Luke anyukája mindig kedves volt vele. Minden este odaült az ágyához, hogy elköszönjön tőle. Mindig elmondta, hogy mennyire szerette.
˝ A holdig. És vissza. " Ezt mondta neki mindig az anyukája. Luke szerette ezt a szokást.
És miután elmondta, hogy mennyire szereti, elköszönt tőle. Mindig azt mondta, " Az angyalok majd vigyáznak ránk. " Luke el is hitte. De most már úgy gondolja, nagy hiba volt.
" Nem is léteznek angyalok. Nem is létezik Isten. Anya hazudott. A saját édesanyám hazudott nekem. A saját fiának. " Luke nehezen viselte az anyja halálát. Többé nem hitt az angyalokban. Már nem hitte, hogy vigyáznak rá. Hisz az anyukájára se vigyáztak.
Luke nem akart a temetőbe menni. Hónapokig. Még a temetésre sem ment el. Szánalmasnak érezte a temetéseket. Minek vannak? A halott már úgyse láthatja. Úgyse hallhatja. Úgyse köszönheti meg. A temetések a saját sajnáltatásunkra vannak. Az élőknek a sajnáltatására.
Nash is közel állt Luke anyukájához. Liz, Luke anyja, úgy érezte, mintha a saját gyermeke lett volna Nash. Nash is sokáig szomorú volt Liz halála után. De ő elment a temetésre. Neki eszébe se jutott nem elmenni.
Nash már régóta kérte Luke-ot, hogy menjenek el a temetőbe Liz sírjához. Nash meg akarta mutatni Luke-nak a gyönyörű sírkövet, amelyet Liz sírjához csináltattak. Emellett úgy érezte, hogy kötelessége Luke-ot elvinni a temetőbe. Már eltelt 5 hónap.
Sok könyörgés után Luke beleegyezett. Elment a temetőbe Nash-sel. Luke sírt. Nagyon sokat. Nash sajnálva nézte a barátját, de nem tudott mit tenni. Tudta, hogy fáj neki. Neki is fájt.
Luke azóta másképp érzi magát. Paranoid, félős. Eddig még sosem volt ilyen. Azt mondta Nash-nek, hogy követi valaki. Nash ezt nem hitte el. Luke-nak az álmában megjelent valami. Még Luke se tudja, hogy mi volt, de már van ötlete.
" Talán anya szelleme. " mondta Nash-nek.
" Luke, a szellemek nem léteznek. Istenem, haver, mi a franc ütött beléd? Egy fél éve eszedbe se jutott volna ilyesmi baromság, és most nézz magadra! " emelte fel a hangját Nash.
" Hát, képzeld, Nash! Elég sok minden változott egy félév alatt! Például, az anyám nem egy rohadt koporsóban volt, nem jelent meg semmilyen szarság az álmaimban és nem éreztem úgy, mintha valaki állandóan figyelné minden. Egyes. Mozdulatomat. A legjobb barátom vagy, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne, hogy mi bajom van! " visított Luke.
" Nem, Luke. Az édesanyád meghalt. Már majdnem egy fél éve. Luke, ne nyavalyogj és szedd össze magad, mert botrányos vagy. Mostanra végeztem veled. Hülyíts akit akarsz a szarságoddal. Én mentem. " mondta őszintén Nash, majd kiviharzott a bejárati ajtón.
Luke egy ideig bámulta az egyetlen barátja hűlt helyét. Nem tudta felfogni, hogy elment. Aztán egyszer csak összeesett, és zokogni kezdett.
Ez a valami, bármi is ez, gyakorlatilag tönkre teszi az életét a szeme láttára. Először az anyja, most meg Nash. Luke nem tudta, hogy van-e egyáltalán köze ennek az anyja halálához, de úgy érezte, hogy van. Eléggé sok.
Luke zokogott. És utána még többet zokogott. Már szinte a szemét is kisírta. Aztán egyszer csak elálmosodott. De nem akart aludni, mert tudta, hogy akkor lehet, megint találkoznia kell azzal a valamivel. Viszont, ha tényleg az anyja szelleme, akkor aludnia kell, és ki kell derítenie ezt az egészet.
Végül úgy döntött, hogy inkább alszik. És így is tett.
Luke álmodott. Azt álmodta, hogy az erdőben van. Futott. De nem tudta, mitől. Lehet, ez egy rémálom, gondolta. Morgó zaj volt mögötte, és hátranézett. Farkasok. Aztán egyszer csak egy hangot hallott.
" Hagyd abba a futást, Luke. A semmitől félsz. Hisz ezek csak kis kutyák. " mondta a hang. Minden lecsendesült. Luke megint a farkasok irányába nézett, de csak apró kutyákat látott. Összeráncolta a homlokát, majd felnézett.
" Hol vagy? " kérdezte a hangtól.
" Ott, ahol te úgyse keresnél. Ahol nem találsz meg. " válaszolt.
" Én... Én csak álmodom ezt, nem? " kérdezte Luke ijedten.
" De. És te irányítod az álmodat, nem én. " szólt a hang.
" Akkor azt szeretném, hogy gyere elő. " mondta magabiztosan Luke.
" Csak ha felébredsz. Ha felébredsz, lehet, hogy megláthatsz. " válaszolt a hang. " Most viszont mennem kell. Találkozunk majd. Vagy lehet, hogy nem. "
" Várj! Még egy kérdés! Te egy szellem vagy? " kérdezte idegesen Luke.
A hang elcsendesedett. " A szellemeknél én százszor erősebb vagyok. Százszor. "
----------------------
Danny Edge=Nash
Először Nash Griert akartam de aztán rájöttem h ez így jobb. igazam van v igazam van?
YOU ARE READING
my angel [m.c. x l.h.]
Fanfiction“ Ki vagy? ” kérdezte rémülten Luke. “ Nem ez itt a kérdés. ” dübörgött a hangja a fiúnak. “ Hadd próbálkozzak újra. Mi vagy? ” - az odaát c. sorozat alapján írtam ezt. pár dolgon kívül ezt a könyvet az én saját fantáziám alkotta, ezért kérek minden...