotta. Egy fél perc múlva Derek anyukája, Mrs Pinner, nyitotta ki az ajtót.

" Jó napot, Mrs Pinner! Derekkel találkozhatnék? " kérdezte Luke.

" Szia, édesem. Derek nem is mondta, hogy társaság jön hozzánk. Azt se tudtam, hogy ennyire jóban vagytok, Luke. Vagyis, nem mondta, hogy beszéltetek a... tragédia óta. Gyere be, drágám. " invitálta beljebb Mrs Pinner.

" Hát, nem is beszéltünk annyira. Lenne egy-két kérdésem, amire Derek tudja a választ. Most hol van? " nézett körbe Luke.

" Fent a szobájában. Tudod merre van a szobája, ugye? "

" Persze, Mrs Pinner. Mindjárt megyek is haza, csak ez nagyon fontos. " mosolyodott el halványan Luke.

" Ó, nyugodtan, édesem. Én itt lent leszek. "

Luke felszaladott a lépcsőn. Jobbra fordult, és benyitott a második ajtón. Itt volt Derek szobája. Derek éppen képregényt olvasott az ágyán, mikor Luke megérkezett. Csodálkozva nézte a fiút, kivel vagy fél éve beszélt utoljára.

" Luke! Mi a szar? Mit keresel itt? " kérdezősködött Derek.

" Ide figyelj, Derek. Emlékszel, hogy mondtad még suliban, hogy ismersz egy médiumot. Az tényleg igaz? " hadarta Luke.

" Persze! Teljesen hiteles nő. Nagyon menő. " dicsekedett Derek.

" És a címét meg tudod adni? Szeretnék vele találkozni. " vallotta be Luke, mivel nem volt jó a titoktartásban - mégha nem is volt ez akkora titok.

" Azta! Te is hiszel már a természetfeletti dolgokban? Luke, ez komoly? " Derek álla már szinte a földet súrolta, annyira meglepődött.

" Ajj, Derek! Nem hiszek az ilyesmiben, dehogy. Csak akarok vele beszélni. Na, akkor a címe? " türelmetlenkedett Luke.

" Látom nem vagy valami jó kedvedben. Tessék, itt a cím a papíron. " ezzel Derek átnyújtott egy brosúrát. Luke elmosolyodott, s már rohant is lefelé a lépcsőn, ki a házból. „ Sok szerencsét! " hallotta amint Derek odakiált neki.

Luke csak futott a biciklijéhez, amit kint hagyott, egy lámpaoszlophoz láncolva. Gyorsan felugrott a kerékpárra, és már tekert is. Pár perc múlva haza is ért. Otthon bekapcsolta a számítógépét, és felkereste a Google Mapsen a helyet, ahol a médium tanyál. " Csak két órányira innen. " suttogta Luke magának. Az órájára pillantott, és diadalmasan látta, hogy még csak 14:26 van. Ha most elindul, még estére haza is érhet. Elmosolyodott és elővette az apja régi kocsijának kulcsát. Egy '67-es Chevrolet Impala. Luke 'baby'-nek szokta nevezni.

Luke elkocogott a garázshoz és beindította a szépséget. Nagyot sóhajtott, s utána bekapcsolta a telefonján a GPS alkalmazást és beírta a címet. Kitolatott a garázsból, majd a házat kulcsra zárta. Aztán visszaült az autóba, s jókedvűen vezetni kezdett.

Luke-nak 16 éves kora óta volt mar jogsija, de mindig ideges lett egy kicsit, mikor a drágaságát kellett vezetnie. Félt, hogy karambolozik vagy valami. Luke elég sok mindentől félt.

Tíz perc eltelt már, mikor Luke-nak eszébe jutott egy csodás ötlet. Úgy gondolta, lehet érdemes lenne felhívni a médiumot. Beírta a telefonszámot a papírlapról, és lehúzódott az út szélére. Nem akarta az életet kockáztatni. Felhívta a számot, és hallotta, ahogy kicseng a telefon. És ezután felvették.

" Jó napot kívánok, ez itt Georgia Lawley. Miben segíthetek? " hallotta a hangot meg Luke.

" Öhm... Luke Hemmings vagyok. Ön a médium? " kérdezte Luke.

" Hát persze, édesem. Én vagyok a legjobb a környéken. Mi van, talán betérnél hozzám, aranyom? " mondta Georgia.

" Ami azt illeti, már úton vagyok. Kb. 2 óra múlva ott leszek, ha az nem baj. Lenne egy... Ügy, amiről szeretnék beszélni. " hadarta Luke.

" Gyere csak, cukipofi. Már várlak. Találkozunk, édes. " s ezzel le is tette a nő. Luke csak megrázta a fejét, és már újra száguldott is az autóval.

----------------------------

Dylan O'Brien=Derek