𝘙𝘌𝘓𝘈𝘛𝘐𝘖𝘕𝙎𝙃𝙄𝙋

𝘤𝘩𝘢𝘱𝘵𝘦𝘳 12

Rowen

- Na, nem! Ezt nem!

- Azt mondtad, benne vagy.

- Igen, de arról nem volt szó, hogy ehhez örömlánynak kell öltöznöm. – fintorodtam el, aztán visszapördültem a tükörhöz.

A butik, amibe Danielle berángatott, nem épp a visszafogottságáról volt híres, ráadásul nem is épp a mi pénztárcánkra szabták. Persze volt pár ruhadarab, amiért odalettem volna abban az esetben, ha az Oscar-gálára készülök, de semmi ilyesmiről nem volt szó. A barátnőm ennek ellenére a kezembe nyomta a következő ruhát, ami meg úgy nézett ki, mintha a tervező véletlenül fellökött volna egy csillámporral teli hordót, és az nyíl egyenesen a felsliccelt, sötétkék ruhára borult volna.

- Nem leszek diszkógömb sem, Danielle. Bowlingozni megyünk, nem a vörös szőnyegre.

- Jó, de olyan ruha kell, ami takar, és nem látszik alatta, hogy be vagy drótozva. – magyarázott hevesen, majd még három vállfát a kezembe nyomott.

- És ehhez miért nem elég egy sima póló, meg rövidnadrág kombó?

- Mert azt akarjuk, hogy megnyíljon neked. Egy olyan pasi mint Alex Silver, nem fog az öribarijává fogadni, és elmesélni minden mocskos titkát. Az ilyen pasik, mint ő, nem barátkoznak. Nőkkel főleg nem. Szóval húznod kell az agyát, el kell hitetned vele, hogy lesz esélye nálad. Hidd el, szépen lassan megnyílik, én meg mindent felveszek majd. – bökdösött a telefonjára.

Továbbra sem voltam oda az ötletért, hogy a pasi tudtán kívül lehallhassuk, aztán meg felhasználjuk ezeket a kicsit sem etikus úton megszerzett infókat, de Danielle meggyőzött, hogyha vissza akarom kapni a helyem, gátlástalannak és rafináltnak kell lennem.

Ez messze állt tőlem, de belementem. Eddig mindig őszinte, és egyenes voltam mindenkivel, aztán mire mentem vele? Átvertek, megcsaltak, lefokoztak, én meg ülhettem szingliként a szerkesztőség egy eldugott sarkában Karennel, és hallgathattam, ahogy egész nap az unokáiról mesél, meg arról, hogyan ismerkedett meg az első férjével. Ja, meg a másodikkal. És a harmadikat se felejtsük ki a listából, aki az összes közül a kedvencem volt. Az egyedüli volt, aki nem elpatkolt emellett a nő mellett, hanem lelépett.

Egy szó, mint száz, a helyzetem minden volt, csak fényes nem. Így hát bármennyire húztam a szám, kénytelen voltam belátni, hogy a legjobb barátnőm kínálta lehetőség talán működhet.

Na, meg aztán miért pont Alex Silver miatt fájjon a fejem? Nem szép dolog, amit teszek? Az sem volt szép, hogy megfektette a bátyja menyasszonyát. Szóval lényegében köszönheti saját magának.

Azt mondják a karmáról, hogy előbb utóbb mindenkit utolér.

- Jó, de ezt akkor sem veszem fel. Menjünk, majd megoldom a saját szekrényemből. – villantottam egy széles mosolyt Danielle-re, aztán belekaroltam, majd a szobám felé vettük az irányt.

Egy darabig még dohogott, amiért nem csinálhatott belőlem szajhát, de meggyőztem, hogy akkor is el tudom csavarni a srác fejét, ha a minimálisnál azért több ruha van rajtam.

A választásom végül egy egyszerű fehér topra, meg farmernadrágra esett.

- Nem lesz ez így jó. Én még mindig a kékre szavazok. – Danielle az ágyamon feküdt, és a telefonját bújta. Próbált mindent kideríteni Alexről, olyanokat, amiket nekem a beszélgetésünk alkalmával nem sikerült.

- Az hátul kötős.

- És?

- Kint van belőle az egész hátam.