A Morgan-hadművelet

Második Fejezet: A Fogadás

A térdig érő vörös ruhája kiemelte csinos alakját és tökéletes domborulatait. Hosszú, szőke haja érzéki hullámokban omlott a hátára, s a piros tűsarkúja tökéletes menedéke volt a lábának. A jobbján egy nála nem sokkal magasabb, fekete öltönyös fiú lépkedett, akinek szőke haja a kócosság látszatát keltette. Már csak pár lépés választotta el őket a fehér háztól, amikor halk nyikorgással kitárult a bejárati ajtó, és egy lila kisestélyit viselő vörös hajú lány rohant ki rajta.

- Végre itt vagytok! – ugrott a fiú nyakába. – Egy örökkévalóságig vártam rád.
- Lily, csak egy órája váltunk el.
- Az nekem igenis nagyon sok! – Lily pironkodva bújt Scorpiushoz. – Nagyon jól nézel ki.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig – mosolygott Scorpius, majd tekintete a lány nyakában lógó smaragd nyakékre esett. – Azt mondtad, hogy nem illik a ruhádhoz.

Lily tett egy lépést hátrafelé, majd lehorgasztott fejjel így felelt:

- Akkor még nem tetszett, de aztán átgondoltam.

Scorpius nem szólt semmit, lemondóan legyintett, majd az ajtó felé nézett, ahol már ott ácsorgott James Potter és megbabonázva bámult a Scorpius mellett álló Morganre.

- Ejnye, Jimmy! – Lily beszaladt a házba, majd egy csokor fehér rózsát nyomott a bátyja kezébe. – Ezt majdnem elfelejtetted!
- Ó, hát persze… - nyögte James.
- Szedd már össze magad! – lökte oldalba Lily. – Add oda neki!

James vett egy mély lélegzetet, majd lassú léptekkel elindult a Malfoyok felé. Érezte, hogy egész testében remeg, és, hogy verejtékben úszik az arca. Még sosem fordult elő vele, hogy egy lány ilyen hatást gyakoroljon rá. Úgy érezte, mintha ő lenne a világon a legszerencsétlenebb.

- Sziasztok – szólalt meg végre, majd Morganhez fordult: - Ez a tiéd.
- Kösz, nem kellett volna – mondta a lány nem túl barátságosan.

James a cipője orrát kezdte bámulni, Scorpius pedig meglökte Morgant, s fejével a virág felé bökött, mintegy jelezve: „talán el kellene venned!”.

- Nagyon szép – próbált mosolyt erőltetni magára a lány, átvette a rózsákat, majd visszafordult a fekete limuzin felé. – Indulhatnánk is, nem?
- Albusék? – kérdezte Scorpius.
- Ők is mindjárt itt lesznek – válaszolta Lily izgatott hangsúllyal. – Alig várom már, hogy ott legyünk! Állítólag nagyon sokan lesznek, igazi parti!
- Én valahogy nem vágyom rá ennyire – morogta Scorpius.
- Miért? Tök jó lesz!
- Jobban szeretem csendesen tölteni az időmet. Na, menjünk és üljünk be, várjuk meg ott Albusékat.

Így a gyerekek helyet foglaltak a limuzinban, amely belül ötször olyan hatalmas volt, mint kívül. Még zuhanyzó is volt benne, nem is beszélve a mini konyháról.

- Váó! Imádom a mágiát! – csodálkozott Lily, amikor beszállt. – Egyszer láttam egy mugli limót, de az fele ilyen szuper sem volt.
- Varázslattal a legmerészebb álmaid is teljesülhetnek – csendült egy hang a vezetőfülkéből.
- Sirius bácsi! – dugta be a fejét az anyós- és a vezetőülés közötti résen Lily. – Hát te meg hogy kerülsz ide?
- Általában koboldok vezetik a limuzinokat, de Harry ragaszkodott ahhoz, hogy valaki a családból jöjjön értetek. Én pedig értek az autókhoz.
- Miért? – szólalt meg hosszú idő óta először James.
- Nyugodtabb, ha én viszlek oda.
- Ez most úgy hangzik, mintha nem lennénk biztonságban – jegyezte meg James. – Mintha lenne egy új sötét varázsló, aki meg akar ölni.
- Nemcsak a sötét mágusok okozhatnak gondot – felelte Sirius sejtelmesen.
- Ezt meg hogy érted?

Nem kapott választ a kérdésére, ugyanis megjelent Albus és Emily, s Sirius azonnal felhúzta a vezetőfülkét és a hátsó részt elválasztó üveget, s már indultak is a fogadásra.