my angel [m.c. x l.h.]

4. you found me

Luke reggel úgy kelt, ahogy mindig szokott. A madarak csicsergése ébresztette, és egy jó nyújtózkodás után kiment a kertbe, ahol lágy, meleg agugusztusi szél köszöntötte. Normális volt minden. Az összes gondja elszállt egy másodpercre.

Ezután a másodperc eltelt, és eszébe jutott, hogy van egy Michael, akit elő kell idéznie. A szemét forgatva a házba indult be, de megállította a zaj, amit tegnap is hallott, amikor felkelt. A csörömpölés, a suhanás hangja. Luke tudta, Michael közel lehet. Mi is lehet Michael? Ezen a kérdésen még nem is gondolkodott. Még az is meglehet, hogy egy átkozott démont fog előidézni, aki tönkre akarja tenni a világot. Luke tudatlan volt, de nem bánta ezt. Így minden egy kicsit is könnyebb volt.

Luke bement, elővette a könyvecskét és leült az ebédlőasztalhoz. Egy nagy levegőt vett, és elkezdte az olvasást. A lapon latin szavak kunkorodtak, nagy valószínűséggel Georgia kézírása volt. Luke egy szót se értett az egészből, de úgy gondolta, hogy csak el tud olvasni pár idegen nyelvű sort. Mondta, mondta, pár szónál meg is állt, mert nehezen tudta kiolvasni a betűket, de utána tovább mondta. A lap aljára ért, s ekkor már feszülten kiabálta latin szavakat, bár az értelmükről semmit se tudott. Az utolsó sor után megállt, indulatosan ordítva, várva az eredményt. Ami nem jött egyhamar. Luke várta... És várta és várta. De semmi.

Már azon is elgondolkozott, hogy valamit helytelenül ejtett ki, és kezdte is volna egyből újra az egészet, amikor egyszer csak mégis történt valami.

A lámpák tűzijátékként pattogtak, s mintha mennydörgés lett volna. Luke ijedve lépett hátra egyet, s körülnézett, azon gondolkodva, hogy vajon az egész utca hallja-e ezeket a robbanás hangokat. Egy percre lehunyta a szemét, de egyből ki is nyitotta. Viszont most már a hátsó ajtóban valaki állt és előre lépkedett. Luke a mögötte lévő polcra helyezett vázát levette és a földhöz vágta a porcelánt. Felvett egy éles darabot és azzal próbálkozott védekezni az idegen ellen. Ahogy közelebb jött 'Michael', (ha tényleg ő volt az) egyre tisztábban rajzolódott ki a teste. Egy körülbelül Luke-kal egyidős fiú volt Michael, és magasnak és vékonynak tűnt. Haja pirosban pompázott, de Luke csak gondolta, hogy ez valami szörny-dolog, és nem figyelt rá. Fekete, szoros farmerja alatt szépen látszódtak a jó lábai, és Luke egy kicsit többet bámulta a kelleténél. Fehér-piros ujjatlan volt rajta valami banda nevével az elején. Egy fekete baseball-sapka hátrafelé nézett a feje tetején. És ekkor Luke meglátta az arcát, világos zöld szemei kifigyeltek a ködből. Szemöldökében megpillantott Luke egy piercinget. A fiú ajkai a haja színével egyeztek meg, vérvörösen csábították Luke-ot. Aztán Luke észrevette, hogy bámulta Michaelt. Vagy kit.

Nekiszaladt Michael-nek a porcelán darabbal, hirtelen düh szállt a testébe, ahogy visszaemlékezett Georgia szerencsétlen esetére és arra, hogy Michael a felelős miatta. Kit érdekelt, hogy milyen kibaszott dögösen nézett ki? Egy szörnyeteg volt. Nem más.

Michael meg sem állította Luke támadását, s mikor a hegyes porcelánnal hason szúrta a lángvörös hajú fiút, Michael csak ugyanúgy nézte Luke-ot, azzal a kifejezéstelen, de mérges arccal. Majd fogta a porcelánt és kihúzta a hasából, mintha nem is érzett volna semmit se. Luke tátott szájjal, megijedve nézte ahogy Michael közelebb megy hozzá, és már ordított is volna, de Michael csak a mutató ujját és a középső ujját tette a fiú homlokára, és a következő percben már a földre is rogyott Luke.

-

Pár óra múlva kezdett el mocorogni Luke. Egy percre, mint aznap reggel, elfelejtette a szörnyű helyzetet amiben volt, de nem sokkal később meglátta Michaelt, aki épp egy képet nézett a falon, majd levette és a kezében figyelte tovább. A fényképen Luke és az édesanyja volt. Luke gyorsan felállt és kitépte az idegen kezéből a fotót. De ez a magabiztossága hamar elmúlt, mikor Michael rezzenéstelen arccal ránézett Luke-ra, amitől Luke őszintén beszart. A félelme, a nem kívánt vendég, újra előkerült.

"Ki vagy?" kérdezte Luke rémülten.

"Nem ez itt a kérdés," dübörgött a hangja a fiúnak, meglepően mélyen.

"Hadd próbálkozzak újra. Mi vagy?" formálta át a szavait Luke, s mélyén a fiú világos szemeibe nézett.

"Michael vagyok, az Úr egyik angyala."

Luke komolyan nézte Michaelt, a feszültség egyre növekedett, ha egy filmben lettek volna, ekkor már biztosan ment volna a dramatikus zene. Az alsó ajka megremegett Luke-nak, és a szemeit összehunyorította, s egy újfajta bátorság töltötte be a testét. Már nem érezte a Michael iránti félelmet, bár biztos volt benne, hogy egy másodperce még rettegett tőle. Nem értette ezt az egészet.

"Nem léteznek angyalok," válaszolt végül Luke, és összeszorította az állkapcsát ahogy az anyukájára gondolt. Ő beszélt mindig az angyalokról.

Michael összehúzta a szemét és komoly tekintettel figyelte Luke összes mozdulatát. Félredöntötte a fejét és résnyire kinyitotta a száját. Hitetlenül nézte a fiút előtte és megrázta a fejét.

"Mi a bajod, Luke?" kérdezte, de ő maga is ezt akarta kitalálni. Még tovább nézte Luke-ot, majd egy fél perc múlva rájött a válaszra. "Nincs hited."

Luke állta Michael tekintetét, de az Istenért sem vallotta be volna, hogy Michaelnek igaza van.

Újra mennydörgés keletkezett és a villany fel-le kapcsolódott. Luke Michaelre nézett, akinek a háta mögött szárnyak rajzolódtak ki. Óriási, fekete szárnyak.

"Jó, Michael, vagy ki a faszom vagy. Nem érdekel. Tegyük fel egy percre, hogy tényleg egy angyal vagy. Már azt se tudom, hogy mi igazi vagy nem. Megőrülök. És miért én, a majdnem őrült, ügyetlen, egyszerű, fiú kell egy angyalnak? Miért az én már úgyis összetört életemet kell zaklatnod? Magyarázd ezt meg, angyal!"

"Azért kellesz nekünk, a Mennynek, mert Isten így akarta."

-

omg ez nagyon rövid, de a következő rész hosszabb lesz, ígérem.

a képen van Mikey ruházata, hát nem aranyos?

következő; 10 vote 3 komment

Imádásomat adom mindenkinek. Peace.