A Morgan-hadművelet

Tizedik Fejezet: A Vég Házhoz Jön

Harry éhes tekintettel követte feleségét, aki éppen Rufus Orderrel táncolt. Hosszú smaragdzöld estélyit viselt, amely lenge selyemként borult a domborulataira. Haját elegáns copfba fogta, s minden fordulásnál vörös tüneményként szállt a levegőben. Harry nagyot sóhajtott, majd belekortyolt a Lángnyelv-whiskyjébe. Milyen gyorsan elrepült az az idő, amit Párizsban töltöttek! Ott végre kipihenhették az elmúlt év nehézségeit. Olyan volt, mint egy időutazás, amely fiatalságuk idejére repíti őket vissza. Minden együtt töltött pillanat örömteli volt és szenvedélyes. Harry energiával feltöltötten érkezett haza, s hosszú idő óta először volt boldog. Ráadásul ma este a gyermekei is visszatérnek, semmi sem szegheti kedvét.

- Kivirultál, fiam – lépett hozzá Mr. Weasley.
- Jól látod, Arthur – mosolygott Harry. – Ginny különösen szép ma.
- Egy nő akkor szép igazán, ha érzi, hogy szeretik.

Harry erre a kijelentésre a feje búbjáig elvörösödött. Valahogy nem akarta a magánéletét az apósával megbeszélni, habár annak kétségkívül örült, hogy Arthur megbocsátotta neki, amiért anno elárulta a lányát.

- Nagyon örülök annak, hogy mindent sikerült rendeznetek, Harry. Ginny nagyon boldog, és rettentő nagy lelkesedéssel mesélt a párizsi kirándulásotokról.
- Megbeszéltük, hogy ezentúl minden évben elmegyünk nyaralni kettesben, de természetesen a gyerekekkel is szervezünk majd kirándulást. Jamesnek különösen tetszene a romániai sárkány-rezervátum. Teddy említette, hogy James rajong a sárkányokért. Albust pedig elvinnénk az arab világba, ahol sokat tanulhatna. Vonzódik az idegen kultúrák iránt.
- És Lilynek milyen utat szánsz?
- Lily szerintem tengerpartra vágyna, azt hiszem, a francia riviéra tetszene neki. És természetesen rólatok sem feledkezünk ám meg – kacsintott apósára Harry.
- Mi már öregek vagyunk, Harry.
- Dehogy vagytok! Ginnyvel már találtunk nektek egy remek helyet.
- És hol lenne az? – Semlegességet akart mutatni, de szemének csillogása elárulta, hogy nagyon szívesen utazgatna kicsit a világban.
- Titok, egyelőre – vigyorgott Harry, majd elindult, hogy lekérje a feleségét Mr. Ordertől.
- Ejnye, Harry, máris megfoszt a felesége kellemes társaságától? – nézett rá Mr. Order tettetett rosszallással.
- Tudja, hogyan megy ez – vont vállat Harry.
- Tudom én, milyenek a turbékoló gerlepárok.
- Mondja, maga miért nem nősült meg? – csúszott ki Ginny száján.

Mr. Ordernek arcára fagyott a mosoly, Ginny pedig rögtön érezte, hogy nem kívánt vizekre evezett, s az arcán megjelenő pír arra engedett következtetni, hogy egy cseppet elszégyellte magát a tapintatlan kérdése miatt.

- Csak azért kérdezem, uram, mert maga tehetséges varázsló, befolyásos ember, és egész kellemes is tud lenni néha, ha nem figyel oda. És emellett kitűnően táncol. Könnyűszerrel találhatna magának párt.
- Ez egy hosszú, és számomra roppant fájdalmas történet – sóhajtott Mr. Order. – Természetesen engem is utolért egyszer minden férfi kínja, de Cupidó túlságosan is vicces kedvében volt akkor.
- Sajnálom – sütötte le a szemét Ginny.
- Ugyan, kedves Mrs. Potter! – legyintett Order szórakozottan. – A kérdése magától értetődő volt, teljesen logikus. Hogy miért nem nősültem meg? Miért nem választottam másik párt? Mert rajta kívül nem akartam, aztán, amikor már akartam volna, addigra már elrepült felettem az idő.
- Őszintén sajnálom, hogy így alakult – kapcsolódott be a beszélgetésbe Harry. – Tudja, a család a legfőbb ajándék ezen a világon. Sajnálom, hogy önnek nem jutott osztályrészül az apaság öröme.
- Igen… nem jutott. – A mágus szeme elmélyült, s valami különös hangsúllyal mondta ki mindezt. Harrynek az az érzése támadt, hogy a férfi titkol valamit.
- Szegény ember – nézett a távozó férfi után Ginny sajnálkozva. – Régen eléggé haragudtam rá, és már a puszta jelenlététől a plafonra tudtam mászni, de most tényleg megesett rajta a szívem.
- Szerintem nem volt teljesen őszinte – vélekedett Harry, miközben átkarolta Ginny derekát.
- Ezt miért mondod?
- Azt mondta, hogy nincs gyereke, de a szeme és a hangsúlya másra enged következtetni. Szerintem titkol valamit.
- Mondjuk, nem ez lenne az első alkalom – fintorodott el Ginny.
- Mindegy is, ha akarja, majd elmondja. Beszéljünk inkább kellemesebb témáról – mondta Harry, majd arcát Ginny nyakhajlatába fúrta.
- Harry, kérlek! Nyilvános helyen vagyunk – nevetett fel Ginny.
- Párizsban is nyilvános helyen voltunk.
- De ott nem vettek körül az ismerőseink – magyarázta Ginny. – Otthon találunk majd időt egymásra, szívem, a bál után.
- Alig várom, hogy otthon legyünk. – Harry hangja rekedt volt.
- Én is, de a gyerekek megérkezését is nagyon várom már – tekintett az ajtó felé Ginny. Szerencséjére éppen ebben a pillanatban lépett be rajta Albus és Emily. – Nézd, megjöttek!
- Na, végre! – Harry arca sugárzott az örömtől. Nagyon kíváncsi volt, hogy a gyerekek mit mesélnek majd a kiképzésről.