𝘙𝘌𝘓𝘈𝘛𝘐𝘖𝘕𝙎𝙃𝙄𝙋

𝘤𝘩𝘢𝘱𝘵𝘦𝘳 6

Rowen

Ha volt bármi, amit még a megcsalásnál is jobban utáltam, az a buli lelövése. Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő lehet, és hogy Danielle hova tűnt időközben, noha lett volna egy tippem. Csak azt tudtam, hogy berúgtam, mégpedig nagyon. De ezt semmi pénzért nem vallottam volna be az előttem álló idegennek, aki azt hiszem Jay-ként mutatkozott be nekem. Vagy valami ilyesmi. Az is lehet, hogy totál nem így hívják, de nem is számít. Bulizni akartam. Táncolni, ameddig a lábam bírja. Végre élvezni kezdtem az egészet, képes voltam elengedni magam úgy igazán, erre jön egy a srác és megtiltja? Na, ne már!

- Hol a zene? Zenét akarok! – nyafogtam.

- Neked tudod mi kellene, szépségem? Az ágyad. Kicsit túltoltad ezt a mai estét, nem gondolod? – Jay a karjai között tartott, mert valószínűleg attól félt, hogyha elenged, akkor összesem a táncparkett kellős közepén. Rajtam kívül már senki nem volt. Sem a parketten sem pedig a bárpultnál. A sarokban lévő kanapék is üresen tátongtak.

- Szólj a DJ-nek, hogy azonnal kapcs... - belekapaszkodtam a falba, mert egy pillanatra megszédültem, de aztán visszanyertem az egyensúlyomat. – Hogy kapcsolja vissza a zenét!

- Én vagyok a DJ, és a mai bulinak vége. – felelte, aztán a karom alá nyúlt, majd a derekamnál fogva, finoman elkezdett kivonszolni a klubból. Ellenkezni akartam, de a végtagjaimat nehéznek éreztem, és már nem is én irányítottam őket. Ha nincs Jay, valószínűleg akkorát taknyolok, hogy öröm lett volna nézni. Eszembe jutott, amikor pár éve Danielle volt hasonló állapotban, és a hazaérkezésünk után szó szerint úgy esett ki a taxiból. A járdán landolt, alig tudtam fellapátolni onnan. Nem könnyű, egy öntudatlan részeggel, és most én vagyok ez az öntudatlan részeg.

Kacarászva kapaszkodtam Jay-be, aki az egyetlen volt, aki hajlandó volt foglalkozni velem. Persze nem hibáztatom Danielle-t sem. Amikor lelépett azzal a fickóval még nagyon is józan voltam, és azt mondtam neki, a szobámba megyek. Ehhez képest még lehúztam kitudja hány italt, és táncoltam is, nagyon sokat. Miközben a barátnőm úgy tudja, hogy én a szobámban vagyok épp, és az igazak álmát alszom. Aha, a nagy szart! Jelenleg azt sem tudom, merre van a szobám.

- Jó buli volt, Jay, köszi! – makogtam a srácnak, aki végigvezetett a boltok kirakata mellett. Arrafelé mentünk, ahonnan érkeztünk még a barátnőmmel, a buli előtt. Ismerősek voltak a folyosók, meg a mozi, ami előtt egy hatalmas mesefigurás plakát virított. Valami új Disney film volt terítéken. – Ugye Jay-nek hívnak?

- Igen. – nevetett fel halkan. – Téged?

Bágyadtan ránéztem.

- Engem? Mi engem?

- Téged hogy hívnak? – kérdezte. Alig fogtam fel a kérdését. Tört a cipő, zúgott a fejem, és iszonyatosan szédültem. Még a nevemen is el kellett gondolkodnom, egy egészen kis ideig.

- Rowen vagyok. Los Angelesből. Tudod, a legjobb barátnőmmel lakom, mert az a seggfej... Az a seggfej Zayn azt hiszi övé az egész világ, és megteheti velem, de nem teheti meg! – kiabáltam hangosan, mire a srác finoman a számra tapasztotta a kezét, Akkor tűnt csak fel, hogy már a szobák irányába haladunk, és a legtöbben valószínűleg alszanak.

- Oké Rowen, lehetne, hogy nem ordibálod fel a többi utast? Melyik a te szobád?

Megtorpantam, és a nálam lévő kicsi táskában kezdtem el kutakodni. Kulcs nélkül aligha fogok bejutni a szobámba.

- A szobám, izé... a kulcs. A rohadt életbe! – az ujjaim elgyengültek, és a táskám tartalma a földre borult. Szájfény, telefon, hajcsatok gurultak szét a földön, de a kabinom kulcsa nem volt köztük. Jay a falnak támasztott egy pillanatra, hogy el ne essek, aztán lehajolt, és összeszedegette a cuccaimat a földről.