Nyikhaj Istenke (Loki ff.)

Bevezetés

Mint minden reggelt, a mai napomat is egy nagy bögre, szinte fekete kávéval kezdtem, viszont valami azt sugallta más lesz ez a napom, mint az eddigiek. Nem sokszor mozdulok ki itthonról, egyrészt, mert nincs kedvem, másrészt meg idekötnek az állataim, akiket semmi esetre sem hagynék egy idegennel. Bizalmatlan vagyok mindenkivel, amióta az egyik tehenész meglopott, nem is egyszer. Letarolta a fél kukoricásomat és még volt pofája ahhoz is, hogy letagadja, miközben láttam, hogy ő volt. Sok fura dolog történt már velem az életem során amióta egyedül élek, de még mindig kellemesebb, mint az, ha egy lakásban kell élned 2 emberrel, akit a hátad közepére nem kívánsz.
A harminc hektáros terület közepén helyezkedik el a házam, körbe szántófölddel, az állataim közvetlen közelben vannak a ház hátsó udvarával. 30 sertés, 20 tehén, 15 kecske, 40 juh, 10 ló, 120 kacsa, 60 liba, 200 tyúk és 3 emu büszke gazdája vagyok. Reggel fél 6-kor kelek, hogy mire végzem az állatok trágyázásával és etetésével, itatásával, kitudjak ülni a kertem végében lévő bálákra és onnan nézzem a napfelkeltét. Ma pontosan 7:10 perckor bújt elő a szántóföldem mögüli domb elől, beragyogva az összes karámot és a dér szivárványszínekben tündökölt az összes tetején. Márciushoz képest elég hűvös volt ezért 2 héttel később kellett kezdenem a föld megmunkálását, mert olyan keményre fagyott a talaj, hogy az eke csúszott rajta, mint korcsolya a jégen. -42 fokba bizony nekem is elég keményen pakolnom kellett a fát a kazánra, hogy reggelig kitartson a fa parazsa és ne keljen minden reggel szórakoznom újra a begyújtással.
Miután minden reggeli teendőmmel végeztem, befogtam két lovamat a szekerem elé és a piacra indultam. Szupermarketbe és egyéb puccos helyeken már több, mint 3 éve nem jártam, amióta rájöttem, hogy a piacon sokkal több mindent megvehetek a pénzemből, mint a boltokban, és 120%, hogy nem tartalmaznak olyan anyagot, amit én sem akarnék megenni. Csakis kizárólag azért nem foglalkozom zöldség, gyümölcstermesztéssel, mert nagyobb a füstje, mint a lángja. Már, ha megveszem az összes vetőmagot többnél tartok, mintha megvennék a piacon 60 kiló répát és akkor még a permetező szerek, fóliák, locsolóberendezéseknél nem is jártunk, szóval bonyolult. Megállapodtam magammal abban, hogy az összes húst és tejterméket magamnak fogom megtermelni, de a köretelemek megtermelését inkább meghagyom a helyi parasztoknak, elvégre nekik ez a munkájuk, az életük. A szántóföldjeimen búzát, kukoricát, árpát, kölest, napraforgót és zabot termesztek, elég gond nekem ez is. Tavaly az egész fölé madárhálót kellett telepítenem, ami mondjuk csak... Nem volt valami olcsó mulatság. Sokan panaszkodnak erre felé, hogy jobban elszaporodtak a varjak, mint a patkányok, arról nem is beszélve, hogy nagyobb pusztítást hagynak maguk után, mint azok a kis szőrős lények.
A hűvös idő ellenére ma úgy döntöttem, hogy megveszem az összes takarmányvetőmagot és nekiállok megmunkálni a földeket, ugyan még a vetés elég messze van, de a trágyát már rég bele kellett volna forgatnom a talajba. Reménykedtem benne, hogy a föld kissé kiengedett és végre magába engedi az ekéket, de nem így történt, megint ott szórakoztam órákat és semmire sem jutottam. Az idő napos volt, de nem elég meleg ahhoz, hogy felolvassza a kővé keményedett földet, komolyan már azon gondolkoztam, hogy földfűtést is telepítek, aztán soha többé nem lesz gondom a hideggel, de sajnos, ahogy mélyebben bele gondoltam elég lehetetlen egy dolog 30 hektár alá fűtést helyezni, a gázszámláról nem is beszélve, fával fűteni meg teljességgel lehetetlen lenne.
Délután 2 órára járt már, amikor is hazafelé vettem az irányt, mivel minden erőlködésem ellenére ma se sikerült semmit csinálnom ezzel az átkozott földdel.
- Az Isten verje meg. – Dühöngtem a kormányra ütve és ekkor nagy zajra lettem figyelmes.
Kiszálltam a traktorból és körbe néztem vajon mi lehetett ez az óriási ricsaj, de semmit sem láttam, visszaültem és folytattam az utamat haza felé. Mikor a kapuhoz értem kinyitottam és hátra pillantva egy ember alakját véltem felfedezni a szántóföld végénél, az árnyék miatt nem láttam mást belőle, csak azt, hogy sötét ruhában volt és két szarv szerűség áll ki a fejéből, egy pillanatra megrémültem, de elindultam felé.
- Mi az Isten, vagyis franc vagy mifene. – Már egyre kevésbé mertem az Isteneket emlegetni, mert a végén még belém csap a villám, vagy rám zuhan egy zongora.
Hirtelen köd lett az egész területen, mintha csak meghallotta volna valaki, hogy az Isteneket emlegetem és gondolta, hogy ijesszünk már rá erre a hülyére, mert miért is ne.
Halványan, de még mindig láttam azt a fura alakot, ami ott álldogált a földem végén, de mire odaértem nem volt ott senki.
- Szerintem agyamra ment ez a sok gondolkozás, jobb lesz, ha három napig ki sem jövök ide, mert meg fogok őrülni. – Fogtam meg a fejemet a halántékomnál és megdörzsöltem egyszerre mindkét szemem, mikor pedig újra kinyitottam egy fekete ló állt előttem.
- Mi a…. – Hagytam inkább a picsába az egész csodálkozásomat, mert elég volt ennyi mára és csak mereven, nyitott szájjal néztem magam előtt a fekete lovat.
Volt benne valami különleges, a szemei zöldek voltak és a farán valami fura jel éktelenkedett. A kezemet lassan az üstöke felé emeltem és megsimogattam a fejét, látszólag bízott bennem, de ahhoz egy kicsit több idő kell, hogy egy lovat kiismerjünk, főleg egy ilyen különlegeset.
- Honnan kerültél ide, te gyönyörű paripa? – kérdeztem tőle, mintha bármit is tudna rá válaszolni.
- Szeretnél hazajönni velem? – kérdeztem mosolyogva. Ki ne örülne, ha egy ilyen gyönyörű ló a földjére tévedne. Na de vajon kié lehet?
A paripa boldogan nyerített és követett hazáig, a traktort a helyére parkoltam, a ló egészen mellettem sétált, haláli nyugodtsággal, mintha nem is hallaná a traktor rettentően hangos zaját, vagyis legalábbis nem érdekelné.
- Csodálatos. – képedtem el rajta.
Mikor leállítottam a motort és kiszálltam, hallottam, hogy az összes állat megvan kergülve a feketeség láttán, de hamarosan megnyugodtak, viszont a többi ló egyenesen vicsorgott rá és hátralapított fülekkel jelezték, hogy nekik nagyon nem tetszik az új jövevény.
- Márpedig mostantól nálunk fog lakni srácok, sajnálom. Legalábbis addig, amíg nem találom meg a gazdáját. – magyaráztam nekik a karám szélénél.
Miután ők is megnyugodtak, az istállóból hoztam egy sötétkék kötőféket és ráhelyeztem, amit ő kicsit nyugtalanul viselt.
- Hóó. Nyugi. Nem bántalak. – nyugtattam meg és megpaskoltam a nyakát.
A sikeres felhelyezés után a karámba vezettem, de látszólag nagyon nem tetszett neki a bezártság és az eddigi nyugodtsága, mintha köddé vált volna, úgyhogy kihoztam onnan és a legelőre vittem.
Bíztam benne, hogy nem szökik el, de erőszakkal maradásra se szerettem volna kényszeríteni, szóval nyugodtan hagytam ott.
Egy ideig még messziről figyeltem mit csinál, olyan helyről, ahonnan nem vehet észre. Egy ideig, mint egy megvadult csikó ugrálta körbe a karámot, a mozgása kecses volt, de mégis durva, inkább hasonlított most egy bakkecskére, mint egy lóra. Mikor lefeküdt a földre, egy ideig azt hittem, hogy valami baja esett, de ilyenről szó sem volt.
Fénybe borult az egész karám, szinte megvakultam, sőt egy ideig azt is hittem, de pár másodperc múlva már nyoma sem volt a fénynek, a karámra néztem, de a ló helyén a két szarvú pasas ült egy jogarral a kezében.
- Ez lehetetlen. – kaptam szám elé a kezem, nehogy meghallja.
Felállt a földről és kiugrott a karámból, egyenesen felém tartott. Én szinte repültem a tyúkok feletti padlásrészről és szaladtam a házba, amilyen gyorsan csak tudtam, az ajtót bereteszeltem és a biztonság kedvéért egy szekrényt is oda toltam, az ablakokon található zsalukat is bezártam.
- Remélem nem vett észre. – ültem le reszkető kezekkel a kanapéra és magamra húztam a takarómat várva, hogy az idegen rám talál-e vagy sem.
Lépteket hallottam, zengett az egész ház, hallottam, ahogy felsétál a teraszra és az ajtó előtt megtorpan. Egy ideig hallottam, ahogy próbálja kinyitni az ajtót sikertelenül, babrált még egy ideig, s elhallgatott. Pár pillanatra megnyugodtam, de mikor már kezdett lemenni a vérnyomásom hirtelen óriási füst lett az egész lakásban, amitől az orromig se láttam el, a következő pillanatban pedig megjelent előttem Ő.