A Morgan-hadművelet

Tizenkettedik Fejezet: A Mágikus Időkönyv

James Potter és Sirius Black keresztbefont karral foglaltak helyet az ifjú Jamesszel szemben a Potter ház nappalijában. A fiú egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudott aludni attól a gondolattól, hogy talán neki is van némi esélye Morgannél, ha követi az öregek tanácsait.

- Hát, köszi, hogy eljöttetek – köszörülte meg a torkát a fiú. – Sirius, jobban vagy már?
- Természetesen – húzta ki magát a férfi, próbált magabiztosnak tűnni, de látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. Habár a fiúra nézett, tekintete mintha máshol járt volna, valahol nagyon messze.

Az idősebb James Potter homlokráncolva meredt a barátjára, majd megveregette Sirius hátát, s így szólt:

- Szerintem vágjunk is bele, mert a végén még ránk esteledik. A Tekergő-hadműveletnek számos mozzanata volt, amelyet leírtunk ebbe a könyvbe.

James érdeklődve fészkelődött a helyén, miközben nagyapja egy barna bőrkötésű könyvet húzott elő a talárja zsebéből. A könyvecskén cikornyás betűk hirdették: A Tekergő-hadművelet.

- Ebben a könyvben minden le van írva? Afféle csajozási tanácsadókönyv ez?
- Nem csajozási könyv, drága kisunokám – csóválta a fejét James Potter. – Csajozni bárki tud, nem kell hozzá különösebb tehetség. Ez a könyv abban segít, hogy a nehéz eseteket csavarhasd az ujjad köré.
- Tehát ha elolvasom ezt a könyvet… hékás, eddig ez hol a kénköves ménkűben volt?
- A Grimmauld téren, a házamban – válaszolta Sirius. – Elrejtettem még annak idején.
- Ó, értem – biccentett James. – Még sosem jártam ott.
- Apád sohasem vitt el oda? – kérdezte Sirius. – Nem is csodálom, lehangoló hely, én gyűlöltem ott élni. De nem is ez a fontos, hanem a könyv.
- Bizony! – csillant meg az idősebbik James szeme. – Ebbe a könyvbe dokumentáltuk az egész módszert, mindent leírtunk bele, ami érdekesnek tűnt.
- Tehát ha elolvasom ezt a könyvet, akkor sikerül megszereznem Morgant?
- Ha elolvasod a könyvet, akkor még semmi sem garantálja, hogy sikert aratsz – tájékoztatta James Potter.
- De azt mondtátok, hogy le van írva bele az egész hadművelet? És, hogy nehéz esetekhez van… akkor én most már tényleg nem értem, hogy mi van… - A fiú zavartan megvakarta a fejét.
- Fiam, ez csak egy történet. Nem tudhatjuk, hogy a kiszemelted hogyan reagálna bizonyos dolgokra, amelyekre Lily például jól reagált. Mint ahogyan két egyforma szituáció sem lesz.
- Akkor minek bújjam a könyvet? Annyira nem szeretek olvasni!
- Hogy tanulj belőle.
- De nekem nincs időm tanulni! Visszamegyünk a birtokra holnap és addigra tudnom kell! Csak a birtokon van esélyem meghódítani őt! Utána lehet, hogy többé nem is találkozunk.
- Mért ne találkoznátok? – tárta szét a karjait a nagyapja. – Hiszen a húgod a bátyjával jár és apád is egészen jól kijön Draco Malfoyjal. Amúgy is, ha máskor nem is, Albus és Emily esküvőjén biztosan találkoztok majd.
- De nekem akkor is ez az egy esélyem! – bizonygatta James kétségbeesetten. – Nekem nincs időm már! Hát nem értitek? Ha nem tudom meghódítani a maradék kiképzési idő alatt, akkor tuti, hogy semmi esélyem. És most azt mondjátok, hogy nem száz százalék a könyv? Azt hittem, hogy ti tudtok segíteni nekem. – A fiú csalódottan pattant fel a bordó puffról, s lemondóan legyintett. – Jobb, ha megyek és kitalálok valamit magam.
- Várj, Jimmy! – kapta el a karját a nagyapja. – Csak azt mondtam, hogy nem garantált a siker, nem azt, hogy semmi haszna sem lesz!
- Akkor most mi van?
- Az van, hogy neked adjuk a könyvet és ellátunk még tanácsokkal is, és bízunk abban, hogy ez a kislány hasonlít Lilyre, s alkalmazhatóak lesznek hasonló módszerek. Azok alapján, amiket elmondtál nekünk erről a lányról, szerintem nagyon hasonlít Lilyhez. Valahogy megoldjuk, Jim.
- Nincs olyan lány, akit meghódítani lehetetlen volna. Mindent meg kell próbálni.
- Na, jó, térjünk akkor vissza a könyvetekhez, de bevallom, nem sok bizodalmam van ezek után…
- De jobb ötleted sincs – mutatott rá Sirius.
- Hát nincs.