Másvilág

I.

Narancsszínű derengésben úsztak az égen lomhán vándorló felhők, melyeket a játékos szél repített tova. A homokos partot ráérősen nyaldosták a tenger sós hullámai. Vele párhuzamosan lábnyomok sorakoztak egymás után, jelezve, hogy tulajdonosuk merre tartott. Árnyéka hosszan elnyúlt a talajon, ahogy alakját megvilágította a legnyugvó Nap fénye. Utolsó csókját lehelve annak sápadt bőrére.

Fekete szeme elidőzött a távoli horizonton, miközben vissza-vissza emlékezett az elmúlt napok eseményeire. Fejében egy lány hangja visszhangzott.

„-Irigyellek Sasuke.-lehelte halkan maga elé az apró termetű, szőke hajú lány, melyet a másik némán hallgatott.-Konohagakureban születtél és az Uchiha nevet viseled.-itt egy kis szünetet tartott.-A családod szeretett téged.-szavai nyomán lelki szemei előtt felsejlett egykori családja képe. Számtalan kellemes emlék. Fekete szemében melegség csillant.-Amikor elhagytad a falut, körözött bűnözővé váltál.-folytatta a földön guggoló.-Ennek ellenére, most is szabadon utazgathatsz.-az Uchiha itt komoran nézett le rá és és türelmesen figyelt. A lila szemű, piros pozsgás arcú lány ekkor ráemelte dacos tekintetét.-Azért, mert van, aki szeret és védelmez téged.-vágta oda, mire Sasuke ónixa döbbentek kerekedett el, miközben felderengett előtte Sakura és Naruto arca és a búcsú pillanata, mikor újra elhagyta Konohát.- Tudom... -itt egy mély levegőt vett, miközben a fekete hajú egy halk sóhajt engedett meg magának. -Mindig volt valakid, aki vigyázott rád, mindegy, mit tettél.-emelte fel síróssá váló hangját, miközben utat engedett könnyeinek, melyek szabadon folytak alá lehajtott arcáról."

„Mert van, aki szeret és védelmez téged."

Visszhangzottak a fejében Chino szavai, melyek akarata ellenére is mélyen megérintették. Újra maga elé képzelte a mindig pozitív bolondok, akit a barátjának hívhatott, aki a tűzbe is belement volna érte és a folyton törődő és gondoskodó rózsaszínt, akit bár számtalanszor bántott és nem egyszer az életére tőrt, ő mégis mindig ugyanúgy fordult felé.

Fekete szemében megcsillant a naplemente meleg fénye. Ajkára, mintha egy alig látható mosoly siklott volna.

„Olyan akarok lenni, mint a bátyám."

„ Az árnyékból vigyázni rájuk."

„A fény felé akarom vezetni ezt a világot!"

Saját szavait most úgy hallgatta, mintha más mondta volna. Idegennek érezte.

Akkor olyan magabiztosan állította ezeket és most is hisz ebben, hiszen évek óta erre kereste a választ, hogy mit akar. Viszont az egyik legfontosabb dologra nem sikerült rájönnie annyi év vezeklés után sem.

Önmagát nem ismerte még meg.

Nem tudta ki ő és ez mély lyukat égetett lelkébe, Egy lyukat, mely még arra várt, hogy betömjék.

Merengéséből egy az eget is átmetsző, hangos vijjogás zavarta ki. Megtorpant, így fekete köpenye lágyan körül ölelte szikár alakját. Tekintetét az ég felé siklatta, ahol már ott körözött egy barna sólyom arra várva, hogy leereszkedhessen. Nem is várt sokat, sietve megindult és gazdája megmaradt, már felé nyújtott karjára szállt. A férfi végig mérte az állatot, pillantása a lábára helyezett kis tartóra tévedt.

-Valószínűleg Kakashitól jött.-állapította meg.

Lassan féltérdre ereszkedett, így letéve a tollas állatot a talajra, aki készségesen ugrott oda. Ezután könnyen leoldotta a kis üzenetet és kibontotta azt, hogy aztán el kezdje olvasni. Elemzően futotta végig a pársoros levelet, majd észrevette, hogy két papír is lapult ott, ezért utána annak is nekilátott. Pár pillanatig méregette a másik lapot, majd arcára egy lágy, unott fintor költözött.