my angel [m.c. x l.h.]

5. angel in blue jeans

"Akkor most mégegyszer. A Mennynek én kellek? Mit a szart gondoltak pontosan? Hogy majd megyek és... Pontosan miért is hiszek neked?" értetlenkedett Luke, miközben fel-le járkált a házban.

Michael az ebédlő asztal egyik székén ült, és már annyira ideges volt, hogy a fejét fogta. Egyszerűen nem értette, hogy mit nem fogott fel Luke azon, hogy Michael feladata az volt, hogy lejöjjön, felszedje Luke puccos kis seggét és felvigye a Fentieknek, abban a reményben, hogy az utolsó esélyük, ami Luke volt, beválik.

"Még egyszer kell, hogy elmagyarázzam? És azért hiszel nekem, mert... Igazából nem tudom, nem vagyok ember. Mondták, hogy értetlenek vagytok, de ennyire? Biztos, hogy te vagy a mi emberünk?" kérdezte Michael gyanakodva. Persze, már találkozott emberrel, de az régen volt, azóta megváltoztak. Hallott róluk, de azért egy vadásztól többet várt. Ha ez a Menny utolsó esélye, akkor nagy szarban vannak.

"Én honnan tudjam ezt! Te vagy a nagy 'angyal', aki egyszer csak belép a házamba mennydörgéssel meg mindennel és közli, hogy a kibaszott Mennynek tervei vannak velem! Talán azt tudnád, hogy jó ember életét teszed-e tönkre!" ordított Luke és Michael a szemét forgatta.

"Azt ne mondd, hogy még sose találkoztál angyallal. Vagy, várj, az még nem is olyan nagy dolog, a testvéreim nem szeretnek itt lenni. Hány vadászaton voltál eddig? Felkészítésként?" nézett Luke szemébe Michael azzal a lélekbetekintő pillantással, Luke meg persze a fejét forgatta értetlenül.

"Milyen vadászat? Egyszer elvitt még régen a keresztapám vadászni, de a vadászat nem ismétlődött meg, soha," mondta Luke és Michael idegesen félrenézett.

"Nagyszerű! Egy tapasztalatlan vadász az utolsó esélyünk! Mit vadásztatok?" forgatta a szemét Michael. Eddig is kételkedett a többi angyalban, de hogy ez a fiú lesz a megmentőjük? Egy nagy szart. Még egy vámpírt sem tud megölni, gondolta.

"Őzre vadásztunk, de végül egy nyulat lőttem. Az elég jó?" vonta fel a szemöldökét a fiatal fiú. A karjait összefonva tartotta maga előtt és nézte ahogy Michael álla teljesen a padlóig leért. Gondolta, hogy nem ilyesmi vadászatról van itt szó, de azért egy próbát megért. Igazából csak jobban akarta az angyalt idegesíteni.

Michael álla a földet súrolta, a szeme tikkelt és próbált lenyugodni. Az angyalok között ő volt a legidegesebb, és most nagyon feldühítette Luke. Még hogy nyulat lőtt?! Ez a fiú már alapból a nyúl volt! Michael nem hitt a fülének, de ha ez igaz volt, akkor ezt a nagy hősies csatát ugyanolyan nagy hősiesen el is vesztik. Ha ez igaz, akkor szépen elköszönhet a Földtől, mert nem fogja egy ideig látni. Mert ha elveszítik a csatát, akkor elveszítik a Földet. És ezt Luke akadályozta volna meg?! Ezt valaki komolyan végiggondolta? Persze, hagyjuk csak, hogy elfoglalják a démonok a Földet, ha nagy baj lesz Apa úgyis visszajön, idézte fel Uriel, az egyik testvére, szavait magában Michael. Ja, csak amikor szarban vannak, apuci éppen vakáción van. Tipikus.

Michael tudta, hogy erről nem teljesen Luke tehet, ezért gyorsan felrepítette magát a Mennybe, hogy beszéljen a többiekkel. Naomi irodájában találta magát. Naomi fent dolgozott egy iroda-szerűségben. Ő irányította leginkabb az egész mozgalmat, olyasmi volt, mint egy főszervező. Az angyal felnézett Michaelre és egy kedves mosollyal fogadta.

"Rég nem láttalak, testvér. Idefent nagyon sok dolgunk van. Hogy van a hős Luke? Már meg is beszéltétek az egészet?" kérdezte derűs hangon a nő.

"Nem pontosan. Naomi, Luke-ot senki sem tanította be a vadászásra. Egész életében egy nyulat lőtt meg, és ezt gondolom, nem valami boszorkány rituáléhoz használta fel. Reménytelen. Egy idegesítő kis dög, aki nem bírja befogni a száját! Agh!" idegeskedett Michael, gyakorlatilag a haját tépte, de Naomi csak kínosan félrenézett.

Michael Naomira nézett, a tekintetét követve, de felismerte ezt kényelmetlen pillantást. Gyanakvóan a nőre nézett, majd megszólalt, "várjunk csak. Te tudtál erről? Naomi, komolyan mondom!"

"Bocsánat, de tényleg ő az utolsó esély! Még ha alig tud valamit is... Magyarázd el neki, kérlek, és tanítsd meg vadászni mielőtt még túl késő. Michael, meg kell tenned, értünk. Kérlek," nézett óriási szemekkel Michaelre Naomi, mivel tudta, hogy ez általában meghatja a fiút. De ez nem volt egy szokásos alkalom, és ezt Naomi is tudta.

"És ez miért lesz jó nekem?" vonta fel a szemöldökét Michael és Naomi sóhajtott egyet, tudva, hogy el fognak jutni ide.

"Egy dögös sráccal dolgozhatsz? Ha nyerünk, egy hős leszel? Nagyobb, mint Luke. Ha apa még akkor sem jön vissza, uralhatod a Mennyet? Ez hogy hangzik?" mosolyodott el Naomi kedvesen és most Michael nézett félre.

Naomi szerette Michaelt, nem bánta volna, ha ő lenne az új vezérük. Tudta, hogy megvan benne minden, ami kell. Erős, bátor, igazságos. Csak a dührohamjain kell egy kicsit javítani, de erről nagy valószínűséggel gondoskodik majd Luke, mivel Naomi tudta, hogy Michaelt valahogy azért lehet formálni, a jó irányba, és a sok idő Luke-kal valahogy csak hatással lesz rá.

Michael végiggondolta; amennyit dolgozott azért, hogy egy kis elismerést is szerezzen a testvéreitől, megérdemelne, hogy most tényleg egy hőst lássanak benne a többiek. A hülye embert pedig ki fogja bírni, ha így elérheti a célját.

"Benne vagyok. Megtanítom Luke-ot és megmentjük a Földet. Sikerülni fog, bízz bennem," mondta Michael és Naomi elégedetten elmosolyodott.

"Tudtam, hogy bele fogsz egyezni," mosolygott egy utolsót, majd eltűnt. Michael a fejét rázta, gondolva, tipikus Naomi. Ő is visszament Luke-hoz, aki még mindig ijedten kereste Michaelt, mivel össze volt zavarodva, nem tudván hová tűnt a fiú.

"Hagyd már abba, itt vagyok," forgatta a szemét Michael, s sóhajtott egy nagyot. Luke felnézett és a homlokát ráncolva nézte az angyalt.

"De az előbb még... És aztán pár percig eltűntél.. Hol a picsában voltál? Azt hittem itt fogsz hagyni és nem jössz vissza soha," nyávogott Luke aggódó arccal, de Michael csak elmosolyodott.

"Bánnád? Ha eltűnnék és nem jönnék vissza," kérdezi Luke-tól, valami ismeretlen nyugodtsággal a hangjában. Luke feje vörösben pompázott és a piruló fiú lenézett, a padlót ebben a percben különösen érdekesnek találta, amennyiben elrejtette a kínos arcát Michael-től. De Michael tudta, hogy Luke éppen azokat a szavakat próbálja visszavonni, amiket az előbb kimondott, legalábbis magában.

Luke végül felnézett, "én nem.. Nem úgy értettem... Hanem, tudod, megint elő kéne téged idézni és az elég hosszú folyamat, ja, meg itt kéne várnom rád, de előtte el kellene mennem a boltba venni új villanykörtét meg minden, de akkor hoznék valamit inni is, mert kifogytunk az italokból. Tényleg, te mit szeretsz inni?" hadart Luke, folyamatosan, és Michael unottan nézett rá a kis beszéde közben. Tudta, hogy Luke mint csinál, tereli a figyelmét. Lehajtott fejjel elmosolyodott mégegyszer az angyal, majd felelt Luke kérdésére, mert tudta, hogy most nagyon kínosan érzi magát a fiú.

"Nem iszom. Az angyalok nem isznak, nincs szükségünk rá, az italnak és az ételnek nincs íze nekünk," mondta Michael a (talán Luke-nak ezentúl fontos) információt.

"Megjegyeztem," kacsint rá Luke. Luke ebben a percben olyan normálisnak érezte a 'kapcsolatukat'. Mintha nem egy természetfeletti lénnyel beszélt volna, hanem csak egy helyes, fiatal sráccal. De tudta Luke, már így előre is, hogy ilyenből elég kevés lesz, és jó, ha megbecsüli ezeket a pillanatokat.

-

itt az új rész 😊

köszönöm a kommenteket és a vote-okat! Csak hogy tudjátok, nekem nagyon jól esnek a kommentek, a kritika is jól jön, ha arra kerül a sor, csak kérlek szólaljatok meg! Jó lenne tudni, hogy éltek😁

akkor ezentúl lennének ilyen cuccosok h hány vote + komi

következő; 13 vote 5 komment

imádok mindenkit, tényleg. Puxi❤️